Nyárígéret

Nehezen böjtölte ki ezt a városi ember, de különösen az agrárgazda nép, hiszen számukra a biztos megélhetés a tét. A mezőföldiek még szerencsésebbek voltak másoknál, mert errefelé kevesebb jutott a talaj menti fagyokból, s a túlzott égi áldást is valamelyest jobban tűrte a löszvidék talaja. Tájunkon nem érte oly rettenetes kár a szőlőskerteket, mint például Baranyában, ahol egyes térségek gazdái hetven százalékos terméskiesésre számítanak. Ez persze annak nem vigasztalás, akit itt akár csak egy kicsit is sújtott egy-egy hajnali fagy.

Fotó:MTI

A gyümölcsösök virágzáskor még pompás képet mutattak, rekordot jósolt sok szakértő – de megint csak közbeszólt az időjárás: a drasztikus lehűlés olyan kárt tett, hogy némely térségben kieshet a várt termés fele. A kukoricavetemények is megsínylették a hideget, az epernek meg a mértéktelen eső ártott meg. Marad a gazdaember reménye: ami az egyik növénykultúránál elvész, azt tán pótolja a másik.

Múltunkba pillantva jó néhány nagy tavaszi kártételt láthatunk, de egyik se volt olyan, mint ami épp 150 esztendeje sújtotta elődeinket. Az 1800-as évek derekától Pentele gazdasága fellendülésnek indult, a földművesek évről évre jobbnál jobb termést takaríthattak be, és tartott ez egészen 1866-ig. Akkor, májusban olyan katasztrofális hideg jött, hogy ami csak kint volt földön, jószerével teljesen elfagyott. Ezt követte a kivételesen erős és tartós aszály; az a még csodával határos módon túlélő termést is elpusztította, s a remény utolsó szikráját is kioltotta. A gazdálkodók csak több év alatt tudták kiheverni azt a brutális természeti csapást…