Enter – Paraszt…

Tekintsünk el a vesszőhiánytól (látni, emberünknek nem erőssége a helyesírás), maradjunk csak a szellemesnek vélt stemplizésnél. Vagyis a „paraszt” (köznyelvi bunkószinonima) egyenlő: őstermelő. Lám, gyenge nyelvgyakorlónk a fogalmi gondolkodás alapjaival sincs tisztában, így aztán a nem önazonos tartalmak párosításának eredménye a funkciózavar. Olvasottsági hiányainak pótlására nem indítunk gyorstalpaló tanfolyamot, nem fűzünk hozzá sok reményt.

A hozzászóló a paraszti világ lebecsülésének régi divathullámán utazik, csekély sikerrel. Nem sokat tudhat a vidék, a falu embereinek kulturális azonosságáról: vélhetően nem olvasta Gombocz Zoltán vagy Temesi Mihály és más nyelvészek tanulmányait a népnyelv rendkívüli gazdagságáról. Nem ismerheti Féja Géza, Szabó Zoltán, Erdei Ferenc faluszociográfiáit s azokban a paraszti műveltségkép leírását. Nem sokat tudhat a nagy zenekutatók (Bartóktól Kodályig, Lajtha Lászlótól a bencés pap-zenetörténész Jáki Teodózig) által föllelt népzenei kincsről. Nem lehet tisztában azzal, milyen gyöngyszemekre bukkant Móra, Tömörkény vagy Bálint Sándor a falujárásokon, s aligha olvasta jeles parasztírók munkáit. Például azt a kis remeket, amelyet egy falusi verselő, Tasy Pál írt 1830 táján, és Tömörkény István adott közre 1904-ben. Tasy Pál (őstermelő) majd’ két évszázaddal ezelőtt a fagöröndős eke alkatrészeit foglalta kis versbe. Íme:

Eke két szarva talpastul

Szántóvas ráütve,

Címer, címer szeg és faszeg,

Ködök és eke beütve.

Tengely, nagyobb és kisebb kerék,

Göröndő és kakasszeg,

Váltó, váltószeg s csoroszlya

Császárszeg, ragasztószeg

Patying, kormány, farék, bakra

Üsztöke, cságatyús tézsla.

Ennek ragasztószege:

Járom s ennek vas szege.

Járombeli fa a hozzá

Tartozandó bélfával,

Bélfa szege a szükséges

Csikojtóval alfával.

Nos, lehet követni. Emberünk az „ősvers” mintájára rímbe szedhetné mestersége szakszavait. Ha nem sikerül, hát Istenem… vannak az életben reménytelen dolgok.