Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. feb. 04. Ráhel, Csenge
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Olimpia: hősök és „léha emberek”

Kultúra
Olimpia
sport
hagyomány

facebook megosztás

Várkonyi Balázs - 2016. aug. 06., 14:01

Az „előhang”, vagyis a futball-csoportmeccsek után hivatalosan is megnyílt a XXXI. nyári olimpia. A sportgépezet beindul, felveszi az üzemi hőmérsékletet. A nyitány okán pillantsunk a régmúltba.

A XIX. század polgári Magyarországán – ahogy Európában sok helyütt – a testedzés megítélésében két szemlélet ütközött. A katonai tradíciókon alapuló gimnasztikus testfejlesztés presztízse erős volt. A század utolsó harmadában egyre terjedő versenyszerű sportolásra viszont sokan úgy tekintettek, hogy fölösleges luxus. Persze az ekként vélekedők is szívesen tettek kivételt például a lovas sporttal – nem csoda, hisz az is a magyar hagyományrend része volt. De például a futballhoz erős fenntartással viszonyultak.

„Csak léha emberek sportolnak”

Amikor a tizennyolc éves Hajós Alfréd, a később sportlegendává vált fiatalember, az első olimpiai bajnokunk a Műegyetemen vizsgára jelentkezett, kis híján eltanácsolták. A tekintélyes tanár, Ilosvay professzor ugyanis ellensége volt a sportnak. A szellem gyarapítása mellett minden mást fölöslegesnek tartott. Az emlékezők szerint azt mondta az ifjú Hajósnak: „Csak léha emberek sportolnak, amikor tanulniok kellene. Az ivás, a kártya, a tánc meg a sport sohasem vezet jóra!”

Nem tudom, a nagy bajnokkal szemben tanára később megenyhült-e. Lett volna rá elég oka, hiszen a tanítvány, amellett, hogy sportolóként dicsőséget szerzett hazájának, kiváló építész, egy sor jeles épület tervezője lett. Újságíróként, lapszerkesztőként, a korszerű magyar sportsajtó megalapozójaként is jelentőset alkotott.

Olimpiai és hazai sikereivel sok hívet nyert meg a rendszeres testedzésnek, a versenysportnak. Mégis, nemzeti büszkeség ide vagy oda, a polgárság egy része, kivált az idősebb generáció még jó ideig gyanakodva tekintett az egyesületekbe áramló ifjakra.

Mennyire más volt ez a bajnokokat istenként tisztelő ókori Hellászban! Az antik görög kultúra részeként tekintettek a testkultúrára is.


 

A katonák letették a fegyvert; futóversenyre mentek

A Krisztus előtti V. évszázadban, az Athén és Spárta közötti viszály idejében járunk. A majdnem három évtizedre elnyúló háborús minden negyedik évében a harcosok némelyike elbúcsúzik parancsnokától, és útnak indul – hogy részt vegyen az olümpiai sportünnepen. A négyévente zajló versengés napjaiban tétlenek maradtak a fegyverek, szüneteltek a harcok. Uralkodói rendelet tiltotta a ilyenkor a háborúskodást.

A győztesek aztán hősként tértek vissza, és az a tisztesség érte őket, hogy az első sorban, a királyuk mellett harcolhattak tovább. Ha túlélték a háborút, más kiváltság is jutott nekik: egész életükre mentesültek az adófizetés alól, a színházban díszhelyet kaptak, róluk szobrot faragtak. Félistenként tisztelték őket.

Az első olimpiai játékot a Krisztus előtti 776. évben tartották, szigorú szabályok szerint: a versengőknek, de még azok atyjaiknak és testvéreiknek is szent esküvel kellett megfogadniuk, hogy minden erővel a tisztességes versenyt segítik. A stadionban csak férfiak jelenhettek meg, a nőket halálbüntetés sújtotta volna, ha megpróbálnak odamerészkedni. Az atléták mezítelenül mérkőztek meg. A nagy tömegben, olykor 40-50 ezer néző között vesszőzők és korbácsolók tartották fenn a rendet.

Kezdetben csak stadionfutásban rendeztek versenyt, később a fegyveres futás is sorra került – teljes vértezetben tették meg a négystadionnyi távot, de a forró, égető homokban saru nélkül, mezítláb futottak. Aztán újabb versenyszám jelent meg, az ötpróba: a futás mellett ugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, birkózás tette próbára az indulókat. A birkózásban a fojtás is megengedett volt, ám brutalitásban ez meg se közelítette a későbbi ökölvívó versenyeket: az ércbütykös bőr kézvédők olykor halál is okoztak. Látványos lovas- és kocsiversenyek zárták a játékokat.

