A népi mesterségek őrzője

Steixner István az általános iskolában ismerkedett meg a népi mesterséggel, akkor a fafaragás, a tűzzománcozás és az ötvösség rejtelmeit tanulmányozta. Foglalkozott az alkalmazott grafikával is, ám a Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában már a bőrműves szakon sajátította el a szakma fortélyait. A Lorántffy iskola bőrdíszműves tanulójaként több szakmai sikert ért el, és az Országos Szakma Kiváló Tanulója versenyen való szereplése után határozta el, hogy ő bizony a bőrművesség útját járja tovább. Nem is döntött rosszul, hiszen számos megyei és országos versenyen ért el kimagasló sikereket. 2004-ben volt az első kiállítása, ekkor már tanársegédként tevékenykedett és saját szakköröket is vezetett.

A szakma mellett önszorgalomból tanulmányozta a kalligráfiát és az oklevélírást, de elmélyült a néprajz- és művészettörténetben is. Neves iparművészek patronálásával a Népi Mesterségek és Művészetek iskoláját is elvégezte. Mint azt István elmondta, 2008-tól foglalkozik a bőrművességgel „főállásban”, fesztiválokra és kézműves vásárokra jár egyedi, kézzel készített alkotásaival. Munkáit a több ezer éves múltra visszatekintő formavilág jellemzi, modern kori sajátosságokkal kiegészítve. Például dolgozik egy világhírű sorozat, a Trónok Harca mintázatú szetten is. Alapvetően pedig táskákat, ékszereket, tarsolyokat, íjászati kellékeket és más használati tárgyakat készít, a bőr kiszabásától a minta megtervezésén át a varrásig. Emellett folyamatosan keresi a fejlődési lehetőségeket, így már a sallangkészítés mellet csont- és szarufaragást tanul. István legfőbb célja, hogy munkáival is népszerűsítse a magyar népi mesterségeket, motívumkincseket, hogy ne halványuljanak ezek a tradicionális értékek.