"Nem, persze hogy nem a hónap utolsó szombatja a mai; különben is, akkor két szóban írnánk. Bizonyos értelemben mégis "utolsószombat". A fogalom a népi hagyományrendben gyökerezik: a gazdálkodási év egyik határkövét, a számadást hozó Szent Mihály-napot követő szombat neve volt ez..."
Nem, persze hogy nem a hónap utolsó szombatja a mai; különben is, akkor két szóban írnánk. Bizonyos értelemben mégis „utolsószombat”. A fogalom a népi hagyományrendben gyökerezik: a gazdálkodási év egyik határkövét, a számadást hozó Szent Mihály-napot követő szombat neve volt ez sokfelé, utalva arra: aki „szentmihályig” késlekedett a teendőivel, annak iparkodnia kell.
Nincs sok ideje hátra annak a késlekedőnek sem, aki még nem döntött, aki még vacillál, hogy elmenjen-e holnap voksolni. Ez a mai tehát az ő „várospolitikai utolsószombatja”. Ma még kiérlelheti a szándékot, meg a döntése irányát is: ki-ki átgondolhatja, hogy a négy év módszeres építkezését tekinti voksalapnak, vagy a megfoghatatlan ígérethalmazt. Ám akármilyen irányt vesz a mérlegelés végén, holnap neki is el kell mennie szavazni. A közéleti nagykorúság kívánalma szerint…
