Boór Jani bácsi embersége
Ott ül a kerekes székben, mindenféle gyógyászati eszközökkel felszerelve, szinte nem is álcázva, hogy milyen kegyetlen és igazságtalan a múló idő. Mégis, ahogy Boór Jani bácsira nézek, szánalmas a múló idő erőfeszítése. Mert csak a testet tudja leigázni, az ember vágyait, reményeit, megélt élményeit nem, ezeket egyáltalán nem tudja elvenni tőlünk amíg élünk.
A negyedik könyv
Az idősek otthona 3. emeleti szobájában beszélgetünk. Oldalt a kisszekrényen a laptopja, a falakon a fotói, az ágya feletti kispolcon az objektjei. ( Ezek olyan micsodák, amik valamikből vannak, de attól függetlenül, hogy művésziek, még szépek és érdekesek is.)
Ez most az élettere, meg a kerekes szék. Már egy ideje ez van. A Dunaújvárosért Díjas pedagógus, rádió-amatőr, fotóművész, amatőr képzőművész, költő és újságíró néhány négyzetméternyi élettere.
- Amióta mélyvénás trombózisom volt, nehezen tudtam közlekedni, ahogy pedig egyre kevesebbet mozogtam, továbbromlott az állapotom. Gondozásra szorulok.
De ahogy mondtam csak a test satnyul… 83 éves. Mennyi mindent megélt, mennyi mindenbe belevágott, s mennyi mindent csinált végig? Legutóbb néhány hete adták ki negyedik kötetét, amely Ki vagyok én? címet viseli. Az otthonban egy rögtönzött kisünnepségen köszöntötték barátok, tanítványok, tisztelők Jani bácsit. A Versbarátok Klubjából Bardocz Éva,Barna József és Pálfalvi János szavalt a műveiből.
- Ki is vagy te?
- Vagyok én/kopott cipőben sántítva járok? Átkarol a múlt/ életre vágyok.” Így kezdődik az első versem, s ez a válaszom arra, hogy ki is vagyok én. Amúgy, ha az adatokat nézzük, baracsi pontosabban előszállási születési vagyok. Először Székesfehérváron végeztem gépipari technikumot, majd a vecsési Híradásipari Szövetkezetnél rádióműszerész szakvizsgát tettem, majd 1959-től műszerészoktató voltam 316. számú MÜM Ipari Tanulóintézetben. Közben a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán 1962-ben híradást és műszeripari ismereteket, a Dunaújvárosi Főiskolán pedig pedagógiai végzettséget is szereztem. A Dunaferr Szakközépiskola műszaki pedagógusa voltam egészen 1995-ig, akkor mentem nyugdíjba.
A világháló előtt
- Legelőször rádióamatőrként ismertelek meg.
- Műszerésznek tanultam, vonzott a villamosság. Még a katonaság idején kóstoltam bele, s az iskola jó terepe volt, hiszen nagyon sok gyereknek meg tudtam mutatni, hogy milyen jó dolog más emberekkel találkozni, ismerkedni. Hol volt akkor még a világháló? Ráadásul a műszaki ismeretek oktatásához is illeszkedett. Izgalmas világ volt. Többek között innen segítettünk Fa Nándornak, aki egyedül vágott neki a világnak, hogy sikeresen ki tudjon kötni Kína egyik szigeténél, mert viharba került, s mi hívtuk fel az ottaniakat, hogy egy magyar hajósnak segítségre van szüksége. A rádióamatőrködés nem csak éteri kirándulásra is alkalmat adott. Csupa olyan helyre eljutottunk, ami elég magasan volt ahhoz, hogy antennát kihelyezhessünk ott. Annyira népszerű volt ez a hobbi, hogy még a lányom és feleségem is rákapott, saját hívójelük is lett. Aztán megjelentek a cbs rádiók, amikor pedig elterjedtek a mobilok, a rádióamatőrségnek is bealkonyult.
Aztán jött az életébe a rádióiránymérő tájfutás, az úgynevezett rókavadászat… Aki nem tudná, ellenőrzési pontokat kell a versenyzőnek a lehető leghamarabb megtalálni a verseny helyszínén, többnyire hegyes-völgyes tájon az ellenőrző pontról sugárzott rádiójel és egy térkép segítségével. Egyszerre futás és tájékozódás egy vevő berendezés segítségével. Nem csupán erőnlétet, gyorsaságot, hanem jó problémamegoldást igényelt a sportág, amelyben hosszú időn keresztül városunk több hazai és nemzetközi sikert ért el.
- Két katona jött bemutatót tartani az iskolába, nekem nagyon megtetszett, amit mutattak, gondoltam, vágjunk bele. S a fiúk közül nagyon sokan kedvet kaptak hozzá. Majd már iskolán kívülről is jöttek nagyon sokan. Hatalmas kaland volt hazánk tájait bejárni, versenyezni, együtt lenni. Mivel az MHSZ égisze alatt működtünk, amikor a rendszerváltás után megszűnt a szervezet, nekünk is gondjaink lettek a finanszírozással. Azért, amíg nem betegedtem le, nem adtam fel. Most is van működő egyesület, de már nélkülem…
Megmutatni az emberséget
- Hogy jött az írás a képbe?
