Zenésznek nem volt elég bátor, nyitott egy menő hangszerüzletet

A tulajdonos rögös utat járt be, mire álmát, ezt a boltot megvalósíthatta. Önmaga is zenélt, majd zenét oktatott, s végül a pult mögé állt. A kezdetekre így emlékezik vissza:

- A cégemet 1991 júniusában alapítottam. Érdekes történet volt már magának az ötletnek a megszületése is. Éppen külföldön, egy óceánjárón dolgoztam hosszabb ideig, és amikor haza érkeztem választanom kellett; tovább folytatom a zenei pályát vagy esetleg egy másik régi álmom valósítom meg, amely biztosítani tudja, hogy a zene mellett is és itthon is maradjak. Nem volt könnyű a választás – mondja a zenész és zeneboltos, majd folytatja. – A kezdetek azonban nem bizonyultak egyszerűnek. A városban többször volt próbálkozás hangszerüzlet terén, de soha sem szakszemélyzet szolgált ki, másrészt a hangszerellátottság is korlátozott volt. Úgy gondoltam, hogy ez a város megérdemli, hogy legyen egy igazán bő választékot, korrekt árakon nyújtó jó hangszerboltja, s ne kelljen Budapestre, vagy Fehérvárra menni hangszerért, illetve kiegészítőkért. Ezért döntöttem úgy, hogy belevágok. Eleinte egy negyedik emeleti panellakásban kezdtem el az akkori Sallai utcában, mégpedig zenetanítással. Zenei múltamra való tekintettel, nagyon sokan jelentkeztek nálam gitározást tanulni. Sok ma már ismert zenészt oktattam.

János gyermekkorától zenélt. Eleinte a tangóharmónika tetszett neki,aztán zongorázni, majd gitározni tanult. Budapesten, a Szófia utcai Stúdióban végzett gitár szakon, Botos Tibor, Tornovszky Ferenc, Marsall Géza tanár uraknál. Ezt követően hivatásos előadó művészi engedélyt szerezett, amellyel oktathatott. Persze a civil életben is befejezte tanulmányait – gépésztechnikussá vált.

Több helyi zenekarban is játszott. A legsikeresebb a Hell’s Angel’s és az Extázis zenekarok voltak. Országszerte koncertezett kisebb nagyobb színpadokon. Gitárosként rockzenészként szerepelt, s többen felfigyeltek tehetségére. Vincze Viktória érettségi előtt kereste meg egy amerikai turné lehetőségével, de nem merte bevállalni, mert az érettségit fontosabbnak tartotta. Aztán a Pokolgép is jelentkezett, de az itteni zenekarát (a Pokol Angyalait) nem hagyta cserben. Aztán a gitáros cserék idején az Eddában került szóba a neve, és egy időben Török Ádámtól is volt ajánlata. Sőt, Hollandiában is volt lehetősége kinn maradni, egy akkor jól menő rockzenekar gitárosaként, de ahogy fogalmaz: „Nem volt elég bátorságom hozzá.”

- Sok helyen játszottam annak idején, tehetséges gyermeknek számítottam. Korán belecsöppentem a vendéglátóipari tevékenységbe. Különböző zenei formációkban léptem színpadra. Az akkoriban menőhelynek számító Hangulat éjszakai bárban is hosszú ideig dolgoztam. Itt nagyra becsült zenész kollégáim unszoltak, hogy tanuljak tovább és képezzem magam.

- A hangszerbolt beindítása eleinte roppant nehéz volt, mert hiába mentem el tárgyalni, nem álltak velem szóba. Tőkeszegény voltam, nem volt akkora anyagi forrásom, ami az üzlet elindításához kellett volna. Borzasztó volt a folyamatos elutasításokkal szembesülni. Ezért elkezdtem oktatni, nagyüzemi szinten. Természetesen arra ügyelve, hogy minőségi oktatásban részesüljenek tanítványaim. Meggyőződésem, hogy hosszú távon csak így tud fennmaradni egy vállalkozás. Nagyon szeretek oktatni. Ez egy nagyon szép szakma, de egyben borzasztó felelősség teljes is. Rendkívül fárasztó volt. Heti 42 tanítvány! Előfordult, hogy estére úgy elfáradtam, hogy lefejeltem az íróasztalt. Mindent a hangszerbolt megnyitásának rendeltem alá. Hosszú évekig se utazás, se nyaralás nem volt, raktam össze a pénzt, hogy megvalósítsam az álmom. Ekkor kaptam egy ajánlott levelet, ami tulajdonképpen egy feljelentés volt. A helyi önkormányzati irodáról vontak kérdőre, milyen jogon végzem a tevékenységem. Azonnal felhívtam az Oktatási Minisztériumot, ahol egy osztályvezető hölgy bekérte az engedélyem számát és megnyugtatott, így folytattam a zeneoktatást. A megtakarításaimból eleinte kisebb összegekért tudtam vásárolni, aztán kezdtek komolyabban venni, elindultak a tárgyalások, mert látták, hogy valóban komolyan gondolom a hangszerek értékesítését. Mára büszke vagyok rá, hogy sok budapesti vásárlóm van, akik hozzám járnak.  A kapcsolatrendszeremben több külföldi partnerem van. Többségüknél elég egyetlen telefonhívás és elfogadják a rendelésem, azonnal küldik a termékeket. Természetesen ez csakis azért lehetséges, mert nagyon kényes vagyok a pénzügyi dolgokra, az adott szóra, és a gyorsaságra is. Örömteli, hogy profi zenészek is látogatják boltomat: Póka Egon, a Magna Cum Laude, a 3+2, vagy a régi Gemini együttes gitárosa: Pusztai Gábor, hogy csak pár nevet említsek. De jó a kapcsolatom a Sándor Frigyes Zeneiskolával és a Móricz iskolával is. Utóbbi javára, két szülővel hárman összefogva egy szép Yamaha digitális zongorát ajándékoztuk.

- Egy régi eset kapcsán megtanultam, nem a külsőségek számítanak – mondja János, majd elmeséli a legtanulságosabb esetét.

- Amikor elkezdtem hangszerekkel kereskedni, még a lakásomon, akkor feljött egy srác olajos munkásruhában és bakancsban, s azt mondta, hogy szeretne egy eredeti amerikai Gibson Les Paul gitárt vásárolni. Ez akkoriban is 600 ezer forint körül volt. Jómagam, persze, elmosolyogtam magam, majd visszakérdeztem. Erre ő elővett egy vaskos pénzköteget és elmondta még egyszer az óhaját, majd hozzátette: - Be tudod szerezni? Válaszomra átadta a gitár teljes vételárát előlegként, és a szállítási határidőről érdeklődött. Végül minden rendben zajlott le, és szerencsére nem lett sértődés a dologból. Ez hatalmas tanulópénz volt a számomra, ekkor megtanultam, nem szabad a külsőségekből ítélkezni! Ugyanolyan kiszolgálás jár annak is, aki csupán egyetlen húrt, vagy pengetőt visz el, mint annak, aki több százezer forintos hangszert vásárol.

Azóta eltelt évek alatt aztán Jánosnak is lett egy Gibson Les Paul Double Cutaway gitárja, amit nagy becsben tart.

Szóládi Zoltán