Pentelére érkezett. Dolga végeztével Dunaújvárosból távozott. Közben Sztálinváros volt a főműve – már ami a városképet illeti. A hajdani főépítész keze nyomát most már örök időkig őrzi a település.
Weiner Tibor éppen 110 éve, 1906. október 29-én született Budapesten. Építész, várostervező, egyetemi tanár, folyóirat-szerkesztő. És világjáró. Legalábbis amíg nem tévedt Dunapentelére. Attól kezdve halálig hű maradt a városhoz.
A József Műegyetemen diplomázott 1929-ben. Még abban az évben a már világhírnevet szerzett német építész, a Bauhaus alapítója, Walter Gropius meghívására részt vett egy frankfurti szakmai kongresszuson. Tehetségét elismerve a neves dessaui Bauhaus-intézetbe hívták, ahol a svájci urbanista, Hans Emil Meyer tanítványa lett. Amikor Meyert 1931-ben kiutasították Németországból, mesterét követve Weiner Tibor is a Szovjetunióba ment. Baku és Taskent építésében vett részt, várostervezőként tevékenykedett, és a moszkvai metró is viseli sajátos stílusjegyeit.
A sztálini tisztogatás elől a külföldi építészeknek menekülniük kellett, így 1937-ben Párizsba vezetett az útja. Két év ottani munka után Chilébe utazott, magántervezőként működött és Santiago egyetemén tanított. 1948-ban az újjáépítés feladata hazavonzotta szülőföldjére. Minisztériumi tisztviselő lett, majd 1950-ben az „első szocialista város” tervezésének feladatával Pentelére küldték.
Itt teljesedtek ki várostervezői álmai. Igaz, nem ment ez feszültségek nélkül: a funkcionalizmus elkötelezettjeként, a bauhaus-stílus képviselőjeként nem tudott teljes lélekkel azonosulni az elvárással – a pusztán szocreál igényekkel. Szerencsére! Így az uralkodó építészeti divat sajátos, a moszkvai megalomániának ellentmondó, emberi léptékű változatát sikerült megvalósítania. A város későbbi főépítésze, Páli Zsuzsanna szerint Weiner az építészet és a társművészetek egységét valósította meg, amelyben a köztéri szobrok, a házak ornamensei, a nem öncélú díszítő elemek egységet képeznek. S az sem közömbös, hogy karnyújtásnyira vannak a boltok, a gyermekintézmények, a játszóterek, vagy épp a komfortérzést adó szabadtéri porolók is.
Weiner Tibor azt vallotta: a szocreálnak az emberről való gondoskodás elvét kell szimbolizálnia, de a XIX. századi építészeti klasszicizmus stílusjegyei alkalmazásával. Ettől olyan különleges az újvárosi „emberközpontú szocreál”. A város védjegye…
!["Én akartam Magyar földön Magyar huszár lenni!"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/15843.jpg?h=82f92a78 ""Én akartam Magyar földön Magyar huszár lenni!"")
