A színházban találta meg hivatását - Isten éltesse, Erzsike néni!

Erzsike néni 1925. október 6-án született Seregélyesen. Édesapja földműveléssel foglalkozott, édesanyja sokat betegeskedett és sajnos korán elveszítette őt. Férje rendőr volt, hiánya 25 éve szívében él. Erzsike néni 1951-ben érkezett Dunaújvárosba, és mivel elvégezte az önkéntes ápolónői tanfolyamot, ezért először az egészségügyben helyezkedett el. Később a Vasműben dolgozott közel tíz évig, mint a bércsoport vezetője. Ezt követően a Bartók színházban találta meg a hivatást, jegyszedőként dolgozott, majd ő lett a csoportvezető. Negyvenhárom évig tevékenykedett az intézményben és innen is ment nyugdíjba.

A színház az élete részévé vált, imádta a színdarabokat. Egy- egy előadást szeretett több társulattól is megnézni, majd elkönyvelni magának, hogy melyik játszotta legjobban. A helyi színházi szféra estéről-estére találkozhatott vele. Lelkén viselte munkáját, ami hivatásává vált. Ha valaki egy darab közben érkezett, igyekezett úgy beültetni a helyére, hogy az ne zavarja meg az előadót és a közönséget. Érezte a darab ritmusát, amikor eljött az a pár másodperc amikor „kiállás” van kapott az alkalmon. Tíz éve hagyta ott 80 évesen, de mai napig a gondolataiban jár. Részese volt az intézmény nagyobb felújításainak és annak is amikor ideiglenesen a C-szárny adott helyet néhány előadásnak.  Egy lánygyermeke született, két unoka és két dédunoka örvendezteti meg a hétköznapokban. 90. születésnapjára a családja egy könyvvel ajándékozta meg Erzsike nénit, amelyben sok szkennelt régi kép mellett a munkatársak és az unokák is sok helyet kaptak. A köszöntés alatt együtt lapozgatva a kötetet, amely egy életpályát foglal magában, sorra jöttek a történetek megállás nélkül. Szereti az embereket és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy mai napig tesz-vesz segít, ahol tud.