Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. feb. 23. Alfréd
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

Kiss Attila Teátrista-díjas

Kultúra
portré
Kiss Attila
Bartók Kamaraszínház
Dunaújváros

facebook megosztás

Szóládi Zoltán - 2017. júl. 03., 08:53

A Bartók színház évadzáróján Kiss Attila a Teátrista-díjban részesült. A színésszel az elismerés apropóján beszélgettünk. "Úgy állok a díjakhoz, hogy ez egy megelőlegezett elismerés, amit a jövőben meg kell szolgálni, hogy érdemes legyek rá."

Kiss Attila Budapesten született 1977. január 1-jén, de szülei Dunaújvárosban kaptak lakást, és ide költöztek.
 

- Kisgyermek koromtól dunaújvárosi vagyok, itt nőttem fel. A Béke városrészben laktunk, az Aranyba jártam általános iskolába, majd a 340. számú Építőipari Szakmunkásképző Intézetben végeztem szobafestő, mázoló és tapétázóként. Ezután nappali tagozaton a Rostiban érettségiztem. Itt ismerkedtem meg a színjátszással, ugyanis a gimiben volt egy diákszínházi csoport, csatlakoztam hozzájuk. Aztán a városban volt a Fejér Megyei Diáknapok, és ott látott meg Smuk Imre, aki elhívott az akkori társulathoz. Olyan fiatal voltam én is, mint mások, aki kereste önmagát. Viszont nagyon jól éreztem magam a színpadon, azonnal megfogott, így nem is gondolkodtam másban. Addig nem nagyon érdekelt a színház, de abban a miliőben egyszerűen jól éreztem magam. Ha jól emlékszem, az első szerepem az Übü király volt, be kellett ugranom, sőt, rögtön két-három darabba, mert elment egy kollégánk. Szeptemberben pedig már rendesen próbáltam.
 

- Azóta sok évad eltelt és számtalan darabban felejthetetlen alakításokkal örvendeztette meg a közönséget. Mi az, ami a szívéhez nőtt a színjátszásban, és milyen darabok jelentek kihívást?
 

- Örömet jelent számomra maga kihívás is. Mindegy hogy tragédia vagy vígjáték, netán egy gyermekdarab. A nehézségi fokban nincs különbség számomra és a hozzáállás tekintetében sem, hogy éppen gyerekeknek vagy felnőtteknek játszom. Persze, a kor előrehaladtával önkéntelenül változik az ember és változnak a gondolatai. Sok év tapasztalattal a hátam mögött már nem szívesen kötök kompromisszumot. Határozott elképzeléseim vannak a dolgokról és nehéz eltántorítani. Kialakultak bennem bizonyos elvárások magammal és a munkámmal szemben, aminek mindenképpen szeretnék megfelelni.
 

- Melyik szerepben érezte jól magát a legjobban érezte magát, melyik állt a legközelebb Önhöz?

 

- Nincs kimondott kedvencem. Olyanok vannak, amiben szinte mindig jól éreztem magam, például a Svejk majdnem minden jelenetében. Persze, voltak meglepetések is. Jómagam nem szeretek és nem is tudok énekelni, mégis, kaptam ilyen szerepeket és nagy sikerélmény volt, amikor a Kabaréban, vagy a Padlásban sikerült teljesítenem az elvárásokat. Ettől boldog voltam. De nem tudok olyan darabot mondani, amiben nem éreztem volna magam valamilyen szinten jól, illetve amit nem szívesen játszottam volna. Ennek valószínűleg az az oka, hogy mindegy milyen szerepet kapok, csak játszhassak.

- Kipróbálná magát más műfajban?
 

- Igen, de valószínűleg nem lennék mindenben tehetséges, például a már említett zenés-táncos darabokban kevésbé. A profi létben az a nehéz, hogy amit bevállal az ember, azt muszáj jól csinálni. Ezért sem szívesen vállalnék el táncos dolgot. Nem hiszem, hogy mindenre alkalmas lennék. Egy-két filmben már dolgoztam, de szívesen kipróbálom magam bármiben. Néhányszor rendeztem is.
 

- Hogyan fogadta a Teátrista-díjat?
 

- Nagyon örültem neki, és meglepődtem, mert nem szóltak előre róla. Egyébként úgy állok a díjakhoz, hogy ez egy megelőlegezett elismerés, amit a jövőben meg kell szolgálni, folyamatosan jól kell teljesíteni, hogy érdemes legyek rá.
 

- Van családja?
 

- A feleségemmel és a lányunkkal élünk hármasban. A feleségem, Renáta közalkalmazott a városban, a lányom, Johanna 13 éves. Nem nagyon szeretik a nyilvánosságot, és egyiküket sem vonzza a színjátszás (mosolyog)
 

- Mivel tölti szívesen a szabadidejét?
 

- Kevés szabadidőm van, de olyankor csendes kikapcsolódást választok. Sokat olvasok, mindenevő vagyok, nagy Stephen King rajongóként azonban az irodalmat is szívesen forgatom, József Attila könyveit rongyosra olvastam már, és ha olyan kedvem van, a ponyvaregényt is kézbe veszem. Gyerekkoromban a sci-fin nőttem fel, de tényleg mindenevő vagyok. Összejárunk a barátainkkal is, és szeretek a konyhában főzőcskézni.

 

- Mit vár a következő évadtól?
 

