Honfoglalás - nem is úgy volt?

A kutatásról Sudár Balázs, a MTA tudományos főmunkatársa beszélt a Rádió Orienten, aki szerint a most előkerült leletek a korábbi elméletek újragondolására késztetik a kutatókat.

A magyar régészet hosszú ideje várta, hogy megjelenjenek a Kárpát-medencében ismert honfoglalás kori leletanyag keleti párhuzamai, az utóbbi száz évben ugyanis nagyon kevés lelet került elő ebből a régióból. Ehhez képest minőségi váltást hozott az utóbbi 5-6 év, amikor aránylag nagyszámú magyarsággal kapcsolatba hozható anyagra bukkantak – vázolta Sudár Balázs. 

Siethettek a magyarok?

Mint az MTA munkatársa elmondta, egyrészt az Etelközben, a Dnyeper melletti régióban kerültek elő jellegzetesen magyar tárgyakat tartalmazó sírok. Emellett azonban felszínre jutott egy sokkal bizonytalanabbul értelmezhető leletcsoport is a középső uráli átjáróban, a mai Baskíria területén és attól keletre. Sudár Balázs kiemelte, „ezek a leletek viszonylag későiek, és ha az erre felépített következtetések helyesek, akkor nagyon gyors vándorlásról lehet szó. Ezek alapján a magyarok nem tartózkodtak évszázadokig a dél-orosz sztyeppén, hanem a sztyeppeövezet északi részéről ötven-hatvan év alatt átkerültek a Kárpát-medencébe” - fogalmazott. „A most előkerült leletek sok szempontból a korábbi elméletek újragondolására késztetik a kutatókat” – mondta.

A régebbi feltevés a nyelvészeten valamint a történeti ismereteken alapult – magyarázta a szakember. A nyelvészet a Kaukázustól északra, az Uráltól délre, a történeti hagyományok a Meotisz vidékére helyezték a magyarokat. „Azonban ezeken a területeken nem igazán találtak „magyargyanús” leleteket, ettől északra, az Urálban viszont van magyarokra utaló leletanyag. S mivel ezek időben sem egyeznek a korábbi információkkal, újra kell vizsgálni az adatokat” - fogalmazott. 

A mostani kutatás mindenképpen meg fogja változtatni az eddigi képet, de hogy milyen mértékben és hogyan, az még homályos. A történettudomány előtt álló nagy feladat, hogy valamilyen egységbe foglalja a rendelkezésre álló információkat – hangsúlyozta Sudár Balázs. Ennek érdekében fontos lenne az egész térség alaposabb megismerése, hiszen a többi nép történetének feltérképezése közelebb vihet a magyarság történetének jobb megismeréséhez. Emellett pedig kiemelt feladat a meglevő adatok további értelmezése. A magyarokra utaló írásos forrásokat ismeri a tudomány, új kéziratok előkerülésének viszonylag csekély esélye van – vélekedett a kutató. A meglévő forrásokból viszont látszik, hogy a magyar népet különböző neveken emlegetik. Elképzelhető, hogy egy ma még nem ismert név alatt bukkannak új információra a magyarokkal kapcsolatban. 

A Sudár Balázzsal készült beszélgetést teljes egészében IDE kattintva hallgathatja meg.

Forrás: OrientPress Hírügynökség (OPH)
Kép: MTA