Ózdon született és dunaújvárosivá lett

- Bár éltem öt évet a fővárosban is, de ízig-vérig vidéki gyerek vagyok. Ma már Dunaújváros az én városom- tette hozzá Budavári Árpád.  

A gimis évek alatt a Dunaferr birkózó szakosztályába járt edzésekre, náluk apai ágon hagyomány volt ez a sport.

- A gimi végén nem volt konkrét elképzelésem, hogy minek tanuljak tovább. Lapozgattam a felvételi tájékoztatót, aztán ráakadtam a Rendőrtiszti Főiskolára. Nagyon vagánynak tűnt, beikszeltem és csodák csodájára felvettek. Emlékszem, akkoriban is nagyon nagy túljelentkezés volt. Ma már tudom, hogy jól döntöttem, nem bántam meg. Sőt, utólag talán kissé sorsszerűnek is tűnik a két legnagyobb lépésem. A szeretett élettereim közül Dunaújvárosba jönnöm kellett, és belecseppentem ebbe a közegbe, csakúgy, mint a rendőrség kötelékébe. Ma már mindkettőt a szívem csücskének tekintem. Személy szerint sokat adott nekem ez a város, mint embernek és mint rendőrnek egyaránt.

Árpád nem csak az egyéni sportágakban jeleskedett, hanem a csapatsportokban és a sportvezetés terén is.

- Még 1998-ban keresett meg egy baráti társaság, hogy segítsem őket, mert állandó veszekedés tárgya, hogy ki mennyit játsszon a csapatban. Ez a csapat volt a Nepál FC. Elvállaltam a feladatot, és rengeteg élménnyel, sok barátsággal lettem gazdagabb. Néhány éve, Simon Lajossal, Dráviczky Mártonnal és Zemankó Zoltánnal kitaláltuk, hogy milyen jó lenne egy városi futsal csapat. A szervezés remekül haladt, magunk is meglepődtünk, hogy milyen sokan mellénk álltak. Az akkori főiskola és a város vezetése is a legjelentősebb támogatónkká vált. A csapat szereplése pedig minden álmunkat felülmúlta. Maga az ötlet egyébként a kispályás foci kapcsán adódott, hiszen a városban ezerötszázan sportolnak hetente ebben a sportágban, és olyan kispályás élet van itt, ami az országban nagyon kevés helyen. Csak egy gondunk volt, hogy ez nem az MLSZ által szervezett keretek között zajlik.

A futsal viszont igen, és addig fehér folt volt. Azt gondoltuk, hogy az NB II-ben egy középcsapatot bátran tudunk működtetni. Aztán feljutottunk az NB I-be és még több támogatónk lett. Mellénk állt az ISD Dunaferr, amely még nagyobb lehetőséget és lendületet jelentett. Ennek is köszönhetően már az első NB I-es szezonunkban a rájátszásba jutottunk. Ma már válogatott játékosok játszanak nálunk. A sikerektől függetlenül azt is képviseljük, hogy ennek a csapatnak dunaújvárosinak kell lennie. A nézők többsége azt szereti, ha a saját gyermekeit látja viszont a pályán, akkor is, ha kétségtelen vonzerőt jelent egy-egy válogatott játékos szereplése. Másrészt azt gondoljuk, hogy fontos példát mutatni és adni a helyi fiataloknak.

Árpád szakmai életútja is jelentős sikereket, állomásokat tartalmaz.

- A főiskolán belecseppentem a dzsúdózásba, amiben igen jó eredményeim voltak, sokkal jobbak, mint a birkózásban. A dzsúdósok közül többen a Köztársasági őrezredben, a Kormányőrségben szolgáltak. Én is elmentem felvételizni, engedve a hívó szavaknak. Ráadásul megfeleltem a roppant kemény fizikai felvételin, de egy jogszabályi módosítás miatt várólistára kerültem. A várakozási idő alatt pedig visszajöttem Dunaújvárosba. Az akkori főnökeim viszont azt gondolták, hogy töltsek el egy-egy hónapot minden osztályon, s utána döntünk, merre tovább. A bűnügyi osztályon kezdtem. Egy olyan műhelybe kerültem, ahol kiváló rendőröket válogatott össze Balogh Béla, szerettem oda tartozni. Nem volt véletlen, hogy végül itt ragadtam. Aztán volt egy időszak, amikor egy szerelem elvitt Pestre, és a Pest megyei életvédelmi osztályon dolgoztam. Ez az 1997-99-es időszakban volt, amikor elszaporodtak a maffia bűncselekmények és az életellenes cselekmények, robbantások. Nagyon komoly ügyekben nyomozhattam. Aztán 1999-ben, amikor véget ért a kapcsolatom, hazajöttem. Szép lassan a szamárlétra minden fokát végigjártam. Alosztályvezető-helyettes, alosztályvezető, osztályvezető voltam. 2008-ban rendőrkapitány lettem, aminek 2012 szeptemberében lett vége. Ezt két év megyei bűnügyi osztályvezetőség követte, ahol életellenes és vagyon ellenes bűncselekmények nyomozásának irányítását és egyéb bűnügyi tevékenységek szakirányítását végezhettem. 2014 augusztusában a megyei főkapitány felkért, hogy vezessem a Sárbogárdi Rendőrkapitányságot. Szeretem a munkám, szeretek építkezni, s vallom, ha az ember szisztematikusan dolgozik, az eredményre vezet.

Árpáddal arról is beszélgettünk, hogy nehéz szétválasztania, mi a hobbi és mi a munka számára. Hiszen a sportos mindig is meghatározta életét. Hivatásszerűen végzi a futsal csapat körül teendőket a stábbal együtt.

- Persze, adódik a felvetés, ha valaki ilyen sűrű életet él, akkor azt a család szenvedi meg. Valóban, jómagam is elváltam. Van egy 14 éves lányom, Panna, a jelenlegi párom Szilvia, valamint a húgom, Edina családja még az életem része. Őket, ha tehetem, mindig magam mellett tudom. „Szilva” a futsal mérkőzésekre is elkísér, hogy minél több időt együtt tölthessünk, és sokat segédkezik nekem a csapat melletti teendők intézésében, a lányom pedig rajongója a csapatnak. Édesanyám él még, amikor csak lehet, látogatom- mesélte Árpád.