Semmi sem számít, csak az előadás!

Szombaton este Békéscsabán, a Jókai Színházban vehette át a hatodik alkalommal megrendezett Magyar Teátrum díjátadón Feke Judit, a Bartók Színház jelmeztáros-öltöztetője a rangos elismerést, amely tulajdonképpen a színházi szakma Oscarjaként is felfogható.
Az ünnepi gálaesten a Bartók Táncszínházának művészei is helyet kaptak, hisz a Backstage című táncjátékból adtak elő egy jelenetet – Judit tiszteletére. Érdekesség, hogy ebben a darabban Feke Judit is szerepel. A díjazottal hétfőn, a munkahelyén beszélgettünk.

- Nagy elismerés és nagy meglepetés volt a számomra. Alig két hete tudom, hogy felterjesztett dr. Borsós Beáta igazgatónő és odaítélte nekem a szakmai zsűri ezt a díjat. A felterjesztéshez egyébként két díjazott színész ajánló szavai is szükségesek. Engem Csankó Zoltán Jászai-díjas színművész és Lapis Erika Teátrista gyűrű-díjas színművésznő protezsált be. – mondja mosolyogva, érezhető büszkeséggel szavaiban.
- Mit jelent ez a díj Önnek?
- Még alig tudom felfogni, keresem a szavakat. Leginkább egy csoda, mint maga az egész színházi világ. Egy ilyen kis embert díjazni, mint engem, igazán különleges dolog, és egyedi az ember életében. Az előadás nem ránk van kihegyezve, nem mi vagyunk reflektorfényben, tényleg olyanok vagyunk, mint egy kis csapágygolyó, amely parányi része az egész működő gépezetnek. Egyben természetesen megható ez az elismerés, és most szinte fürdöm a népszerűségben.

- A Backstage című táncdarabban is szerephez jut közel egy perc erejéig. Mondhatjuk, hogy kijut a sikerből mostanában? – kérdezem félig tréfásan, de Judit érti a viccet, s ennek megfelelően válaszol.
- Persze, a táncszínház művészei is mondták, nem igazság, hogy ők végig dolgozzák a darabot én pedig bejövök ötvennégy másodpercre, lekapkodom a ruhát róluk, mint egyébként rendesen, és a végén learatom a babérokat… - meséli, majd hozzáteszi: - Közben pedig rettentően izgulok, nehogy elrontsam a produkciójukat.
- Visszatekintve közel másfél évtizedes munkásságára, melyek voltak a legemlékezetesebb produkciók, jelmezek, öltöztetések?
- Különleges és gyönyörű jelmezeket készítettünk az Aranypendely című darabhoz. Ezeket Libor Katalin tervezte. De ugyancsak szépek voltak a Kabule kincse darab ruhái is. Ugyanakkor egyszerűsége miatt számomra nagyon tetszetős volt a Kulcskeresőkben Lapis Erika által viselt hetvenes évekbeli ruha is.

Természetesen számos remek produkció volt az évek alatt és több kiváló jelmezt varrtam, s mindegyiknek van valami érdekessége, különlegessége. Ha viszont az öltöztetést veszem, akkor a legkönnyebben az előző társulatból Tóth Boglárkát öltöztettem, mert ő rengeteget segített, nagyon ügyes volt és pillanatok alatt át tudtuk változtatni. A művészeken is múlik, kit mennyi idő alatt, mivé lehet átöltöztetni, hiába vannak minden darab előtt próbák. De nagyon érdekes volt Fésűs Nellit is öltöztetni, vagy éppen Mikó Istvánt. István külön kategória volt, nagyon kellett figyelni, hogy mindig minden kelléke nála, rajta legyen. Egyetlen színdarab alatt ötször kellett átöltöztetni. De éppen ez adja a szakma egyik szépségét, savát-borsát.
- Egy nagy elismerés után új terveket szokás készíteni. Van már ilyen?
- Nincs, még élvezem ezt a különleges atmoszférát, amit a díj ad, ez nagy dicsőség. De nem tervezek nagy változtatásokat. Ugyanúgy, becsülettel szeretném elvégezni a munkám, mint eddig, és nagy örömmel tölt el, hogy számítanak rám, számítanak a munkámra. Mert itt a színházban semmi más nem számít, csak az előadás.

Judit a Táncszínház munkáját segítendő kezdett el 2001-ben dolgozni a Bartókban. Végzettségét tekintve: női szabó, de a színházban nem csak a jelmezek varrása és szabása, hanem az öltöztetés is a feladatai köz tartozik. Bővebb portréinterjúnk itt található. Judit kreatív, nagy munkabírású, alázatos és színházszerető ember. Szakértelme, közvetlensége, humora, segítőkészsége lenyűgöző!