Az újvárosi Kölyök

Este hat óra. Elsötétülnek a lámpák a Dózsa moziban. Kezdődik a film. Főcím – aztán az első filmkockák, s a termen moraj fut végig: a városlakók városuk képeivel szembesülnek.
Azon az estén a Kölyök című vígjátékot vetítették, megszületése után először. 1959-et írtak, október 26-a volt, akkor mutatták be a szocialista filmipar legújabb termékét. Naná, hogy tanmese volt, mint az idő tájt szinte minden alkotás. De ezt legalább lehetett szeretni! A főhőst különösképp: Kölyök-Törőcsik Marit. Akkor már három éve, a Körhinta óta bele volt esve az ország férfinépe, s az Édes Anna meg a Szent Péter esernyője után még a nők is megszerették (na jó, némi kis maradék féltékenységgel…).

A Sztálinvárosban játszódó történet rém egyszerű: a szeleburdi, kócos kis munkáslány beleszeret a deli legénybe, Gordon Jóskába, aki történetesen a brigádvezetője, de a férfi rá se pipál. A lány minden csacskaságot elkövet, hogy magára irányítsa a figyelmet. Ez majdnem tragédiát szül: kis híján a Dunába fullad. Ám jókor érkezik a fess Kondor Géza, aki megmenti, aztán táncolni viszi, s ez Jóskára oly sokkolóan hat, hogy rögvest szerelemre gyúl. Következik a boldog vég – Géza el, a szerelmespár egymásé lesz, és a kis Kölyök végre belerázódik a szocialista építőmunka szigorú rendjébe.
A Sztálinvárosi Hírlap perszer nem a szerelmi szálat emelte ki a filmről szóló híradásban (hja, a pártbizottság lapja volt), inkább a vaskos népnevelői üzenetet: „Élt itt egy leány 5-6 évvel ezelőtt. Ez a kislány nagyon ügyetlen volt, és sok küszködés, kaland után vált emberré. … Bizakodó hitével, minden sutaságával és minden naivságával, de rokonszenves, bájos őszinteségével áll majd előttünk annak a Kölyöknek az alakja, akiből olyan sok volt és van ebben a tarkán kavargó, épülő városban.”

Propagandafilm volt a javából – de, hogy magam ismételjem, lehetett szeretni. S nemcsak a szép fiatal színésznő miatt, hanem partnerei alakítása okán is: Rajz János, Suka Sándor, Bessenyei Ferenc, Szirtes Ádám, Zenthe Ferenc, na és a Jóskát alakító Szabó Gyula – a magyar film ikonikus alakjai tették sikeressé a tantörténetet. Az pedig, hogy a városbéliek szívükbe zárták, mi sem természetesebb. Az életük egy darabját látták viszont a filmvásznon. S a városukat, amely akkor tán még csak a lakóhelyük volt, de idővel egészen az otthonuk lett.