Ambrus Lajos a KMI-ben

Az író-szerkesztő, pomológussal Gyöngyössy Csaba kezdi majd a beszélgetést, aki több, mint húsz éve ismeri személyesen éppúgy, mint műveit: "Tényleg csak annyit tudok mondani előjáróban, hogy remek írások vannak mögötte, remek szerkesztési stílusérzéke pedig méltán emelte 2010-től a Kortárs főszerkesztőjévé. Roppant sokoldalú kortárs írónk!"

Lényegében írónak tekintem magam. Általános fogalom, ugyanakkor eléggé sok jelentésváltozáson ment keresztül az elmúlt időszakban. 1988 előtt olyan típusú elfoglaltságaim voltak, melyeket voltak, akik toleráltak, mások kevésbé. Megélni ebből nem lehet, nagyon nehezen – mondta Ambrus. Ezért aztán rokonszakmákban helyezkedik el, szerkesztőként. A pomológia másik passzió lett. Esetemben ez a régi gyümölcsöknek az eltűnésével volt összefüggésben. Ezt próbáltam meg az írói munkámba, személyiségembe beépíteni. Például, amikor egy nagyon gazdag hagyományból kell az utolsó pillanatokban megmenteni azt, ami menthető. Hasonlít picit a néprajzhoz, a leletmentéshez hasonlít. Esetemben élő anyagról, a gasztronómiáról van szó. A XX. század elején körülbelül hatszáz almafajta létezett a Kárpát-medencében, s ez annyira eltűnt, hogy bárkit kérdeznek, nem tudnak csak kettőt-hármat fölsorolni. Ennek egyik kincsesbányája Erdély, ott még maradtak igazi gyümölcsösök.

A találkozó alkalmára már kiválasztott szövegek mellett nyilván szó esik majd arról is, hogy a honi könyvkiadásban milyen fontos szerepet játszhattak a Hamvas Béla kötetsorozat megjelentetésének, vagy arról, hogy miként lehet hétköznapi életünket közösségileg is úgy maradandóvá tenni, hogy a távlatos visszatekintésben is örömünket leljük gyermekeinkkel.

Főoldali kép forrása: szekelyhon.ro