Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. jan. 16. Gusztáv
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Napbúcsúztató, Arannyal

Kultúra
irodalom
évforduló
költészet

facebook megosztás

Várkonyi Balázs - 2017. már. 02., 19:07

A falvak régi emberének a napot lezáró esti olvasmánya a Biblia mellett leggyakrabban Arany János verseskötete volt. Az egyik – ugye – a Könyvek Könyve, a másik meg a Költők Költőjének mesterműve.

Költők költője – nem túlzás? Korántsem; nyelvkincsünk gazdagítása tekintetében legalábbis. Arany János költészetünk legnagyobb szókincsű alkotója, a magyar nyelv máig utolérhetetlen mestere. Amit a kutatók mindig is meggyőződéssel vallottak, azt a „hideg” matematika két évvel ezelőtt fényesen bizonyította: a szakértők rászabadították az informatikai szupertechnológiát a verseskötetekre, és kiderült, hogy a legenda – igaz. Valóban Arany az a költő, aki a legtöbb új elemmel gazdagította anyanyelvünket. Ahogy szókincs dolgában a prózaírók közt Jókai a legelső, a költők sorában Arany János a verhetetlen. Bár a leírt szavak mennyiségében a másik nyelvzseni, Babits megelőzi, az egyedi szavak és szótövek alkotásában a Mestert csak Vörösmarty tudja kissé megszorongatni.

Arany János kivételes értéke irodalmunknak, nyelvünknek. Kosztolányi Dezső szavaival „Hős volt, mert a nép nyelvét olyan magasra emelte, mint senki a világirodalomban…” Keresztury Dezső szavaival „… egyik legeredetibb szellemünk”, aki hatalmas ösztönerőit méltó alkotásokra használta fel. Szinte a véletlen tette költővé: szülei kényszerből taníttatták, mert betegeskedő, gyenge alkatú fiatalember volt; másként az elszegényedett hajdúcsalád létfönntartása azt kívánta volna, hogy a földet művelje. Hála a sorsnak, a nyelv zseniális művelője lett…

Ma 200 éve, hogy Nagyszalontán megszületett; épp a tavasz második napján, amikor – fia, Arany László verssoraival mondva – „Bíbic, sirály, szalonka ünnepelte, / Hogy szép tavasz a zord telet kiverte..."

Aki esti olvasmányra vágyik, itt van kéznél a családszerető, mélyen hívő költő 1851-ben írt verse – egy a korszakokon át legismertebb, legkedvesebb művek közül.

 

Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: "Gyer közelebb, édes!"
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? "Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
"Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is."

Köszöni a gazda: "Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldus megáll a beszédben:
"Meséljen még egyet" - rimánkodik szépen.

"Nem mese az gyermek", - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja;
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

A rovat további hírei: Kultúra

Kortárs magyar szerzők műveivel várja a gyermekeket a Manna Produkció Budán

Kortárs magyar szerzők műveivel várja a gyermekeket a Manna Produkció Budán

2020. szep. 13.

Kortárs magyar szerzők műveivel várja a gyermekeket a Manna Produkció Budán, a bábelőadások után a darabokat ihlető könyvekkel és azok szerzőivel is megismerkedhetnek a nézők.

Dunaújváros mesél: "A fiatalok városát építik"

Dunaújváros mesél: "A fiatalok városát építik"

2020. szep. 13.

Újabb remek riporttal örvendeztette meg a városépítés hőskora iránt érdeklődőket a DunaújvárosMesélPontHu blog. A fiatalok városát építik címmel a Szabad Ifjúság 1952-es összegzése idézi fel a kezdetek kezdeteit – szokás szerint szemelvényekkel csinálok kedvet, de az egész írást jó szívvel ajánlom!

Nagyjátékfilmek a Filmtettfeszten

Nagyjátékfilmek a Filmtettfeszten

2020. szep. 11.

Az elmúlt év szinte valamennyi magyar nagyjátékfilmjét bemutatják az erdélyi Filmtettfeszten szeptember 16. és 20. között.

Kortárs művészeti kiállítás nyílik a Kincsem Palotában

Kortárs művészeti kiállítás nyílik a Kincsem Palotában

2020. szep. 11.

Rendhagyó helyszínen, a budapesti Kincsem Palotában nyílik kortárs művészeti pop-up kiállítás fiatal- és középgenerációs művészek munkáiból "Végre tanulhatunk valamit" címmel.

Bartók: a városvezetők is megnézik a Város Évadát

Bartók: a városvezetők is megnézik a Város Évadát

2020. szep. 10.

Bérletet vásárolt a Bartók színházba Pintér Tamás, Dunaújváros polgármestere és Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester. A kezdeményezés célja, hogy megmutassák a városlakóknak, hogy fontos a kultúra támogatása, úgy anyagilag, mint szimbolikusan – és egyúttal rávilágítsanak, hogy a megfelelő szabályok betartása mellett biztonságosan lehet látogatni az előadásokat.

DSTV: hálakoncert az MMK-ban

DSTV: hálakoncert az MMK-ban

2020. szep. 10.

A Köszönjük, Magyarország! program részeként szervezett hálakoncertet a Munkásművelődési Központ Szőcs Henrik zongoraművész közreműködésével. Az eseménnyel a rendvédelmi szervek és az egészségügyben dolgozók a vírushelyzet alatt mutatott helytállása előtt tisztelegtek. Figyelem, fontos: folytatás ma délután! Hangkép.

Könyvtár: a hangzó és látható idő színei, dallamai

Könyvtár: a hangzó és látható idő színei, dallamai

2020. szep. 09.

Máris egy premieren vehetnek részt a József Attila Könyvtárban mindazok, akik bekapcsolódnak Nagy Ákos dunaújvárosi születésű zeneszerző négyrészes előadás-sorozatába. A Hangzó és látható idő című audiovizuális estre szeptember  11-én, pénteken várják az érdeklődőket.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Kedvezményes moziélmény az intézményi dolgozóknak

  2. ICA-D: tárlatvezetés (és forró tea) csalogat

  3. FitCity Dunaújváros: zumbával kezdték az évet

  4. Apró figyelmesség városunk csöppségeinek

  5. Átadták a kórház új, modern MR vizsgálóját

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: színekben élni

DSTV: színekben élni

Embedded thumbnail for "Tomi" ott segít, ahol szükség van rá

"Tomi" ott segít, ahol szükség van rá

Embedded thumbnail for Forró teával köszönték meg a jeges munkát

Forró teával köszönték meg a jeges munkát

Top hírek

  1. Kelendővé vált a jótékony célú finomság

  2. Elrendelték a zaklató bűnügyi felügyeletét

  3. Beszélgetés Gyöngyössy Csabával – egy év tapasztalatairól, a feladatokról, tervekről

  4. Forró teával köszönték meg a jeges munkát

  5. Alakul a DFC 2026-os kerete

Galéria

Újévi Gála (2026)

BÚÉK, Dunaújváros! (2026)

A szeretet lángja is ég

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 1. szám - 2026.01.09.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő