Az út végén

2018. augusztus 5. (vasárnap) 9:47 - Várkonyi Balázs

Északra tartunk. A végcél egy üzem, útitársam műszaki prezentációra készül. Cége extra minőségű szerkentyűit kínálja majd az eddig még ismeretlen vállalatvezetőnek. Mesél a szerkentyűről, értek, amit értek, az nem sok, a műszaki dolgokban nem vagyok járatos, de ő lelkesen magyaráz. Könnyű neki, gépészeti ismeretére támaszkodhat, amit az egyetemen szívott magába.

Nyelvek, művészetek, irodalom, ez érdekelte valamikor. Míves írások kerültek ki keze alól, a legkülönösebb az volt, amelyben a kukorica meséli el gyötrelmeit, amiket ki kell állnia rövidke élete során. Gimnazista barátnője szellemes, finom rajzokat készített hozzá, remek kis képregény született. Amúgy ő is igen jól rajzolt, pályázatokat nyert sorra, akkor ment el kedve a dologtól, amikor egy kiállításon a művek közül a fődíjast, vagyis az övét valaki eltüntette. Mi tagadás, önérzetes gyerek volt. A diákszínjátszásban is kipróbálta erejét, a patinás gimnázium évente zajló színházi hetein mindig feltűnő sikert aratott. Eme előélet után meglepetést keltett, hogy a műszaki tudományok felé vette útját, de az élet váratlan fordulatokkal van tele, mondták tanárai.

Szóval megyünk a cél felé, kis falvakon át vezet az út, nézzük a varázslatos tájat. Az egyik faluban járdafelújítás, együttérzéssel figyeljük, ahogy a rettentő melegben dolgoznak az emberek, hőgutától fenyegetve. Mi is ki vagyunk tikkadva, de nekünk azért sokkal könnyebb… Közben folytatódik ifjú emberünk előadása, már sokkal okosabb vagyok, de még nem eléggé – gondolhatja –, néha visszakérdez, én meg felmondom a leckét. Rájövök, most ő edzést tart a hamarosan bekövetkező éles bevetéshez. Becsületbeli dolog, mondja, hogy jól szerepeljen. Tudom, sikerül majd neki. Kérdezem, meddig tart a dolog, azt mondja, talán fél óra, de az nem lenne jó. Ha sokkal hosszabb, az ígér sikert. Vagyis későbbi megrendelést.

Megérkezünk. Pihenőbe helyezem magam. Várok. Eltelik fél óra, majd egy is, ez már jót jelent, végül majdnem másfél órás lett a szeánsz. Jön kifele, a zakóját még a hőség ellenére sem veti le, a nyakkendőt sem oldja meg, eleganciáját őrzi, amíg látótávolságban vagyunk. Aztán irány haza. Útközben ismét beszélgetünk, most már nem műszaki dolgokról, hanem a jövőről. Az ismeretlenről. Mert amikor ez a szakmai út zajlott, szerdán, augusztus elsején, ő már épp egy napja állástalan volt. Kedd délután, főnöke szabadsága idejében egy másik főnök közölte: letelt a próbaidő, ennyi volt… Amikor három hónapja munkába állt, valaki figyelmeztette, sok cégnél bevett szokás, hogy kis pénzért próbaidőseket alkalmaznak, majd ha az letelik, fel is út, le is út, jöjjön a következő, mit sem sejtő jelölt. Ő is tudta, semmi sem biztos, de arra nem számított, hogy aki őt felvette, s aki elégedett volt a munkájával, annak tudta nélkül, épp az erdélyi nyaralása alatt kötik az ő talpára az útilaput.

Kérdezem, de hát elsején, immár egy napja elbocsátottként, miért teljesítette az utolsó feladatot, így válaszolt: tisztességből.

Csöndben autóztunk aztán hazafelé.

A rovat további hírei: Napraszóló

A féllábú óriás

A féllábú óriás

2018. augusztus 12. (vasárnap)

Azon a napon, amikor a skóciai Glasgowban az úszók kontinensviadala kezdődött, „csöndes” hazai évfordulóra emlékezhettünk: 1929. augusztus 3-án egy húszéves fiatalember négyszáz gyorson országos csúccsal nyerte a hazai bajnokságot. Mondhatnánk, a sikeres eb-k árnyékában ez nem volt nagy ügy. Nana!

Rég volt…

Rég volt…

2018. augusztus 02. (csütörtök)

Jött, csöngetett, meg kiabált, hogy „itt a fagylaltos”. A gyereksereg pedig mindent félretéve futott.

Hol vannak már a jampecek…

Hol vannak már a jampecek…

2018. július 29. (vasárnap)

Réges-régi nyarak az ősidőkből: Újvárosban akkortájt, úgy hatvan-egynéhány évvel ezelőtt sehol egy össznépi buli, sehol egy Rockmaraton vagy valami hasonló. Hogy is lett volna, hiszen még rock se volt, nem? Na ugye!

Kistemető: a megmentők és megújítók

Kistemető: a megmentők és megújítók

2018. július 25. (szerda)

Több ezer négyszögölnyi falutörténet. Régmúltidéző kőoszlopok. Hitről mesélő keresztek. Fák őrizte csöndvilág. Ez a Kistemető.

A normalitás kockázatai

A normalitás kockázatai

2018. július 22. (vasárnap)

Apa, mit jelent az, hogy mezü? Az apa csodálkozva néz fiára. Kérdi, hol láttad ezt? Hát ott – bök egy cégtáblára a gyermek. A táblán felirat, egy üzem azonosítója. Üzem vagy mezű, kis tévedés, gondolja a szülő, sebaj, elsős a srác, majd belejön az olvasásba.

Bukjunk, Maris?

Bukjunk, Maris?

2018. július 15. (vasárnap)

Juliska néni lebukott. Nem egészen úgy, mint a címbéli Maris, róla majd kicsit később, előtte essék szó a fölemlegetett Juliska néniről. Ő egykor sok érdekes történettel ajándékozott meg. Valamennyit úgy mesélte, mintha maga élte volna át.

A szép Anna és a legendája

A szép Anna és a legendája

2018. július 08. (vasárnap)

Apa, látod? Mit kéne látnom, édes gyermekem? – kérdezek vissza a legkedvesebbnek vélt mosolyommal, amire csak képes vagyok, ha a munkában megakasztanak. Lányom a számítógép képernyőjére bök: Ott, ni! Látod, Anna-bál.