Büszkék lehetünk röplabdázóinkra!

Közel egy hete kelt útra a Dunaferr SE röplabdázóira épülő Hild csapata, hogy a belgrádi, középiskolások számára kiírt világbajnokságon minél jobb helyezést érjenek el. Fantasztikus közeg, kitűnő 34 együttes, köztük 16 korosztályos válogatott vett részt a megmérettetésen, ahol a mieink nagyszerű játékkal kerültek a legjobb tizenhat közé, majd a spanyoloktól elszenvedett vereséget követően végül a tízedik helyen zártak. Még mielőtt erre valaki legyintene, hogy csak, nézzünk kicsit a számok mögé. Mint azt az előbb említettem, 16 komplett válogatott volt versenyben, ami azért érdekes, hiszen itt kizárólag olyan együttesek vehettek részt, akik egy azonos középiskola tanulói. Ez lefordítva tehát azt jelenti, hogy a 16 csapat játékosai ebben a korosztályban akadémiai oktatásban vesznek részt úgy, hogy a teljes válogatott egy ugyanazon intézmény tanulója. Hol vagyunk mi ettől, hiszen a magyar válogatott tagjai minimum három – Dunaújváros, Kaposvár, Kecskemét - különböző városban végzik tanulmányaikat? A belgrádi vb-n az is kirajzolódott, hogy azok az országok járnak a röplabda sportban előttünk, akiknek a technikai háttere is erős. Több ország, így például Tajpej, vagy Spanyolország gárdája olyan technikai felszereltséggel, elemző programmal érkezett, amely a meccsek végére kompletten feltérképezte saját maguk erősségeit, gyengéit, vagy hasonlóképpen a leendő ellenfeleket. Ebben a mezőnyben végeztek tehát a mieink a nagyszerű tizedik helyen!

- Már az is örömre adott okot - összegezte a mögöttünk hagyott vb-t Engyel László, a csapat vezetője -, hogy a tavalyi, portugáliai világbajnokság után, ahol rengeteget tanultunk, az idén újból részt vehettünk a megmérettetésen. A versenyre azóta készültünk, miután megtudtuk, hogy a közeli Belgrád ad otthont a középiskolások vb-jének. Nagyon büszkék vagyunk a gyerekekre, hiszen a hihetetlenül erős mezőnyben nagyszerűen álltak helyt! Dunaújváros számára azért fontos ez a tízedik hely, mivel a mi csapatunk tagjai kizárólag a Dunaferr röplabda együttesében nevelkednek, játszanak. Összejött az a kifejezetten erős mezőny, amelyre számítottunk, így játszottunk többek között azzal a spanyol csapattal, akiktől szoros küzdelemben szenvedtünk vereséget, majd ők végül a törökök mögött a másodikak lettek. Ebből kitűnik, milyen kiegyenlített volt az a mezőny, melynek a felét a korosztályos nemzeti válogatottak adták. Közülük többen ezzel a tornával készültek fel az Eb selejtezőkre.

Az, hogy nem sikerült egy hellyel előrébb végezni az azon múlt, hogy az olaszok mentálisan jobban bírták a meccsek. A világbajnokság egyébként nagy élmény volt, hiszen a gyerekek számos új barátra leltek, így többek között a törökökre, akikkel reményeink szerint a szövetségen keresztül tovább folytatódhat a kapcsolatépítés. Büszkék lehetünk a fiúkra azért is, mert a torna során igazi csapatként dolgoztak, akik figyeltek a vezetőség és az edző kéréseire. Látszott a fejlődés lehetőségének útja is, ahhoz azonban a tanulás szempontjából akadémiai szinten kellene összevonni gyermekeinket, ezzel együtt fejleszteni a technikai eszközökből adódó lemaradásunkat. Külön szeretném megköszönni Dr. Kun László segítségét, aki mint édesapa, és egyben, mint veterán röplabda világbajnok kísért el minket, hiszen ő a szervezőkkel való kapcsolattartás során mindent megtett csapatunkért. Bízom abban, hogy a következő években is részesei lehetünk ennek a nagyszerű rendezvénynek.

Az biztos, hogy a világbajnokságon edzőként közreműködő Szűcs Ákos büszke lehet a fiúkra, hiszen attól függetlenül, hogy a Dunaferr színeiben csapattársak, most mindenben megfogadták tanácsait.
- Érdekes volt látni a csapaton, hogy igazából akkor érezték meg a torna igazi jelentőségét, amikor megérkeztünk a helyszínre. Igazi röplabdás forgatag, nagyszerű ellenfelek vártak bennünket. Folyamatosan lendültünk bele a játékba, ahol volt esélyünk bejutni a legjobb nyolc közé, ám ez sajnos a spanyolok ellen elszenvedett vereség miatt nem jött össze. Ezt követően hullámzóvá vált a teljesítményünk. Az azonban erősségünk volt, hogy mindig csapatként küzdöttünk, és ha kellett, egy-egy jó egyéni teljesítmény segítette tovább a fiúkat. Ez azonban pont akkor nem jött, amikor nagyon kellett volna.

Ami azonban kifejezetten szép teljesítmény volt, az a szlovákok elleni győzelem, akik sokkal magasabbak, fizikálisan erősebbek voltak nálunk, ettől függetlenül nagyon megvertük őket. Ha ez a játékfelfogás a spanyolok ellen lett volna, akkor most még boldogabbak lehetnénk. Nagyon sokat tanultunk a torna alatt, hiszen láthattuk, hogy a nemzetközi elit hogyan teljesít, és milyen technikai, szervezeti háttérrel rendelkezik. Emiatt az ő játékuk sokkal kiegyensúlyozottabb volt. Számunkra kifejezetten művészet volt ebben a mezőnyben a tízedik helyen végezni, hiszen mindösszesen hét játékos állt a rendelkezésemre, akik teljesítménye előtt kalapot emelhetünk. Számunkra az irány az lehetne, ha mis is meg tudnánk valósítani azt a központosítást, hogy a korosztályos válogatottjaink, az a tíz, tizenkét játékos egy intézményben tanuljon, egy egyesületnél dolgozzon. Erre Dunaújvárosban majdnem minden feltétel adott, így jó lenne, ha városunkban, a Dunaferr SE-vel és a szövetséggel közösen megvalósulna egy akadémiai rendszerben felépített oktatási forma.