Egy betiltott szilveszteri mulatság

A község buzgó – egy kicsit tán túlbuzgó… – plébánosa, Ligday Károly az év utolsó napjához közeledve levelet küldött Fejér vármegye főispánjának, gróf Széchényi Viktornak, arra kérve az elöljárót, hogy tiltsa be a Függetlenségi és 48-as Kossuth Kör december 31-ére meghirdetett táncmulatságát. A pap szerint a hangos szilveszteri mulatozás sérti a katolikus ünnepek és az általa erre az időszakra szervezett lelkigyakorlat méltóságát. A plébános erős hasonlattal élt: kolera idején ősidők óta minden csoportosulást megtiltanak, és – ahogy fogalmaz – „e zajos mulatság cholerát jelent az általam már két hét óta kihirdetett lelki szent gyakorlatok idején.”

Fotó: Fortepan

A kéréssel a járási főszolgabíró és a megyei főispán is egyetértett, így a „Kossuthosok” hoppon maradtak. A központi szilveszterezés abban az évben Pentelén elmaradt. A valós ok alighanem az élesedő politikai küzdelmekben volt keresendő: a falu választójoggal bíró polgárai közt a Függetlenségi és 48-as Kossuth párt támogatói kisebbségben voltak a kormánypárti és a katolikus néppárti választókhoz képest…

A téma iránt behatóan érdeklődők a Monográfiában ekként olvashatják a nevezetes kérelmet:

[A] Dunapentelei 48-kör 1911. év Dec. 31-kén esti 7 ór[a] kezdetével nyilvános táncmulatságot rendez. Én, mint r. k. plébános teljes erőmmel tiltakozom az ellen, és pedig két okból:

1. [A] katolikus anyaszentegyház advent 1-ső vasárnapjától - három király[ok] ünnepéig minden nyilvános és zajos mulatságot tilt, mert ez az idő a bűnbánatra és Istennel való kibékülésre van rendelve – ez a nyilvános mulatság tiltott időre esik;

2. minthogy 1911. év dec. 31. d.e. ½ 10 órakor kezdődik a szent Missio és 8 napig fog tartani – a nép e 8 napon át reggel s délután, tehát egész napon át lelkigyakorlatokat fog tartani – én ez által a népet áhitatra, jámborságra és nemes erkölcsök gyakorlására akarom buzdítani – Isteni és világi törvények megtartására szorítani – márpedig a zajos-tiltott időben tartandó mulatság alkalom a törvények és erkölcsök lábbal való tiprására, és ha a világi hatóság engem e magasztos cél elérésében nem fog segíteni, hanem inkább engedékenységével ellenem cselekedni?, akkor a hazát és közerkölcsösséget a szavam nem fogja védelmezni. Tisztelettel kérem Méltóságodat, legyen kegyes e nyilvános mulatságot Dec. 31-kéről következő vasárnapra, vagy 1912. év Jan. 7-kére áttenni; cholera időben, hogy a nép egészsége csorbát ne szenvedjen – minden csoportosulás szigorúan tiltva volt – e zajos mulatság cholerát jelent az általam már két hét óta kihirdetett lelki szent gyakorlatok idején.”