Dunaújvárosból a világ tetejére

Három egykori dunaújvárosi kiválóság is helyet kapott a budapesti masters világbajnokság női vízilabda csapatában, köztük az a Kis-Primász Ágnes, aki jelenleg is a DUE-Maarsk Graphics női vízilabda csapatának vezetőségi tagja.

- Gratulálunk a világbajnoki aranyéremhez!

- Köszönöm szépen! Amióta az év elején kialakult a világbajnokságon induló csapat összetétele, nagy várakozással vártuk a megmérettetést. Ez valószínűleg egy soha vissza nem térő alkalom volt, hiszen Budapesten, hazai közönség előtt játszhattunk ismét. Minden csapattársam átérezte ennek izgalmát, jelentőségét, hiszen az elvárás a minél fényesebb érem elérése volt. Ahogyan közeledett a Világbajnokság, egyre jobban éreztük azt, hogy ezt mások is megfogalmazzák felénk. Ennek érdekében minden csapattársam a heti hat, hét felkészülést betartotta, így megfelelő erőállapotban vártuk a mérkőzéseket.

Arra azonban nem igazán lehetett felkészülni, hogy már nem vagyunk olyan top formában, mint fiatalabb korunkban. Ezért volt fizikailag nagyon megterhelő, hogy hét nap alatt hat mérkőzést kellett lejátszanunk, melyből három kemény ellenfelek ellen volt. Ez valószínűleg mindenkit megviselt, hiszen utoljára junior korunkban játszottunk ilyen megterhelő sorozatot. A közönség azonban minden fáradságunkért kárpótolt bennünket. Közülünk talán senki sem várta, hogy ilyen nagy segítséget kapunk majd tőlük, hiszen bármelyik medencében játszottunk, a lelátók mindig megteltek. Hatalmas élmény volt mindezt átélni.

- Ugyanolyan izgalommal vártad a meccseket, mint amikor a felnőtt válogatott tagjaként játszottál?

- Meglepett engem is, hogy újra átélhettem azt az izgalmat, mint válogatott koromban. Ezt főleg az orosz és a döntő meccs előtt éreztem. Ilyet utoljára az Európa-bajnokságon, a Világbajnokságon, és az Olimpián éltem meg, melyet jó volt újra átélni, átérezni. Érdekes, hogy visszatértek ezek az érzések.

- Nagyon elfáradtál?

- Nagyon. A negyedik, csütörtöki meccs után pénteken egy szünnap következett, amely nem tett jót nekem. A szombat reggeli meccsen nem éreztem jó formában magam, sőt, az izomlázam is kijött. Régen fáradtam el ennyire, de megérte!

Képek forrása: Budakalászi SC

- Mekkora volt az örömötök?

- A döntő meccs után a vízben nem sok kellett ahhoz, hogy elsírjam magam. Nyílván nem egy igazi vb döntő volt ez, de hihetetlenül boldog, felszabadult voltam csakúgy, mint csapattársaim. Egy sikert mindig jó átélni, főleg ilyen közösséggel.

- Lesz-e még lehetőségetek ebben a formában játszani akár nemzetközi szinten is?

- Már most felmerült, hogy a jövő évi masters Európa-bajnokságon indulni fogunk. Ezt jelezte felénk a Budakalászi SC, aki most is felkarolt bennünket, hiszen több költségben, így a nevezési díjban is segített nekünk. Tőlük megkaptuk a jelzést, hogy ennek még lesz folytatása. Bízom abban, hogy ebben a formában játszhatunk még, és szép sikereket fogunk elérni.