1589. március 3-án a királyi titkár hírét vette, hogy Vizsolyban, egy könyvműhelyben régi naptárt és más tiltott dolgot nyomtatnak. Azonnal levelet küldött a szepesi kamarának, arra utasítva a testületet, hogy kobozzák el a betűkészletet és a könyveket.
Más se hiányzott volna a lengyel származású nyomdásznak! Mantskovits Bálint ugyanis minden pénzét beleölte a nagy munkába. Nyomdáját Galgócról telepítette át, betűket, nyomóformákat Németalföldről hozatott, ritka jó minőségű papírt Lengyelországból rendelt. Megadta a módját – okkal. Tudta, milyen értéket teremt: ez volt az első magyar nyelvű Szentírás!
Amikor a királyi titkár levele útra kelt, a Mantskovits-műhelyben már két hete folyt a munka. Vizsoly akkori ura, Rákóczi Zsigmond – a későbbi erdélyi fejedelem – azonnal védelmébe vette az ügyet. A bécsi udvarnál kijárta, hogy a munka folytatódhasson, és bőkezű adománnyal segítette a korszakos jelentőségű könyv megalkotását. Az első sorok kiszedése után ötszázhúsz nappal, ma éppen 425 esztendeje készen volt a Károli- (vagy ahogy születése helyéről elnevezték: Vizsolyi) Biblia.
A nagy műveltségű kálvinista esperes, gönci lelkipásztor, Károli Gáspár éveket áldozott a fordításra. Amikor a nyomdagépek megindultak, még nem is volt teljesen készen, így ahogy haladt előre, az egyes részeket gönci diákok szinte laponként, gyalogszerrel vitték Vizsolyba. A futárok egyike volt egy tizenhat éves fiú, aki később maga is tudós lelkész lett: Szenczi Molnár Albert, a kor kiváló nyelvésze, műfordítója, egyházi írója. Károli esperes életműve koronájáról így írt: „Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, míg nem véghöz vittem a Bibliának egészben való megfordítását…”
Rákóczi mellett más főurak – így Ecsedi Báthori István országbíró – is segítették a magyar nyelvű Biblia megszületését, amelynek mintegy nyolcszáz példánya készült el a vizsolyi műhelyben. Ma már csak félszáz eredeti kötet ismert, ezek fele is a határainkon kívül található. A hatalmas könyv 2412 oldalas, súlya 6 kilogramm. Megjelenése nem csupán egyháztörténeti jelentőségű volt: irodalmi nyelvünk fejlődésének egyik megalapozója, irányjelzője született meg 1590. július 20. napján. Károli Gáspár a vallomása szerint „minden keresztyén” épülésére tette a dolgát. Így írt erről: „... szabad mindenkinek az Isten házába ajándékot vinni. Egyebek vigyenek aranyat, ezüstöt, drágaköveket, én azt viszem, amit vihetek, tudniillik magyar nyelven az egész Bibliát.”
A nagy munka kiállta az idő próbáját. Magyar nyelvterületen máig a legnépszerűbb Szentírás-fordítás: mérföldkő, amelyhez minden későbbi fordító igazodni kényszerült.
!["Én akartam Magyar földön Magyar huszár lenni!"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/15843.jpg?h=82f92a78 ""Én akartam Magyar földön Magyar huszár lenni!"")
