A Székely szabadság napja

„Törvényes, szabad és független, nemzeti állás” – Jókai Mór szavait vésték a székely vértanúk marosvásárhelyi emlékoszlopára. E szavak fejezik ki a romániai kisebbség évszázados önrendelkezési küzdelmének lényegét. Ennél az emlékműnél tartanak az idén is demonstrációt, tiltakozva a székely nép érdekeit sértő, létüket fenyegető közigazgatási átalakítás terve ellen.

Török János, Gálfi Mihály, Horváth Károly – három vértanú, akiket a Habsburg-ellenes székely szervezkedés vezetőiként 1854. március 10-én kivégeztek. Rájuk emlékeznek a székelyek az emlékoszlopnál, s a múltba tekintés alkalom a követelések megfogalmazására is: jelesül, hogy a hatóságok szüntessék be a székely jelképek üldözését, és a kormány kezdjen párbeszédet Székelyföld státusáról.
A kisebbség érdekvédelmére szerveződött Székely Nemzeti Tanács az emléknapot a „Székely szabadság napjává” nyilvánította. Marosvásárhely mellett számos erdélyi városban és idehaza is tartanak tiltakozó gyűléseket. Ezek célja – Izsák Balázs, a Tanács elnöke szavai szerint – „…hogy megértse a világ, békés szándékkal, jogkövető módon, de rendíthetetlen akarattal ragaszkodunk a Székely Nemzeti Tanács által megfogalmazott célhoz: Székelyföld területi autonómiájához.”

Városunkban és a környező településeken is élnek Erdélyből elszármazottak. Egyházi közösségek igyekeznek segíteni őket abban, hogy szokásaikhoz, gyökereikhez hűek maradhassanak. Két éve, amikor a romániai hatóságok a legdurvább eszközökkel akadályozták és büntették a székely önazonosság szimbólumainak használatát, Dunaújváros vezetése az elsők között vonta fel a székely zászlót a Városháza előtt, kifejezve szolidaritását erdélyi testvéreinkkel.