Aki Újváros védjegyét alkotta

Még állt a sátor- és barakktábor, még az emberi minőségű lakóházak töredékét sem húzták fel, de a város 1950-ben már köztéri szobrot kapott. Az Öntelt mackót. Sokak szerint Újváros legkedveltebb szobra. Meglehet. A gyerekek a döntőbírók: ők nap mint nap leteszik voksukat a szökőkút játékos figurája mellett.
Ha a köztéri alkotásokat afféle tájékozódási pontnak, irányjelzőnek tekintjük, kétségkívül az Aratók kerül az első helyre. Soha jobb helyszínt egy szoborkompozíciónak! Már az, hogy a legnépszerűbb sétahelyen, a Duna fölötti platón áll, garantálja az állandó figyelmet.

És akkor vegyünk egy újabb szempontot: a szimbólum erejét. Kétségtelen, hogy a város karakterét legjobban a Martinász jeleníti meg. Ez a szobor leegyszerűsítve: történeti összefoglaló. Jelképhordozó. Dunaújváros védjegye.

Mindhárom mű egy olyan embernek köszönhető, akinek a város sosem volt sajátja – ő viszont egy kicsit a városé. Somogyi Józsefet a művei kötik ide. A Sopron vármegyei Félszerfalva (Trianon után: Hirm, Ausztria…) volt a szülőhelye. A győri bencéseknél, majd a pápai református kollégiumban tanult. Tizenhárom éves volt, amikor a tehetséges fiatalt Győr híres szobrásza, Borsos Miklós kitüntette figyelmével.
Pesten ért művésszé – és Dunaújvárosban lett befutott: addig is ért el sikereket, jegyzett alkotó volt, de az 1960-ben avatott Martinász lett az a szobra, amelyet „kiemelkedő, korszakjelző” műként értékelt a művésztársadalom. Pedig évekig senkinek se kellett ez a szobor. 1953-ban már kész volt, de más városok vezetői nem látták eléggé „hősi” sugallatúnak. Valóban – Somogyinak esze ágában sem volt szocreál „munkáshőst” formázni. Egy hús-vér ember hiteles alakját mintázta.

Képek forrása: internet

Olyan munkásét, aki dolgozik, s a munka végén akár fáradtnak is lehet láttatni… A mester tényleg korszakos művet alkotott. Az egyébként vonalas városvezetés túllépett önmagán, amikor a rendhagyó Martinászt fölvállalta. Azóta is a település ikonikus szobra. Városteremtő iparának szimbóluma.
Somogyi József 1916 júniusában – ma épp száz éve – született.