- Először ezekről a versenyekről küldtem élménybeszámolót. Az első, amelyik megjelent, pont a te fiadhoz kapcsolódik, aki egy Kecskemét környéki versenyen, nagy lelkesedésében keresztül úszott a folyón, pedig híd is volt.
- Micsoda?
- Nem dicsekedett?
- Lett volna hozzá egykét keresetlen szavam….
- Írtam cikkeket, aztán egy riportkönyvem is megjelent. A könyvtárban meg is találod. Arcok és értékek az acélvárosban. Érdekes embereken keresztül mutattam be városunk és a szakképzés fejlődését. Volt benne portré a város építésénél dolgozó vízhordó lányról ugyanúgy, mint a szakmunkásképző igazgatójáról. És mivel a megélt dolgokat meg kellett mutatni képekben is, így került sor a fotózásra. Amikor Zrupkó Ernő hazajött Amerikából, és hozott egy automata előhívóberendezést, szárnyakat kapott a fotózás. Fotóklubok alakultak, táborokban vettünk részt. Tanultunk egymástól.
- Kedvenc képed?
- Díjat is nyertem vele. Egy jó lakott imádkozó sáskát rátettem egy gomba tetjére. Nagyon jó kis kép lett. Több kiállításom is volt, itt a városban az MMKban, de Budapesten is.
Nézem az objektjeit. A műszerész, aki csavarok, csapok valami darabjaiból hoz létre olyant, ami egyszerűen nem hasznos, csak szép. Amikor a hétköznapi dolgok vagyok azok elemei egyszer csak új értelmet nyernek. Műtörténészek nyilatkoztak róla elismerésül. Akármit is csinált, mindig visszatérünk a tanításhoz, a tanítványaihoz. Az egész élete, a szenvedélyei körülöttük forgott. Arról, hogyan találják meg magukat, hogy jó műszerészek, orvosok vagy tanárok esetleg szobrászok legyenek… Nagyon sok sikeres ember van közöttük, s abban reménykedik, hogy rengeteg boldog.
- Tudod, hogy van ez ? Az emberi természet a lényeg, ami jó, azt erősíteni kell bennünk, a rosszat pedig nem felnagyítani. Így vagyok ezzel én. Nagyon sok barátom van.
Lapozgatom a kötetét, az utolsó versnél ragadok le: „-- meglátni, tisztelni mindig a szépet, ápolni türelemmel az emberséget.”
- Fekete Györgyi -
A rovat további hírei: Közélet
A művészetnek is van, lehet gyógyító ereje
2025. már. 27.
Sokszínű, gazdag kiállítás nyílt a Szertelen Házban. Orsós Gábor első önálló bemutatkozása az alkotó festményeit, rajzait és kerámiáit vonultatja fel. A beszédes, mély tartalmú és olykor megrázó képeken a művész egész élete visszaköszön – megmutatja küzdelmeit és sebezhetőségét.
Svédasztalos lett a gimnázium menzája is
2025. már. 27.
Fontos és örömteli fejlesztés apropóján tartott sajtótájékoztatót Pintér Tamás polgármester, a Hungast csoport képviselői, illetve Kratzmajer Zoltán a Széchenyi István Gimnázium igazgatója. Immáron a gimiben is svédasztalos menza várja az iskola tanulóit.
Az avarégetésnek is vannak szabályai
2025. már. 26.
Itt a tavasz, közeledik az igazán jó idő, amikor a szabadban töltött órák száma is megnő. Aki kertet gondoz, az pontosan tudja, hogy a kerti munkálatok is megkezdődnek ilyenkor, és ez sok esetben avarégetéssel is jár. Orosz Csaba önkormányzati képviselő viszont arra figyelmeztet, hogy ezt is a szabályok betartásával kell tenni.
Visszatér a dunaújvárosi autóvásár április 6-án
2025. már. 26.
Az elmúlt évek egyik legjobban sikerült kezdeményezése Mezei Zsolt alpolgármesterhez köthető: április első vasárnapján ismét lesz dunaújvárosi autóvásár! Az akció 2024-ben már bizonyított, decemberben azt ígérték, folytatódik. Így is lesz.
Közös akciót kezdenek a Duna védelméért
2025. már. 25.
Természetes vizeink megóvása fontos feladatunk. A víz nélkül nincs élet, édesvizeink pótolhatatlan értékek, amelyeket gondoznunk kell. Példaértékű összefogás rajzolódott ki Dunaújvárosban a Duna-part megtisztítására – a Kék Duna Környezetvédelmi Projekt szemléletformáló akciójához rengetegen csatlakoztak – köztük a város önkormányzata is.
Jubileum: 50 éves a Duna-parti Tagóvoda (galériával)
2025. már. 25.
A Duna-parti Tagóvoda idén lesz 50 éves, s ahogy azt születésnap vagy jubileum apropóján illik, jó hangulatú ünnepséggel tisztelegtek a jeles évforduló előtt. A nagyszabású eseményre meghívták más tagóvodák közösségeit és Barta Endre önkormányzati képviselőt is.
100 éves lett Julianna néni – sok boldogságot!
2025. már. 23.
Igazán kerek évforduló, 100. születésnapja alkalmából köszöntötte az önkormányzat nevében Barta Endre alpolgármester a konyári születésű Szabó Lajosnét, Julianna nénit. A 100 éves szépkorú hivatalosan is városunk egyik legidősebb polgára – fiai körében fogadta a jókívánságokat.