 - A következő darabok előtt pár hét pihenő következik júliusban, viszont augusztusban már megkezdjük a próbákat a következő évadra. Kínácsian várom az új feladatom, az új szerepeket. Minden munkám egy új kihívás, mindig jó, ha új impulzusok érik az embert, mert a változás, a tanulás, a gyarapodás a színháznak és a színészi létnek fontos része. Minden munkámtól azt várom, hogy a végén több lehessek tőle. A célom és a célunk az, hogy minél többen jöjjenek színházba, hogy a közönség jól érezze magát. Ezért is igyekszünk minél szélesebb palettával előrukkolni, hogy mindenki megtalálja a kedvére való darabot.
 

- Szeret itt élni?
 

- Bár nem itt születtem, de dunaújvárosinak vallom magam. Éltem más városokban is néhány évet, de itt töltöttem a gyermekkoromat is és az is rendkívül emlékezetes volt. Akkor épült a Béke városrész, és mi kulcsos gyerekekként hasonlóan gazdag és színes világot éltünk meg, mint Nemecsekék. Aztán felnőve is azt láttam, hogy ez a város egy élhető város. Sok itt a zöld felület, szépek a parkok, és a Duna-part vagy akár a Petőfi Liget olyan páratlan helyek, ahol hűvöset adó lombok alatt kényelmesen le lehet ülni, beszélgetni. Ráadásul az itt élő emberek között rengeteg a tehetség. Szóval nem vágyódom el innen.

A rovat további hírei: Kultúra

’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

’56 ősze Sztálinvárosban: a földindulás első hangjelzései

2018. okt. 23.

Újváros népe túlvolt már azon a megrázkódtatáson, amit az 1953 nyarán hozott országos beruházási megszorítás okozott. A város és a vasmű építésében törés keletkezett ugyan, de az élet végül is ment tovább. És bár az ’53-ban fejlesztésre fordított pénz két év alatt egyharmadára csökkent – de a nagyolvasztó felépült és 1954 februárjától termelni kezdett. Visszatért a remény.

Szonáta hangjai szálltak a barakktábor fölött…

Szonáta hangjai szálltak a barakktábor fölött…

2018. okt. 22.

Csak a képzelet szülte ezt a címbéli mondatot. Elvileg igaz lehetett volna, valójában nem: az épp hatvanöt éve, 1953 októberében megnyílt újvárosi zeneiskola ugyanis nem a szomorú képet mutató Radar vagy az Ezres közelében kapott helyet. De az épülő településen kétségkívül együtt volt jelen a kétféle valóság.

A diktatúra sokba került…

A diktatúra sokba került…

2018. okt. 20.

Szülővárosomban tartja magát egy legenda. Ötvenes évek, ünnepi alkalom, fontos vendég érkezik a fővárosból, s az elöljáróság mindent megtesz a méltó fogadására. Egy ünnepségszervező kapja a parancsot: valamely tanintézmény diákjait rendelje ki, akik majd méltóan köszöntik a főrangot.

Hangok a képeken

Hangok a képeken

2018. okt. 20.

Az év utolsó előtti kiállításán az Intercisa Múzeumban Várnai Gyula képzőművész alkotásai láthatóak. A tárlat pénteken délután nyílt a második emeleti kiállító teremben, ahol Farkas Lajos múzeumigazgató köszöntötte a vendégeket.

Szaxofon-párbaj a Művészben

Szaxofon-párbaj a Művészben

2018. okt. 19.

Oláh Krisztián jazz-zongoristát nem sokaknak kell bemutatni a műfaj kedvelői közül. Kvintettje rendhagyó módon csütörtökön este látogatott el ismét Dunaújvárosba, a kistérség immár országos hírű jazz-szentélyébe, a Művész Presszóba. 

Újabb ősbemutató készül a Bartókban

Újabb ősbemutató készül a Bartókban

2018. okt. 17.

Idén sem maradunk ősbemutató nélkül, a tavalyi Lúzer Rádió, Budapest! után ezúttal Tamási Áron Jégtörő Mátyás című regényének készül el a legelső színpadi adaptációja a Bartók színházban.

Húsz éve mutatják meg magukat a világnak

Húsz éve mutatják meg magukat a világnak

2018. okt. 16.

A Mindannyian Mások Vagyunk Egyesület által létrehozott Ez vagyok én kiállítás huszadik alkalommal mutatja be a fogyatékkal élők alkotásait.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Jótékonysági bál az emberek egészségéért (galériával!)

  2. Fontos győzelmeket arattak

  3. Mentőhelikopteres bevetés a Szórádon

  4. Friss diplomások köszöntése az egyetemen

  5. Csapadékos nyitány után beúszik a tavasz!

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: farsangi varázslat a Margarétában

DSTV: farsangi varázslat a Margarétában

Embedded thumbnail for DSTV: idén is sikeres volt a Magda bál

DSTV: idén is sikeres volt a Magda bál

Embedded thumbnail for DSTV: reflektorfényben a tehetség

DSTV: reflektorfényben a tehetség

Top hírek

  1. Mentőhelikopteres bevetés a Szórádon

  2. Új bázison folytatja a DunaKosár közössége

  3. Szociálpolitikai kerekasztal Dunaújvárosban

  4. DSTV: idén is sikeres volt a Magda bál

  5. Kezdődik a parkolók nagytakarítása!

Galéria

IX. Szent Pantaleon Jótékonysági Bál

Kolbászfesztivál (2026)

FitCity Dunaújváros (2026. február)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 7. szám - 2026.02.20.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő