Magyar–Székely jégkorong gála

Igazi hokiünnepre készülhettek azok, akik kilátogattak ma este a Dunaújvárosi Jégcsarnokba, ahol gálamérkőzések történetében először, de összesen már negyedik alkalommal csapott össze egymással a magyar és a székely jégkorong válogatott. A volt és jelenlegi kiválóságokat felvonultató összecsapásnak alaposan megadták a módját a szervezők, hiszen a jégcsarnok melletti füves területen Igazi Csíki Sör sátor, székely pecsenyés, kürtöskalács sütöde, néptánc, valamint cheerleader bemutató is várta a kettő órától gyülekező szurkolókat. A jótékonysági esemény rangját emelte, s emellett egyértelműen jelezte is, hogy a fővédnöki tisztet dr. Dorkota Lajos, Fejér megye és Dunaújváros díszpolgára, valamint Böjte Csaba atya, ferences rendi szerzetes vállalta magára. A jégen ráadásul olyan korábbi és jelenlegi sztárok mérték össze egymással erejüket, mint Ladányi Balázs, Palkovics Krisztián, vagy éppen a Dunaferr első bajnokcsapatának tagjai Csata Csaba, Baróti Zsolt és Borsos Attila, de a jelen kedvencei sem hiányozhattak a pályáról: Azari Zsolt és Galanisz Nikandrosz a magyar csapatot, míg Becze Tihamér, s a nemrég véget ért világbajnokságon szereplő Bartalis István a székelyföldi válogatottat erősítette a mérkőzésen.

Vargyas László főszervező az elmúlt napokban sokat izgult azért, hogy sikerül-e megtölteniük a jégcsarnokot, s bár a ma délutánját és estéjét még a munka véghajrája töltötte ki, ha látta volna, hogy milyen szépen gyülekeztek a szurkolók, ezen biztosan nem idegeskedett volna. Ahogy azt reméltük, már kora délután kettő órától elkezdték megtölteni a jégcsarnok melletti placcot a drukkerek, de a nép négy órakor, a hivatalos kapunyitás idejében mozdult meg igazán, s bár a felvezető programok ideje alatt még pár helyen foghíjasak voltak a lelátók, a bemelegítésre, Cserna Gábor polgármester köszöntőjére, valamint a csapatok bevonulására már gyakorlatilag is megtelt a Dunaújvárosi Jégcsarnok. Felemelő volt, ahogy a találkozó kezdete előtt több ezer torokból zúgott fel előbb a székely, majd a magyar Himnusz, ám a mérkőzés második percében már csak a magyar drukkerek örültek, mert Erdősi Péter egy remekbe szabott, levegőből kapuba ütött góllal szerezte meg a vezetést a házigazdáknak.

Ugyan a tempó elmaradt egy MOL Ligás meccstől, ám azt egy pillanatig sem lehetett állítani, hogy gálameccs ide, vagy oda, ne vették volna komolyan a játékot a felek. Akkor viszont, amikor 11 perc 11 másodpercet mutatott az óra, megszakították a játékot a csapatok, méghozzá azért, hogy így és itt búcsúztassák el korunk egyik, ha nem a legjobb magyar hokisát, Ladányi Balázst. Minden újvárosi és magyar jégkorong szurkoló "tizenegyese" számtalan világversenyen vett részt a válogatott tagjaként, két évtizedig meghatározó tagja, építője volt a magyar jégkorongnak, nem csoda, hogy hatalmas vastapssal köszönték meg játékát a szurkolók.

Addigra azonban már 1-1-et mutatott eredményjelző, mert Góga révén egyenlítettek a székelyek, ám nem sokáig örülhettek az iksznek, mert egy szokásos Ladányi-passz, s Ruczuj kapus bizonytalankodása után Peterdi Imre ismét a házigazdákat juttatta vezetéshez. Arról, hogy mégis egyenlővel vonuljanak pihenőre a csapatok, Bartalis István gondoskodott, majd a térfélcserét követően Góga avatta fel a csereként beállt Rajna Miklóst, így a 25. percben már az erdélyiek álltak közelebb a sikerhez (2-3).

