"A munka nem hazudik!"

A Győr, a Ferencváros és az Érd mögött a negyedik helyen fejezte be a K&H női kézilabda liga 2017/2018-as küzdelmeit a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémia csapata, mely huszonhat bajnokijából tizenhetet megnyert, s két döntetlen mellett hét alkalommal szenvedett vereséget. A Fehérvár KC elleni szezonzáró után György László vezetőedző feszülten, de elégedetten nyilatkozta azt, hogy számukra ez a negyedik hely olyan, mintha aranyérmet szereztek volna, ám a csapat hétfő délutáni edzésén már sokkal részletesebben tekintett vissza a mögöttük hagyott szezonra, mely tulajdonképpen a játékoskeret kialakításával kezdett meg akadémiánk.

- A szezon előtti igazolásoknál abban gondolkodtunk, hogy nem egy-két évre, hanem egy kicsivel hosszabb, három-öt éves periódusra tervezünk a játékosokkal. Itt gondolok Monori Orsi, Dombi Luca, Bouti Fruzsi igazolására, hiszen úgy éreztük, hogy ezeket a tehetséges fiatalokat igyekszünk felépíteni, még jobbá tenni idén és a jövőben is. Sajnos közülük ketten a szezon közben súlyosan megsérültek, de amíg pályán voltak, igen sokat jöttek előre, fontos láncszemei voltak a csapatnak. Mivel főállású vezetőedzőként női együttesnél nekem ez volt az első évem, így természetesen ez is nagy kihívásnak ígérkezett.

Megpróbáltam, megpróbáltunk azonban a realitások talaján maradni, soha nem ígértünk annál többet, amit teljesíteni tudunk. Azt elmondtam mindig mindenkinek, hogy rengeteg feladat vár arra, aki hozzánk érkezik, a meccseken és az edzéseken is óriási munka kell ahhoz, hogy előre lehessen lépni, s aki ismer, az tudja, hogy nagyon sokat is dolgoztunk a szezonban, de a végeredményből úgy tűnik, hogy megérte. Azt is tudomásul kell venni, hogy ez a munka nem egy-két hónap alatt érik be, idő kell hozzá, nekünk is kellett minimum fél év ahhoz, hogy védekezésben és támadásban is látványosan előre lépjünk egyénileg és csapatként. Nincsenek itt nagy titkok, aki alázatos, szorgalmas, céltudatos, az eléri a célját, mert a munka nem hazudik, s ha becsületesen dolgozol, annak igenis lesz eredménye.

- Ezzel együtt is sikerült azonban elérni a negyedik helyezést, mekkora bravúrnak számít ez?

- Mikor elkezdtük a felkészülést, s figyeltük az ellenfelek erősítéseit, akkor úgy gondoltuk, hogy ebben a szezonban a negyediktől a nyolcadik helyig bármelyik kinézhet nekünk, persze nyilvánvalóan arra törekedve kezdtük meg a felkészülést, hogy ezek közül a lehető legjobbat szerezzük meg. Még a szezon derekánál is úgy nézett ki, hogy ebből lehet negyedik, de akár nyolcadik hely is, de így visszatekintve végül azért tudtunk ennyire elől végezni, mert a bajnokság utolsó szakaszára nagyon összeszedtük magunkat, s remekül hajráztunk még annak ellenére is, hogy fizikálisan már nem voltunk azért a legjobb állapotban. A bajnokságot jól, három győzelemmel kezdtük, s bár az MTK ellen becsúszott egy döntetlen, én azt sem értékeltem kudarcként, igaz már ekkor többen elkezdték kritizálni a csapatot. Fájóbb volt a Siófok és az Érd elleni hazai vereség, ezek sokkal jobban bántanak, mint az idegenben elért döntetlenjeink. Utóbbi mérkőzéseket követően egy kicsit meg is torpantunk, akadtak problémáink, de sokat dolgoztunk, igyekezetünk összeszedni magunkat, kiegyenesedni, s hozni azokat a mérkőzéseket, amiket hozni kellett. Jöttek közben az EHF Kupa találkozóink is, melyek közül az első fordulót simán hoztuk, s bár a Koppenhága ellen is helyt álltunk, abból a párharcból már nem tudtunk tovább jutni.