Az olimpiák sora Krisztus után 393-ig tartott – akkor a bizánci császár, Nagy Theodosius tiltó rendelettel beszüntette a sportünnepet. Csak másfél évezred után, 1896-ban, Pierre de Coubertin báró sokéves küzdelmének köszönhetően éledt újjá Athénban az ősi hagyomány.

A rovat további hírei: Kultúra

Karácsonyi telihold

Karácsonyi telihold

2015. dec. 25.

A szerencsések, akik nem köd borította vidéken élnek, délután fél ötkor lépjenek ki a balkonra/ kertbe/gangra – kinek mi adatott –, s megláthatják a majdnem négy évtized után kapott karácsonyi ajándékot: az ekkor felkelő teliholdat.

Várakozás

Várakozás

2015. dec. 24.

Már csak egyet kell aludni!- nyugtattak szüleink, de hiába, minket már szinte felemésztett a türelmetlenség, pedig csak huszonharmadika volt, s tudnivaló, hogy Jézuska sosem jön előbb, mint a neki rendelt idő. Másnap délelőtt aztán rájöttünk, az előző napi tehetetlen érzés még fokozható.

Karácsony másnapján hazajön a Quimby

Karácsony másnapján hazajön a Quimby

2015. dec. 23.

Kiss Tibort, a Quimby frontemberét szövegírás közben sikerült utolérni a Dunaújvárosi koncertjük előtt, ami 26-án lesz a Sportcsarnokban, este nyolckor. Az ócskás daláról persze még nem tudta, hogy átmegy-e a zenekaron, de azt tudja, hogy húzós kis muzsika lesz.

Az jön haza, aki el sem ment soha igazán

Az jön haza, aki el sem ment soha igazán

2015. dec. 23.

Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások minisztere köszöntötte  Makkai Ádám Kossuth-díjas költőt, nyelvészt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, aki dunaújvárosi kortárs szerzők műveit is lefordította a Csodaszarvas nyomában angol nyelvű kiadásában.

"Hogy a disznók ne unatkozzanak az ólban"

"Hogy a disznók ne unatkozzanak az ólban"

2015. dec. 21.

A Kortárs Művészeti Intézet legutóbbi író-olvasó találkozójának vendége Fehér Béla volt. „Verset soha nem írtam, meg sem próbáltam. Írásaimban az életszagúra törekedtem mindig, és nem a politikai kinyilatkoztatásokra” – kezdte a találkozót az író.

Semmi sem számít, csak az előadás!

Semmi sem számít, csak az előadás!

2015. dec. 21.

A békéscsabai Jókai Színházban vehette át a Magyar Teátrum díjat a Bartók Kamaraszínház jelmeztáros-öltöztetője, Feke Judit, aki rendkívül büszke a rangos szakmai elismerésre, de a jövőben is ugyanolyan becsülettel és lelkesedéssel szeretné végezni munkáját, mint eddig.

Magyar Teátrum díj, dunaújvárosi szállal

Magyar Teátrum díj, dunaújvárosi szállal

2015. dec. 20.

Az ünnepek előtt tartották a Magyar Teátrum díjátadóját szombaton, ahol Feke Judit, a Bartók Színház jelmeztáros- öltöztetőjét is megjutalmazták.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Újra élnek a bajnoki remények

  2. Eb-döntős a magyar válogatott!

  3. DSTV: vereség emelt fővel

  4. Közmeghallgatás a Városházán

  5. Új védővel erősített a DFC

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: vereség emelt fővel

DSTV: vereség emelt fővel

Embedded thumbnail for DSTV: villanyautók a hidegben

DSTV: villanyautók a hidegben

Embedded thumbnail for DSTV: az éremművészet atyja

DSTV: az éremművészet atyja

Top hírek

  1. 30 napra letartóztatták Mezei Zsoltot (frissítve)

  2. A víztoronyról is szó esett a tárgyaláson

  3. Több változás lesz februártól, módosulnak a gyermekorvosi körzetek Dunaújvárosban

  4. Töltsünk együtt egy délutánt – ismét Kolbásztöltő Fesztivált rendeznek Pentelén

  5. Három játékosától is elbúcsúzott a DFC

Galéria

Majosházi István Emlékverseny (2026)

Magyar Motoros Vízisport Szövetség díjátadó (2026)

Jeges örömök (2026)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 4. szám - 2026.01.30.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő