A rejtélyes EVTK

2018. január 31. (szerda) 12:32 - Várkonyi Balázs

Utazó személyzet feljelentkezései helye – olvasom a vidéki pályaudvar szolgálati helyiségének ajtaján. A MÁV fura szóhasználatán gyakori utazóként már megedződtem – lásd: a második vágányról szerelvény „jár” ki stb. –, de ez a „feljelentkezés” még engem is meglepett. A mondat kiagyalója a fölösleges igekötők nagy barátja lehet, az állomásfőnök dettó, vagy észre se vette, netán a szolgálati szabályzatban ez vagyon írva.

Nemrég egy jópofa kalauznő különös betűszóval ismertetett meg, így hangzik: EVTK. Magyarázatot nem fűzött hozzá, tán úgy vélte, tudom azt magamtól is, de nem, csak tippelek, ám mielőtt eljutok odáig, lássuk az előzményeket.

Szülővárosomból indulok, távol az úti cél, és előtte még fel kell érnem Pestre. Zötyög a vonat, késésben vagyunk, de a sebesség mérsékelt. A masiniszta nyilván ráér. Én nem, ahogy sokan mások, akik emiatt lekéshetik a csatlakozást. Lekéstem. Pedig csak hat percen múlott. Mit tegyünk, ez nem japán tempó – keresem a fölmentést, de hiába, ha a japánok percre (mit percre, szinte másodpercre) tudják indítani a vonatokat, és késés csak katasztrófa okán lehetséges, legalább meg kéne próbálnunk, hogy egy félórás menetnél ne csússzon hat percet az érkezés. Mert ez a harminc perc egyötöde!

Szóval ballag a vonat, a szomszédos vágányon beéri egy másik, az a veresegyházi, a miénk meg a szobi zónázó (Váctól nem egész félóra az út), most épp az ellenfél lódul meg kicsit, elhúz, de nem sokáig tartja a győztes pozíciót, beérjük, elhagyjuk, siker! Dehogy az... mert hamarosan megint „ő” előz, kecses vagonok, az újabb fajtából valók  szaladnak el mellettünk, a mi kopottas kocsink csak irigykedhet. A Nyugatiig tart a párharc, nagyjából azonos a befutó, döntetlen.

De, mint mondtam, az én Intercitym már messze jár, majdnem egy órát ellébecolok a pályaudvaron, csak a büfésnek jó ez, kávé, ásványvíz, ezzel is telik az idő. Végre betolnak egy szerelvényt, az visz majd a végcélig, a takarítók még ügyködnek, az utasok már türelmetlenül keresik a helyüket, leülnek, várnak. Eljön az idő. A szerelvény mozdulatlan. Tíz perc, tizenöt, még mindig semmi. Leszállás, tapintatos érdeklődés, a kalauznő kedves, de csak a karját tárja szét, és mondja: nincs kész az EVTK. Okos képet próbálok vágni, de annál rosszabb.

Nemsokára a kalauz is fölszáll, papírokat terít maga elé, adminisztrál. Tán csak nem a titokzatos EVTK készül? Nyertem. De hogy mi is az, nem tudom meg, csak az biztos, hogy e nélkül nincs startengedély. Közben a hangosbemondó tudatja, hogy járatunk tizenöt perces késéssel indul. De a géphang is késésben van, mert ekkor már huszonegynél tartunk! Aztán végre elkészül a rejtélyes EVTK. Indulás. Érkezés félórás csúszással. Az első tennivalóm emiatt már okafogyott.

Hogy ne maradjunk happy end nélkül: a tegnapi utam kedélyesen telt, a megtermett kalauz precízen konferálta a köztes állomásokat és minden tudnivalót, s úgy kívánt derűs napot, mint egy színész, harsányan, de nem tolakodóan, jó humorral, derűsen. Eredeti figura – mondták az utasok. És a vonat most csak két percet késett. Ezt is tán csak megszokásból, nehogy javítsanak a negatív statisztikán.

De marad a kérdés: mi a fene az az EVTK?

A rovat további hírei: Napraszóló

A „pentelei persely”

A „pentelei persely”

2018. december 09. (vasárnap)

Disznótorba invitál egy kedves ismerős. Gyere - mondja - semmit nem kell tenned, csak nézelődsz, meg eszel, iszol. Ha dolgozni se kell, minek menjek? Egyek igyak, szégyenkezve, hogy a férfiak meg az asszonyok egy léhűtő körül szorgoskodnak? Hát nem. De köszönöm a meghívást. 

A legszebb karácsonyi ajándék

A legszebb karácsonyi ajándék

2018. december 02. (vasárnap)

A férfi régi adventi élményeit rendezgeti a fejében: a gyermekei feszült várakozását, a cinkosságot, ahogy a maminak szánt ajándék titkára szövetkeztek, a listázást, hogy mit kapjanak majd a haverok, s a találgatást, hogy ők vajon mire számíthatnak. Felidézi, milyen izgalomba jöttek egyszer a kicsik, amikor a szentestére várva a szürkületben meglátták: egy madár telepedett a párkányra. 

Hogyan kell embert lopni?

Hogyan kell embert lopni?

2018. november 25. (vasárnap)

Mi sem egyszerűbb. Ám ne feledkezzünk meg a módszerességről. Precízen kell csinálni, íme: „Harangot csak egyféleképpen lehet önteni. Csak úgy, ahogy Borisz, dehogy Borisz – Boriszka teszi az Andrej Rubljovban.” Jaj, nem! Összekevertem jegyzeteimet, ez az idézet Ancsel Éva kisesszéjéből való, a harangöntésről, meg az alkotás türelméről, az alaposságról, az elmélyültségről szól.

Pentelére Terencskének, Totyinak

Pentelére Terencskének, Totyinak

2018. november 18. (vasárnap)

Régi folyóiratok között matatok. Kezem megáll egy 1990-es Filmvilágon. Szívem szerint való írásra lelek: Szőts István, az – akkor még – élő legenda idézi fel emlékeit. Ha egyetlen más filmet nem alkotott volna, akkor is korszakos alakja lenne kultúránknak: az 1941-ben készült Emberek a havason új fejezetet nyitott a mozgókép hazai történetében. Velencében, a mértékadó fesztiválon fődíjat nyert, itthon és külföldön róla szóltak a szakmai dialógusok.

Ledőlési határidő

Ledőlési határidő

2018. november 11. (vasárnap)

Előttem embersokaság kígyózik, délidő van, a környék legjobb rántott szeletére vár mindenki. Minőségi, nem vágják a húst papírvékonyra, nem klopfolják ki belőle a „lelket” is, frissen készül, még forró, amikor a legéhesebbek az árudából kilépve falni kezdik.

Pentele az utolsókig kitartott…

Pentele az utolsókig kitartott…

2018. november 04. (vasárnap)

„A bombázás után az orosz tankok a pincesoron jöttek lefelé a sötétben dübörögve. Az utca végén van egy szűk forduló, ahol a tank nem fért el, és az ágyúcső bement az ott tévő házba, és pont a szentképnél állt meg.”

Kiért gyúl a gyertyaláng?

Kiért gyúl a gyertyaláng?

2018. november 02. (péntek)

1915 novembere elején értékes küldemény érkezett Pentelére, Farkas József kisbirtokos portájára. Egy ezüstóra. Míves darab, igazi mestermű, szép rajzolattal. És az tette igazán különlegessé, hogy ki küldte: Ausztria császára, Magyarország apostoli királya, I. Ferencz József. Az ő szignóját véste a fedlapra a bécsi ötvös.