Isten veled, 2014

Ma elbúcsúzik december, az „öregfiú”, ahogy Tamási Áron nevezte. Hitét tartó keresztény ilyenkor az óéváldásra, az év utolsó miséjére megy. A végvecsernyére, ahogy a bukovinai Istensegíts faluba verődött székelyek mondják. Aki nem hitben él, az is számot vet az elmúlt idővel. Az év végi összegzés illő az utolsó naphoz, amely Ady szavaival „Eljön minden esztendőben, pontosan, hűségesen. Sohasem késik”.
Valóban. Nem késhet, hiszen sarkában az újév. Az óévnek, ha már kiharangozták, semmi keresnivalója az életünkben. Legfeljebb a nyomait viseljük: amit építettünk, vagy épp nem tettünk meg, annak áldását vagy terhét visszük tovább. Persze van, ami még segíthet: kéményseprő, szerencsepatkó, négylevelű lóhere, malac farka – ha hiszünk benne, mentsvárunk lehet. Aki meg végképp nem hisz semmiben, vigasztalást lelhet a Szilveszter-éjszakai mulatozásban; jó esetben lelkiismereti következmények nélkül, hisz’ nem teszünk ilyenkor mást, mint az ősi szokást követjük: már az ókori rómaiak is megülték az évbúcsúztatót a kicsapongásokkal tarkított Szaturnálián.
E napi intelem eladósorban lévő lányoknak: ma kötelességetek a gombócfőzés! Tizenhárom gombócból tizenkettőbe különböző férfinevekkel egy-egy papírt tegyetek, aztán amelyik gombóc először felszínre jön, abban rejlik a leendő férjetek neve. Ha üres gombóc emelkedik fel elsőként, 2015-ben ne reménykedjetek…
Figyelmeztetés valamennyiőtöknek: ruhát a kötélen száradni ne hagyjatok, mi több, a mosás e napon nem kívánatos! És ami a legfontosabb: az öregek az otthon tüzére vigyázzanak, ez az ő legfontosabb napi teendőjük.
Végül egy találós kérdés mindenkinek: mit rejt a következő négysoros népi versezet?
Halott minden háznál, de nem harangoznak,
A halottas háznál nem is siránkoznak.
Amely napon megholt, el is temettetett,
S másnap a halottnak gyermeke született.
Aki nem jött rá, hogy ez maga Szilveszter napja, az ma már csak mértékletesen igyon! Aki még bírja, annak ajánljuk:
Gyászoljuk meg halottunkat,
Üssük össze poharunkat!

A szokásos szilveszteri kalács és bor mellé kínáljuk fel még egyszer Ady szavait, ahogy száztizennégy éve, 1900-ban ünnepi tárcájában megírta:
Eljön minden esztendőben, pontosan, hűségesen. Sohasem késik, és mindig egyforma vén, egyformán jókedvű. Bolondos agglegény, mindig nevet, és ezzel ríkatja meg az embereket. Hideg, kemény hideg van, mikor ő érkezik. Bejelentetlenül jön, és mégis várják. Jókedvű legényemberek, meg mindenféle bohém népség üdvözli szeretetteljesen ezt a vén legényt.
Örömteli évbúcsúztatót mindenkinek!