Don-kanyar, ahogy az Intercisa Múzeumban is

Pálinkás István - 2015. feb. 04., 16:53

Dunaújvárosi előadók tolmácsolják a hadiárvák verseit csütörtökön, délután öt órakor az Intercisa Múzeumban Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság megyei elnökének részvételével. Komoly költők mondandóját mindarról, amit Don-kanyar fogalomkörben éppen elégszer éltünk már meg méltatlanul ahhoz, hogy helyére tegyük nemzeti emlékezetünkben; úgy is, mint történelemi tanulságot, és úgy is, mint megkerülhetetlen és máig ható közösségi fájdalmat.

Bobory Zoltán ezen a könyvbemutatónak is szánt találkozón (Farkaszsélben című antológia, többek közt Csoóri Sándor, Bella István, Utassy József remekeit is tartalmazza) részletekbe hajlóan mesél saját Don-kanyaráról, amelynek történelme 1988-ra nyúlik. Éppen azért, hogy ne feledjünk:

Ekkor járt Székesfehérvárott Serfőző Simon, ahol a Feledésből az emlékmű versével zárta a találkozót. Ez egy iszonyatosan fájdalmas számonkérés, hogy miként lehet az, hogy feledésből emeltünk emlékművet 136 ezer magyar hősi halott katonának. Van benne egy kérdés, hogy meddig lehet így élni ezzel a fájó és eleven sebbel a lélekben?! Az estről hazafelé menet elhatároztam, hogy zarándokvonatot szervezek az akkor még Szovjetúnióba és az lett a vége, hogy hetven zarándoktársammal kijutottunk 1991-ben. Az egésznek a kezdete elszomorító és elkeserítő, fájdalmas volt, kopjafát szerettünk volna vinni… Nem adtam fel, bár a legvégén Gorbacsovnak írtam levelet, amiről azt mondták, nem vagyok normális! Egyszer aztán megkerestek a lakásomon, mondták, hogy kint volt Grósz és Nyers Rezső Szovjetúnióban, s amikor befejezték a beszélgetést, azt mondta nekik Gorbacsov, hogy „elvtársak, jöhetnek a magyar zarándokok”. Azonnal megkerestek az akkori Magyar-Szovjet Baráti Társaságtól…

Elég súlyokat bíró válla van, bírta?

Mindenki lemondott már erről, akik mellettem álltak, kifaroltak, nem hittek benne… Bírtam! Sokszor elhangzik, ha nem foglalkozunk eleget a II. Magyar Hadsereg történelmi megítélésével… Évek óta járom az országot, most már azt mondom, igenis, az emlékezetének megvan a helye. A Honvédelmi Minisztérium nagyon komolyan veszi. Hála Istennek sok jegyzet, napló megjelent az elmúlt években… Találkozzunk, s beszéljük meg, mert van mit.

A tizenhárom költőtől Pásztor Bertalan válogatásában Bardócz Éva, Barna József, Kollárné Jánoki Anna, ifjú Pálfalvi János és Pásztor Anna tolmácsolásában hangoznak el a versek.

A rovat további hírei: Kultúra

Bemutatkoztak a zeneiskola jazz tanszakosai

2019. már. 08.

A Juharos "feltámadásának" köszönhetően egy régi, szép hagyomány lépett ki a Sándor Frigyes Zeneiskola falai közül. A klasszikus zenei tanulmányokat folytatók mellett, most a jazz tanszak növendékei vallottak színt, hiszen együtt muzsikálhattak tanáraikkal, meg-megcsillantva tehetségüket.

Megéri befizetni a Táncirkuszba

2019. már. 07.

Pénteken végre megnyílik, és tárt karokkal várja a nézőket a Táncirkusz. A Bartók legújabb táncszínházi előadása egy óra önfeledt bohóckodás, vurstli és ringlispíl, ami kizökkent mindenkit a hétköznapokból.

"Paksi polgár is lettem"

2019. már. 07.

„A fém kezd minden érzékszervemre hatni, sőt a lelkemet is birtokba veszi. Sétálok a tárgyak között, érzem az illatát, látom a vas erejét, hallom a megmunkálás dobogását. Érzem és értem a súlyát a tárgyaknak, melyek nem nehezülnek rám, ahogy azt gondoltam, hanem felemelnek”.

„Aranyláz” Újvárosban

2019. már. 03.

1951. május elseje. Munkásünnep Pentelén, felvonulással, utcanévadóval, házavatóval. A hivatalosságok, a fővárosi protokollvendégek megcsodálják a semmiből kinőtt utcát – persze, hogy a Május 1. nevet kapja –, majd az ünnepség végeztével hazamennek. És a frissen átadott épületek egy részében másnap nem a beköltöző családok jelennek meg, hanem munkásbrigádok. Hogy befejezzék azt, amit az ünnepélyes avatóig nem sikerült.