Riogatott, de megúsztuk

Az elővigyázatosság persze érthető. Ha az előjelzés olykor hiábavaló, az szerencse. Bezzeg nem volt az 1987-ben! Akkor ilyentájt, március első napjaiban kései tél uralkodott. Metsző szél fújt mindenfelé, a Dél-Dunántúlon több helyütt mínusz 18 meg 20 fokos fagyot is mértek. Bőven esett a hó, és a hótakarót még jégpáncél is fedte. Az ünnepre aztán valamelyest megenyhült az idő – de sok helyütt még akkor is mínusz 10 fok volt.

Negyedszázaddal később, 2013-ban épp március 15-e előestéjére jött meg a katasztrofális hóvihar, ami elfújta az ünnepi megemlékezést is. A tomboló vihar hatalmas torlaszokat emelt, falvakat vágott el a külvilágtól. A közutakon a közlekedés megbénult. Autójukkal sokan ragadtak huszonnégy órára a hóban, és a segítségükre sietők is gyakran megrekedtek.

A 2017-es március ennek épp az ellenkezőjét mutatta: pont egy éve, 6-án a Dunántúl több helyén 20 fok volt. Országos melegrekordot is följegyeztek. Ettől ma igen messze vagyunk, de biztató, hogy a nappali fagy már elkerül bennünket, ahogy az egész országot is. A következő két napon némi kis eső jöhet a nyakunkba, de péntekre az ég is kiderül. A napsütésben a szerencsés helyen élők akár 15 foknak is örülhetnek majd.