Ez az időszak volt számunkra a legnehezebb, rendkívül kemény meccseket vívtunk ekkor a bajnokságban, s ha nem is látványos és felszabadult játékkal, de nagyon sokat dolgozva sikerült rendre győzelmeket aratnunk. A mélypont ezzel együtt a Békéscsaba elleni kupameccsünk volt, ott tényleg nem ment, meg is kaptuk a jutalmunkat a vezetőségtől, a közvélemény ismét leírt bennünket, bár akkor, az említett mélypont idején sem gondoltam, hogy ez utóbbit mi megérdemelnénk. Már csak azért sem, mert a végén nagyon összeszedtük magunkat, jó mérkőzéseken tudtunk fontos győzelmeket aratni, gondolok itt a kisvárdai, siófoki, debreceni sikerünkre, legyőztük itthon az FKC-t, míg a Vác ellen idegenben szereztünk pontot úgy, hogy a meccs nagyobbik részében mi voltunk közelebb a győzelemhez. Közben volt a Győr és a Ferencváros elleni találkozónk is, előbbitől egy végletekig kiélezett meccsen szenvedtünk vereséget, s ugyan a Fradi magabiztosan nyert ellnünk, abból a meccsből is igyekeztünk tanulni, hogy mit kell még jobban csinálnunk a jövőben.

- Volt olyan mérkőzése a szezonnak, amikor úgy érezted, képesek leszünk arra, hogy ott legyünk a közvetlen élmezőnyben?

- Valószínűleg a kisvárdai találkozó volt az, mert a bajnokság azon szakaszában annyira sűrű volt a mezőny a negyedik és a nyolcadik hely között. Nekünk vízválasztó volt az, hogy Kisvárdán nyerni tudtunk, mert egy közvetlen riválist tudtunk egy kicsit leszakítani magunkról idegenben. A csapatnak is adott egy hatalmas lökést és önbizalmat a siker, s abból a meccsből táplálkozva tudtuk végül hozni a fontosabbnál is fontosabb mérkőzéseket, s megtartani a negyedik helyünket. Ehhez kellett persze, hogy a pályán igazi csapatként küzdjünk, s védekezésben jól teljesítsünk. Mint nagyon sok edző, úgy én is elsősorban a stabil védekezésből indulok ki, s ha százalékos arányban nézzük, akkor a taktikai edzéseken 60-70 százalékot a védelem csiszolásával töltöttük, míg a maradék maradt a támadásokra, de úgy gondolom, hogy ez a munka látszott is a kapott góljaink számán.

Képek: DO-archív

- Mi az, amire büszke lehet az edző egy ilyen szezon végén?

- Nagyon jó érzés, s ezt szerencsére többen is megerősítették kívülről, hogy egyénileg is sokat léptek előre a játékosok. Gondolok itt Molnár Beatrixra, akit a Székesfehérvár elleni szezonzárón már nyugodtan be lehetett tenni kezdő irányítónak, Kazai Anita, Grosch Vivien, Camila Micijevic is nagyon sokat lépett előre a tavaly nyárhoz képest, de szerencsére abban a helyzetben vagyunk, hogy még több játékost is fel tudnék most sorolni. Ez jó dolog, s ez az ő egyéni munkájukat is dicséri természetesen. Az utolsó mérkőzésünk után nagyon feszült voltam, most a napokban kezdett el már lecsillapodni bennem ez az egész szezon, s olyan értékké válni, mint azt a legutóbbi hazai mérkőzésünk után elmondtam. Azzal együtt, hogy látom, látjuk azért a hibáinkat is, az elért eredménnyel, a szezonunkkal elégedett vagyok, s a magunk elé helyezett célok maximumát el tudtuk érni a bajnokságban. Ezért természetesen jár a köszönet a csapatnak, vezetőinknek, Vártok Ákosnak, Takács Árpádnak, valamint stábunk minden egyes tagjának egyaránt.

- Mi volt a tanulsága a 2017/2018-as szezonnak?

- Az, hogy a nap végén kell számolni a tyúkokat. Nem számít, hogy napközben nincs meg mind a tizenhat, este legyen az összes a helyén, az a lényeg…

- Miként alakul a csapat programja a közeljövőben? Meddig tartanak még az edzések, s mikor kezdődik a felkészülés a következő szezonra?

- Ezt a hetet még normális edzésekkel, felmérésekkel töltjük, péntektől szabadságra mennek a játékosok, lesz szűk másfél hónapjuk a regenerálódásra, mert július 11-én délután fél ötkor találkozunk, s újra nekivágunk a közös munkának.