Az új évezredben Spielberg talán már nem tett le az asztalra annyi zseniális filmet, mint előtte, de még így is csak magához képest volt gyengébb, valójában azonban minden filmje jóval átlagon felüli azóta is. A Kémek hídja viszont nem csak a többi hasonló témájú film közül emelkedik ki, de bátran a rendező jobban sikerült műveihez sorolhatjuk.

A hidegháborús feszültség a tetőponton, 1957-ben az amerikaiak elfognak egy szovjet kémet, Rudolf Abelt (Mark Rylance), akkor, amikor mindenki az atomháborútól és a kommunistáktól retteg Amerikában. Mivel a törvények szerint mindenkit megillet a védelem, kirendelik mellé a főleg biztosítási ügyekkel foglalkozó ügyvédet, James B. Donovant (Tom Hanks), hogy ő képviselje a kémet a bíróságon. A közvélekedés és az oroszellenes hangulatban mindenki csak formalitásnak gondolja a védelmét és egyértelmű bűnösnek kiáltják ki Abelt, míg Donovant folyamatos támadások érik, amiért egy kommunistát véd. Nem sokkal később a szovjet légtér felett lelőnek egy amerikai kémrepülőt, pilótáját pedig elfogják, majd egy amerikai egyetemistát is letartóztatnak, aki Kelet-Berlinben volt rosszkor, rossz helyen. Mindkét fél fogolycserét szeretne, ezért Donovant küldik az éppen felépült berlini falhoz tárgyalni.

A történet így esett meg, ahogy azt a filmben is bemutatják, mégis rengeteg plusz információhoz is hozzájuthatunk, méghozzá úgy, hogy ne legyen belőle száraz törilecke, ezt pedig a forgatókönyvért felelős triónak köszönhetjük, a még újoncnak számító Matt Charman és a már rutinosnak, sőt legjobb forgatókönyvnek járó Oscar díjjal már duplán rendelkező Coen testvéreknek (Fargo, Nem vénnek való vidék). A film humora is főleg tőlük származik, de a "spielbergi szatirikus humor" is könnyen felismerhető. Egy ilyen hosszúságú történelmi film cselekménye természetesen nem száguld szélsebesen, de soha egy percig sem unalmas, sőt, néha kifejezetten izgalmas és elgondolkodtató. Valóban számít a per és egy szovjet kém védelme a bíróságon, vagy ez csak fölényeskedő álszenteskedésről van szó? Gondolkodás nélkül el kell ítélni morálisan valakit, csak mert a másik oldalon áll, pedig végig kitartott az ideológiája mellett és soha egy percre sem ingott meg, holott lehet, hogy a másik oldalon ugyanez már rég megtörtént volna?

Spielberg mindig tudta, hogy kell egy történelmi filmben szinte dokumentumfilmes objektivitásával közelíteni egy témához, még ha csak az egyik oldal áll is a középpontban (lásd még a München című film). Ennek ellenére mindig van benne egy egészséges adag szentimentalizmus és heroizmus, de éppen csak annyi, amennyi kell. Ha kevesebb, akkor száraz, ha több, akkor giccses. A Schindler listája óta Spielberg szinte állandó operatőrének számító kétszeres Oscar díjas Janusz Kaminski képei pedig csodálatosak. A téli Kelet-Berlin a lebombázott épületekkel és a romokkal valóban nem mindennapi látványt nyújt. Tom Hanks játékáról pedig szinte már felesleges áradozni, abszolút hiteles a két lábbal a földön járó átlagember szerepében, soha egy percre sem lesz túlzó vagy érzelgős az alakítása.

Ha Steven Spielberg filmet csinált, azt szinte kötelező látni, ha pedig Tom Hanks a főszereplő és ennyire működik benne minden, akkor pedig főleg.

Értékelésünk: 10/9

Kémek hídja (Bridge of Spies) [12]

színes, magyarul beszélő, amerikai filmdráma

Bemutató: 2015. november 26.

Hossz: 142 perc

Szereplők: Tom Hanks (James B. Donovan), Mark Rylance (Rudolf Abel), Amy Ryan (Mary Donovan), Austin Stowell (Francis Gary Powers)

Rendező: Steven Spielberg

Zene: Thomas Newman