Ezt persze nem nézhette tétlenül a magyar csapat, mely emelt a csapásszámon, s Kiss Dániel, az újra betaláló Peterdi, valamint Palkovics Krisztián góljaival fordított az álláson, így a rengeteg szép megoldást, s olykor bizony túljátszott helyzetet is hozó második etap végén 5-3-as magyar vezetéssel vonultak pihenőre a felek. A harmadik húsz percet ismét a székelyek kezdték jobban, s Bartalis második találatával ismét nyílttá tették a meccset, de a magyar első sor azonnal reagált: előbb a Malajziából hazatért Kővágó Kristóf, majd Ladányi talált be Molnár Szabolcs ketrecébe, s mikor Godó gólja után pár másodperccel Kiss Ákos is felíratta magát a jegyzőkönyvbe, gyakorlatilag el is dőlt a meccs (8-4). A székelyföldi csapat ekkor sem adta fel, nagy erőket mozgósított a szépítésért, ám Sárpátki hajrában született gólja már csak az eredmény kozmetikázására volt elég (8-5).

A találkozó után a drukkerek óriási ünneplésben részesítették a csapatok tagjait, ám a program ekkor még nem ért véget, mert a lefújás után Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke köszöntötte a résztvevőket, majd adott át könyvcsomagokat a magyarság történetével kapcsolatban a csapatok tagjainak. A kiváló hangulatú gálameccset a szurkolók "fellépése" zárta: a székely, valamint a magyar Himnusz eléneklésével mondtak köszönetet a játékosoknak, szervezőknek, s mindenkinek, aki csak egy kicsit is hozzátett ahhoz, hogy ezt a különleges eseményt ma megrendezhessék Dunaújvárosban.

Magyarország – Székelyföld 8-5 (2-2, 3-1, 3-2)

Magyarország: Szuper, Rajna, Kozma Z. (kapusok) – Ladányi 1 (2), Szélig, Palkovics 1, Peterdi 2 (1), Tokaji, Horváth A., Pozsgai (1), Lencsés, Hegyi, Kiss D. 1 (1), Azari (1), Tardi (1), Kővágó 1 (1), Erdősi 1, Szilassy (1), Kóger (1), Benk (1), Kiss Á. (1), Magosi, Mestyán, Borbás, Galanisz (1), Szaniszló. Edzők: Kercsó Árpád, Berényi Norbert.

Székelyföld: Ruczuj, Szakács, Molnár Sz. (kapusok) – Bartalis I. 2, Becze, Bartalis B., Reisz (2), Sárpátki 1, Antal Zs., Góga 2, Moldován (1), Nagy Cs., Daradics, Kozma Zs., Csata, Barabás (1), Petres, Borsos (1), Baróti, Csergő (1), Elekes (1), Csibi R. Edző. Gál Sándor.

Cserna Gábor polgármester a mérkőzés előtt arról beszélt nekünk, rendkívüli jégkorong ünnep tölti be a dunaújvárosi jégcsarnokot.

- A mi hőseink a jégen születtek, és most hazatértek az egykori műhely, a világra szóló sikerek helyszínére, Dunaújvárosba. Kihagyhatatlan esemény a hokigála! A jégen a székely és a magyar válogatott, a jelenkor és a közelmúlt kedvencei. Például Kercsó Árpád, az erdélyi magyar, székely ember, aki nagyon sokat tett a kinti jégkorongért és a magyarért is. A mi szemünkben ő a legendás tréner. Gyermekkoruktól nevelte az Acélbikákat, legnagyobb sikereit Dunaújvárosban érte el. Vagy Vargyas László az ötletgazda és főszervező. Többszörös magyar bajnok és kupagyőztes a Dunaferrel, társaival együtt igazi legenda. Aki úgy gondolta, nincs annál jobb, mint a régi barátokkal, a régi szurkolókkal találkozni, ezért megszervezte a Székelyföld-Magyarország találkozót. Köszönet, hogy az első három, Erdélyben megtartott mérkőzés után most Dunaújváros a helyszín, mi vagyunk a házigazdák.

Böjte Csaba atya pedig álását adta az egész városra:

- A beszédemben is mondtam, hogy amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus karácsonykor megszületett, az első dolga az volt, hogy rámosolyodott anyukájára. Tudjuk jól, hogy mielőtt egyetlen prédikációt mondott volna, vagy egyetlen csodát is tett volna, azelőtt elment egyet kergetőzni, focizni Názáret poros utcáin a gyermekekkel. Hiszem, hogy a nagy Isten az akkori sok háború, nehézség ellenére tudott játszani, gyermek lenni, vidáman, jókedvvel köztünk lenni. Hát akkor nekünk is szabad. Azt is mondta Jézus, hogy ha mi magunk nem tudunk gyermekek lenni, nem tudunk játszani, jókedvűek lenni, hát akkor nem fogunk bemenni a mennyek országába.Vargyas Laci gyegyói, és a mai gálára gyergyószárhelyi gyerekeinkkel jöttünk el. Készültek egy kis szereppel is, de itt olyan nagy volt a nyüzsgés, hogy nem merték előadni. De akkor is nagy élmény nekik, és nekem is, hogy itt lehetünk. Isten áldása legyen Dunaújváros minden egyes lakóján, a polgármesteren, a plébánoson, a iskolák diákjain!

