December huszonkilencedike van, a Tamások névünnepe. Fontos tudnivaló e jeles napról: a hajadon, aki azt szeretné kipuhatolni, hogy ki veszi el feleségül, ma szigorúan böjtöljön.
De ne feledje, lefekvés előtt tükröt is kell tennie a párnája alá, a kívánsága csak így teljesül!
A néprajzkutatók följegyzése szerint néhány vidéken, így Szőregen és több alföldi településen a nép ilyen különleges képességgel ruházta fel a nap névadóját. El is nevezték „Szerelmes” Tamásnak. Ám az az igazság, hogy meg is volnánk a naphoz kötődő szokásokkal, mert a szerelmeskedők pártfogójához más népi hiedelem nem tapad.
A névadóban egyébként a vértanú angol prímást, II. Henrik király lordkancellárját, Canterbury érsekét, Becket Tamást tisztelhetjük; és az egyház jogainak rendíthetetlen harcosát, akit 1170-ben, december 29. napján a király tudtával mészárolt le négy nemes úr Canterbury székesegyházában, az oltár előtt. Három év múlva aztán a pápa szentté avatta, és a büszke uralkodó megalázkodva volt kénytelen sírjához zarándokolni, példázatául annak: minden múlandó. Henrik úgy vélte, Isten az érsek halála miatt bünteti őt, ezért fordulnak annyian ellene – még a fiai is –, és ezért éri őt sok hadi kudarc. Miután Canterburybe utazott, és a sírnál tanúsított bűnbánatot, számára kedvezően alakultak a későbbi események.
A lordkancellár egyébként Magyarország tisztelője volt. Jól ismerte hazánk korabeli viszonyait, elismerte népünk tehetségét. Lukács esztergomi érsek személyében magyar küzdőtársra lelt a pápai jogok, az egyházi érdekek védelmében. Szentté avatása után Lukács érsek prépostságot alapított a tiszteletére a később róla elnevezett Szenttamás-hegyen.
Becket Tamás legendája hazánkban már a XIII. századtól ismert volt. A róla szóló írások Árpád-házi Szent Margit kedves olvasmányai közé tartoztak. A Szent Tamás nevet tizenhat középkori magyar falu viselte.
Isten éltesse a Tamásokat!
