A fák már nem nőnek tovább, tavaszig pihenőjüket töltik. Ez persze ilyentájt nem újdonság, a néphiedelem szerint ugyanis szokásosan már augusztus 10-én eljön ez a pillanat: a megfigyelés azt igazolja, hogy Lőrinc napja akasztja meg fáink növekedését.
Persze nem egyetlen napon múlik mindez, de a természethez közel lévők ősi tapasztalata a tendenciákat igazolja. Ráadásul szeptember 5-én egy újabb időjósló Lőrinc-nap jön, amikor már jócskán megmutatkoznak az ősz jelei. No nem így ebben az évben, amikor pár nap múltán újabb hőségriadók jelezték a szokatlan szeptemberi kánikula jöttét.
Ma reggel negyed kilenc után öt perccel viszont tényleg beköszöntött az ősz. 8 óra 20 perckor elértük az őszpontot. Ez a fiktív pont azt jelzi, hogy a Nap az éves látszólagos útján mikor lép az északiról a déli féltekére. Eljött hát ennek az ideje, és péntekig beváltatik az ősz ígérete: esővel, hét fokos lehűléssel jön el a hétvége.
A mai napon az éjszaka és a nappal hossza órára-percre azonos – elvileg. Az őszi napéjegyenlőség tényleg bekövetkezik, de az érzetünk ezt nem követi szolgai módon. 12 óra 11 percen át látjuk ma az égboltot világosnak, ám ezt csak a légkör fénytörő hatása okozza: percekkel előbb érzékeljük a Nap fényét, mint ahogy felbukkanna a horizonton, s este a fénytörés ugyanígy „meghamisítja” a napnyugta valós idejét. De akárhogy is van, mostantól a nappalok egye rövidülnek, a levegő mind hűvösebb lesz, lassan elő kell keresnünk az esernyőt s az átmeneti kabátot.
!["Én akartam Magyar földön Magyar huszár lenni!"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/15843.jpg?h=82f92a78 ""Én akartam Magyar földön Magyar huszár lenni!"")
