Új tervek, új célok!

Büszkék lehetünk felnőtt női vízlabda csapatunkra, mely remek időszakot hagyott maga mögött. Mihók Attila tanítványai a magyar bajnokság alapszakaszát magabiztos szerepléssel a második helyen zárták, így a lányok már a BVSC elleni rájátszásra készülnek. Eközben a DUE-Maarks Graphics együttese ismét letette névjegyét a nemzetközi porondon, hiszen a legrangosabb európai kupában, az Euroligában a legjobb nyolc csapat közé került. Azt ma már tudjuk, hogy a final fourba jutás a világ jelenleg legjobbjának kikiáltott Sabadell ellen nem sikerült, azt viszont ne feledjük, hogy a mieink nemcsak őket, hanem a szinte világválogatottal felérő Olympiakos Piraeus gárdáját is nagy erőbedobásra késztették. Most még ugyan a kiesés miatt szomorú a csapat, de búslakodásra nincs idő, hiszen a DUE nemzetközi szinten a LEN kupa négyes döntőjében, míg a bajnokságban a döntőbe kerülésért vív hamarosan hatalmas csatákat. Mihók Attila vezetőedzőt a Sabadell elleni mérkőzésről, és az új célokról kérdeztük.

- Most még nehéz feldolgoznunk, hogy nem sikerült a továbbjutás az Euroligában, hiszen azzal, hogy bejutunk a legjobb négy közé, magunknak szerettünk volna bizonyítani. Úgy gondoltuk, hogy közel lehetünk a világ élvonalához, de most megtapasztaltuk, hogy az odáig vezető út még hosszú. A világ legjobb csapata elleni küzdelemben olyan dolgokkal találtuk szemben magunkat, amelyre csak így, a nemzetközi kupa alkalmával volt lehetőségünk és módunk megtapasztalni. Ez alatt azt kell érteni, hogy játékosaink a felnőtt válogatotthoz még nem kerülnek oda, hogy ilyen tudású ellenfelek ellen játszhassanak, és ilyen mértékű mentális és fizikális tehernek legyenek kitéve. Úgy vélem, hogy a világon jelenleg két olyan klub van, melyek felérnek egy ország válogatottjával, mégpedig a Sabadell és a Kirishi. Tavaly megtapasztaltuk a Kirishi játékát, akik ellen hasonlóan szerepeltünk, mint most a Sabadell ellen, s olyan szintet képviselnek, melyhez fiatal játékosaimnak még nincs meg a megfelelő tapasztalatuk. Ahhoz, hogy kiélezett mérkőzéseket tudjunk játszani ellenük, többször kellene velük találkoznunk, illetve ki kell várnunk nekünk és játékosainknak, hogy válogatott szinten legyen egyáltalán lehetőségük megtapasztalni ezt a minőséget, melyhez leginkább fejben kell alkalmazkodnunk.

A hozzájuk történő közeledés csak akkor lehetséges, ha sokkal gyorsabban reagálunk bizonyos játékhelyzetekre, történésekre, illetve ha előre tudunk gondolkodni úgy a játékban, hogyha az elsődleges terv nem sikerül, akkor legyen egy kivitelezhető „B” tervünk is. Most ezek hiánya jól látható volt, hiszen ha váratlan dolgok történtek, akkor azoknak az egyenes következménye az volt, hogy két, három emberünket kiállították. Ezért kaphattunk tizenkilenc emberhátrányt, melyet nemcsak ilyen tudású, hanem velünk azonos szinten lévő csapatok ellen sem lehet túlélni. A Sabadellnek egyébként semmi szüksége nem volt arra, hogy ennyi előnyt kapjon és a játékvezetők oda fújjanak. A játékvezetők a találkozó legelejétől kezdve egy sajátos felfogásban vezették a meccset, amely véleményem szerint a jelenlegi vízilabdázásnak a problémája is, ellentétben azzal, melyet Athénban tapasztaltunk meg. Ott azért tudtunk olyan jól szerepelni, ezzel együtt öröm, hogy az Olympiakos ellen az utolsó másodpercig kiélezett mérkőzést vívtunk, és pozitív élményekkel tudtunk hazajönni, mert következetes játékvezetést kaptunk. A mostani kiállításaink egyharmada, vagy akár a fele egy más játékvezetői felfogásban nem jelentett volna emberhátrányt. Viszont most igen. Ebből adódik a mi kritikánk, vagyis nekünk ehhez tudnunk kellett volna alkalmazkodnunk mind a támadó, mind a védekező játékunkat tekintve.

Képek: DO-archív

De sajnos úgy álltunk ehhez a meccshez, mint az a bokszoló, aki az első rászámolás után már nem nagyon hiszi azt, hogy van keresnivalója. Ennek ellenére nagy becsülettel küzdöttünk és mentünk előre. Ne feledjük, hogy a világ legjobb csapatának a két meccs alatt húsz gólt lőttünk, és ez attól függetlenül nagy szó, hogy ilyenkor, a vesztes meccs után keressük a pozitívumokat. Azt azonban higgyék el, hogy a Sabadellnek egyetlen gólt is nehéz dobni, nemhogy kilencet, majd tizenegyet. Viszont az előbb említett okok miatt sokat kaptunk. Ebből az szűrhető le, hogy pillanatnyilag a Sabadell úgy ment rajtunk keresztül, ahogyan nekik tetszett, és nem tudtunk ellenük igazán ellenállást kifejteni. Ezek alapján teljesen jogos a végeredmény, viszont azt gondolom, hogy már az óriási tett volt, hogy játszhattunk a világ legjobb csapata ellen. Ennek örülünk, de tudjuk, hogy ahhoz, hogy még közelebb tudjunk kerülni hozzájuk, még rengeteget kell dolgoznunk. Van előttünk feladat bőven, és most a saját bőrünkön éreztük meg azt, hogy mi kell ahhoz, hogy elérjük a legeslegmagasabb színvonalat. Tudjuk, mit kell tennünk, és bízom abban, hogy a csapatra ez már a következő, BVSC elleni elődöntőre is pozitív hatással lesz. Remélem, hogy a játékvezetés nekünk is hagyni fogja a fizikális megmozdulásokat, melyek miatt most ilyen simán alulmaradtunk.