Főszereplők mondták

Kővágó Kristóf: - Nagyon örülök, hogy meghívtak a Laciék, már többször is megtették, de eddig még soha nem volt időm eljönni, ráadásul most volt Godó búcsúztatása is, így természetes volt, hogy most itt leszek, még akkor is, ha már tizenkét éve, hogy nem volt rajtam felszerelés.

Somogyi Balázs: - Mint mindenki, én is nagyon örültem, hogy meghívtak erre a gálára, hiszen itt tényleg a jégkorong meghatározó játékosai szerepelnek ebben a két csapatban. A magyar válogatottban ráadásul olyanok, akikre én gyerekként mindig felnéztem, miattuk kezdtem el jégkorongozni, szóval nagyszerű élmény, hogy most mellettük játszhattam.

Szuper Levente: - Ez egy fantasztikus dolog, amióta én részese vagyok ennek, mindig nagyon várjuk, hogy jégre léphessünk. Izgatottak voltunk, mert ez az első magyarországi gálamérkőzés, reméljük, hogy mi is méltó gazdái voltunk ennek a nemes eseménynek.

Ladányi Balázs: - Ez az első hazai rendezésű gálamérkőzés, nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen lesz, de ahogy látom, sok embert meg tudtunk mozgatni, nekünk ez a legfontosabb. Vargyas Laci kezdte el szervezni ezt még 2006-ban, s akkor még elég kezdetleges volt az időpontot tekintve is, mivel szilveszterre esett a gálameccs, s akkor a hokinak a sava-borsa még folyik. Ezzel együtt annyira jól sikerült, hogy Gyergyószentmiklóson összesen háromszor sikerült megtöltenünk a jégcsarnokot. Két éve jött a gondolat, hogy jó lenne már egyet itthon is szervezni, s nem is találhattunk volna jobb helyet Dunaújvárosnál.

Kercsó Árpád: - Én már voltam két székely-magyaron, de az, hogy most ezt itt, Dunaújvárosban rendezik meg, még többet jelent számomra, hiszen én Székelyföldre és ide is mindig hazatérek. Most a magyar válogatottnál várt rám főszerep, mert őket szinte mind én neveltem, de a székelyeknél is vannak volt játékosaim, szóval ez tényleg speciális este számomra, de a legfontosabb az, hogy ennyi jégkorongot szerető jó embernek örömöt tudtunk szerezni.

Baróti Zsolt: - Csodálatos volt látni, hogy telt ház előtt játszhattunk ma, nem nekünk jár a köszönet, hanem azoknak, akik ma este megtöltötték a Dunaújvárosi Jégcsarnokot. Felemelő érzés, s azt mondom, hogy ezt folytatni kell, nem szabad abbahagyni, mert ezek az igazán jó dolgok, s minél több ilyen rendezvényre van szükség, hogy a magyarság fennmaradjon. Amikor megtudtam, hogy lesz ez a gálameccs, gyakorlatilag minden más programomat félredobtam, őszintén mondom, hogy megérte, úgy különösen, hogy ezzel segíteni is tudtunk másokon.

Bartalis István: - A világbajnokságon a magyar válogatott mezét hordtam, most a székelyét, de igazából ugyanaz, s nagyon sokan vagyunk, akik már mindkettőt magukra öltötték. Örülök, hogy itt lehettem, ha időm engedi és meghívnak, a jövőben is nagyon szívesen jövök majd.

Gál Sándor: - Felemelő érzés volt ez számomra is, ezt át kell élni ahhoz, hogy tudjuk, mit is jelent pontosan. Remek volt a szervezés, le a kalapokkal Vargyas Laci előtt, az ugyanakkor bosszant, hogy kikaptunk, én nem szeretek veszíteni soha, még egy gálamérkőzésen sem. Már ideje volt egy magyarországi rendezvénynek is, az eddigi három Gyergyószentmiklóson volt, de én nagyon szeretném, ha a jövőben lenne egy ilyen gálamérkőzés Csíkszeredán is.