Új szájsebész dolgozik a Szent Pantaleon Kórházban. Dr Boda Viktória Székesfehérvárról érkezett vissza szülővárosába. Mint azt elmesélte nekünk, nem volt kérdés számára az egészségügyi pálya, hiszen édesanyja fogorvosi asszisztensként dolgozott, édesapja mentős, az ő testvére pedig gyermekorvos volt.
- Nyolc éves voltam, amikor Nagyvenyimre költöztünk a városból. Jómagam Dunaújvárosban születtem, és a Vasváriba jártam általános iskolába is. A középiskolát már Pécsett kezdtem el, a Kodály Zoltán Gimnáziumban olasz-magyar két tanítási nyelvű tagozaton, amely képzés akkoriban bontogatta szárnyait. Persze, a Vasváriban én is sportoltam, nyolc évig úsztam versenyszerűen. Ez az iskola nagyon jó alapnak bizonyult, mind a sport, mind a tanulás terén. Aztán Pécsről a fővárosba vitt az utam, és pár év múlva a Hajnal Imre Egészségtudományi Főiskolán végeztem védőnőként. Ám az utolsó évben már tudtam, hogy nem leszek védőnő, mert Dunaújvárosba jártam gyakorlatra és a mentorom, Szendrődi Évike, olyan szenzációs volt, hogy tudtam, nem léphetek a nyomába. Úgy gondoltam, hogy ha olyan jó nem lehetek, mint ő, akkor nincs értelme ezt csinálni. A gyógyítás iránti vágy maradt, és elhatároztam, hogy fogorvos leszek. Közben megszületett a kislányom is, Boglárka, aki immár 19 éves lesz. Vonzott, hogy ennek a pályának hamar látszik az eredménye, mert ha betömök egy fogat, akkor az azonnal jó lesz. Mint ahogy szinte minden, ez a szakma is sokat változott az elmúlt évek alatt. Manapság dentoalveoláris és maxillofacialis szájsebészet létezik. Az előbbi a szájon belüli, utóbbi az egész fejen végzett beavatkozásokért felel. Hasonló szakmák, más kompetenciaszintekkel.
Viktória elmesélte azt is, hogy újabb szakvizsgák végezhetők, de nélkülük is lehet szakmailag fejlődni. A technika, a technológia folyamatosan fejlődik. Léteznek ma már olyan speciális anyagok is, amivel szinte mindenkit lehetne kezelni, de még az önköltségi árat sem tudnánk kifizetni.
- Ami viszont nem kerül pénzbe, az a rendszeres kontroll és a fogmosás, mert ezek kombinációja csodákra képes!
A doktornő szép családdal büszkélkedhet.
- Három gyermekem van, közülük kettő ajándékba kapott gyermek – mondta mosolyogva. – A két nagyobbik fiút a párom hozta a kapcsolatunkba. Ők már elvégezték az egyetemet és dolgoznak. A nagyobbik fiam Balázs, épületgépész. A kisebbik Gergő, neki született most kisfia, akit nagyon-nagyon szeretünk. Gergő egyébként informatikus, és mindannyian az ifjú fiatalok életét élik. A lányunk, Bogi egyetemista, biomérnöknek készül. A párom Pötör Zoltán civilben gépészmérnök. Ő is kissé őrült, a 10-szeres Ironmant is megcsinálta. Csodálom, ahogyan átlátja a tervrajzok tengerén, hogy az egyik csavar a másik mellett hogyan kerül a helyére. Gyakran egyedi tervezésű gépeket tervez és készít. Az én hobbim a sport maradt. Az úszás örök szerelem. A barátainkkal részt szoktam venni 12 és 24 órás versenyeken, de az Acélszív triatlon klubnak is a tagja voltam. Emellett a helyben újra szerveződő triatlon életbe is megpróbálok bekapcsolódni. Tavaly a kórháznak is volt egy triatlon csapata, amely az Aquarius féltávú triatlon versenyen indult Szabó Zoltán doktorral és dr. Németh Zoltánnal, az intenzívről. Szabó doktor futott, Németh doktor kerékpározott, én pedig úsztam és a harmadik helyen végeztünk.
De célok és tervek akadnak még bőven.
- A férjem a háromszoros Ironmanre készül, én pedig a féltávú triatlonon szeretnék egyéniben elindulni. Tavaly voltam az Ultra Trail Hungary nevezetű futáson, amelyen féltávon indultam, ez 56 kilométer volt. A résztvevők között szúrtam ki Kubovics Árpit, a helyi mentős kollégát. Vannak titkos összefüggések tehát a kórházon belül. – mosolyog sejtelmesen Viktória. – Egyébként, ha tehetem, akkor a Duna-parton, vagy a Nagyvenyim – Baracs távon szoktam még edzeni. Olykor tai-chi edzésekre is elmegyek, de erre már valóban ritkán van időm. Otthon pedig szívesen főzőcskézek és szívesen eszem is. Nagyon kedveljükaz apukám házi söreit kóstolgatni, amiket saját maga készít, a saját maga által vásárolt komlóból és malátából. Imádunk színházba is járni, mind a helyibe, mind Pestre. De több idő kellene, hiszen abból sosem elég.
