Újabb szépkorú polgárt köszöntenek a mai napon. Szabó Zoltán Kálmán a napokban töltötte be a 90. életévét, ez alkalomból az önkormányzat nevében Gombos István, humán ügyekért felelős alpolgármester látogatja meg.
Zoltán bácsi 1926. október 16-án született Budapesten és ott is nőtt fel. Apja közhivatalnok volt, és újságíróként is dolgozott. 1952-ben érkezett a városba. A Vasműben helyezkedett el, mintakészítő, öntödei formázó volt, szaktanfolyamokat tartott, ahol a fiatalok betanítása volt a feladata. Nagyon szerették munkáját, tanítási módszerét.
Séta közben még ma is sokszor megállítják, hogy kedves történeteket felelevenítsenek vele . Munkahelye az ötvös és díszkovács műhely mellett volt, Gombos István alpolgármesterrel gyakran futottak össze. A köszöntés alkalmával is sok történet látott napvilágot, amin Zoli bácsi jókat derült. Nevek, arcok és élmények tömkelege került elő. Felesége ’54-ben költözött a városba, és a könyvtárban dolgozott 1960-1991. között. Egy fiúgyermekük született, aki kis ideig kohómérnökként dolgozott a vasgyárban. Fiúktól egy unokájuk van, akit ritkán láthatnak mivel a család ma már külföldön él.
A városba való költözésükkor teljesen egymásra voltak utalva, ha moziba is csak úgy tudtak elmenni, ha az egyikőjük a 18 órási előadásra ült be, a másikuk pedig a 20 órásira, hogy ne kelljen egyedül hagyni kisfiúkat. Este pedig közösen megbeszélték a film adta élményeket. Hétköznapjainkba egy kiscica visz színt, vele szívesen töltik idejüket, bár kalandban is volt már részül a macskával: egyszer még létrát is kellett szerezniük, mert négylábú kedvencük nem szándékozott lejönni a ház előtt zöldellő tujáról.
!["Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/21250.jpg?h=82f92a78 ""Akinek nótája nincsen, annak szíve sincs"")
