Ünnepek egymás sarkában

Három jeles nap a kalendáriumban: a protestánsok emléknapja az egyik, a katolikusoké a másik, s a harmadik minden érző emberé.

Október 31.: A reformáció napja.
Majd’ fél évszázada, 1517-ben e napon függesztette ki a wittenbergi vártemplom kapujára téziseit a német szerzetes, Luther Márton. A 95 pontba foglalt vitairat a katolikus egyház megreformálása érdekében született. Téziseiben Luther elutasította a búcsúcédulák árusítását, bírálta a bűnök pénzzel való megváltását. Tettét pápai kiátkozás követte, de a prédikátor tanai terjedtek, és ennek nyomán megszületett az evangélikus egyház. Luthernél is radikálisabb újító volt a genfi Kálvin János, aki nézeteivel megvetette a református egyház alapját. A protestáns felekezetek e napon az ellenreformáció áldozatairól, így a gályarabságra ítélt prédikátorokról is megemlékeznek.

November 1., Mindenszentek ünnepe.
Pátriárkák, apostolok, szentek, vértanúk – a hitben élők példaadói. Rájuk, az életeszmény megtestesítőire emlékezik a katolikus egyház ezen a napon. Az ünnepnek nyugati egyház liturgiájában IV. Bonifác pápa óta ismert: 609-ben a pápa birtokba vette a pogány istenek tiszteletére épült római Pantheont, és felszentelte Mária és az összes vértanúk tiszteletére. Négy évszázad múltán az eredetileg tavaszi ünnepnap átkerült november elsejére, összekapcsolódva így az elment szeretteinkre való emlékezéssel. A magyar népi kalendáriumban számos szokás kapcsolódik e naphoz: a bíróválasztás, a tanácsújítás, a szolgálófogadás napja és a közelgő tél hírnöke volt. Az idők folyamán az ünnep eredeti tartalma a népi emlékezetben elhalványult, és mindinkább a következő nap üzenetével fonódott egybe.

November 2.: Halottak napja.
Az egyetemes gyász ideje ez. Ezer esztendeje közünnep. E napon hosszan szólnak a harangok, mécsesek gyúlnak a sírokon – elköltözött rokonainkra, barátainkra emlékeztetve. A gyertyaláng az ősi hiedelem szerint arra való, hogy a fázós lelkek ezek fényénél melegedhessenek. A sírok rendbetétele – szintúgy őseink hite diktálta ezt – arra szolgált, hogy az elhunytak szívesen maradjanak otthonukban. Szláv vidékeken ilyenkor élelmet is helyeztek a sírokra, nehogy a lelkek ebben hiányt szenvedjenek.