1526, úton a végzet felé

2019. augusztus 25. (vasárnap) 8:07 - Várkonyi Balázs

Laji, a kanászlegény megállt. Erősen fülelt. Mintha morajlana valami a távolban. De hogy mi, abban dűlőre nem jutott, így aztán ostorával csapott egyet, és a kesedisznóival indult a kövérebb fű irányába.

Eltelhetett két fertályóra. A messziről érkező zaj erősödött, és a kiskanásznak úgy rémlett, mintha lódobogás keltené azt. Igaz, addig csak néhány lónak volt a közelében, de amikor ügettek, hallotta a paták alól zajt. Elképzelte, milyen az, amikor sokan vannak együtt. Mint a csatában. Néha álmodozott arról, milyen lenne a huszárélet. Most is elképzelte. És nem sejtette, milyen közel van ahhoz, hogy álmai huszárjait láthassa, ráadásul egy valóságos ezredre valót. De minthogy túl nagy bátorság nem szorult belé, így azt mondta magában: jobb a békesség. És szépen hazahajtotta a gazda disznait a pentelei portára.

Pedig ha tudta volna! Ha megsejti, hogy ezúttal nem valami portyázó török lovascsapat érkezik, akkor cseppet se fél. És akkor esélyt kap, hogy tanúja legyen az ifjú király, II. Lajos seregének felvonulására. Végignézhette volna, ahogy a falutól délre, a fennsíkon a sereg megáll, a rangidős brigadéros táborhelyet jelöl, lemálháznak, elsőbb is a lovakról gondoskodnak, majd építenek egy éjszakára való táborhelyet. És igen, azt is hallhatta volna a kiskanász, ahogy az esti tüzeknél a huszárok vad énekbe kezdenek. Lehetett az hangos, mert nem hallgathatta ki az ellenség, hisz az épp arrafelé tartott, ahová ők is: oda, ahol a Duna nagy kanyart vesz Mohácsnál.

Hagyjuk el most a kis álomképet. Kövessük helyette Brodarics István kancellár, szerémi püspök leírását. Abból megtudhatjuk, hogy Lajos király Ercsi felől érkezett seregével Pentele földjére. Ott éjszakára megpihentek. Másnap hajnalban sátorbontás, készülődés. A király közben fogadja az erdélyi vajda, Szapolyai János követét. A tárgyalásuk témája mi más lehetett volna: a hadak egyesítése a török veszedelem semlegesítésére. Aztán a vezér kiadja a parancsot. Kürtjszó sivít föl. És elindulnak a végzetes útra…

Ezen a hétvégén a pentelei fennsíkra ismét lovasok érkeznek. Nem valamiféle nagy sereg, ám sok mérföldön, hosszú utakon edződött kitartó társaság, s a huszárhagyományok ismerői, hiszen a Rády József Huszárbandérium tagjai. Végigjárják a táborhelyeket, ahol öt évszázaddal ezelőtt a csatára készülő sereg a hosszú útja során megpihent. Újvárosban a legendaőrző Lajos-köveknél emlékeznek a hajdani hősökre és áldozatokra, a tragikus sorsú, gyermekkirályként egy lepusztult országot öröklött II. Lajosra, akinek egyszerre kellett megküzdenie a korona megszerzéséért ellene szövetkezőkkel, a nemzetközi pénzhatalommal és a hódító törökkel… És aki húszévesen leckét kapott hitszegésből, árulásból; mert Szapolyai a seregével Szegednél vesztegelt, eszében sem volt segítséget nyújtani.

Az uralkodó, amíg lehetett, harcolt a rettenetes túlerővel. Ahogy a történetíró lejegyezte: „… egészen a legelsőkig nyomult, és ott hősiesen küzdött az ellenséggel.” Ám a hullámsírja végül a Csele patak lett.

A rovat további hírei: Napraszóló

Halló, Vasedény?

Halló, Vasedény?

2019. július 28. (vasárnap)

Egy legendaképző mondat a kabarévilágból: „Jó napot kívánok, Weiner elvtársat keresem.” Így indul a legismertebb telefonparódia. A színpadon Kern András, a nélkülözhetetlen kellék egy telefon, azon át jönnek a hangok: akárhány, az mind Kerné, ez az ő mesterségtitka. Az elején még nyugodt, mintha nem tudná, mi vár rá. És kezdetét veszi az ötperces őrület.

Réka örömkönnyei

Réka örömkönnyei

2019. július 21. (vasárnap)

Önfeledten szökdécselt az utcán, valamit énekelt, de nem lehetett kivenni, mit, dalát szétszabdalta a szökdécselés, a hajában két masni egyfolytában lebegett, olyan volt a jelenet, akár egy látomás, mintha gyerekfilm elevenedne meg.

Mi már ettünk…

Mi már ettünk…

2019. július 14. (vasárnap)

Anyja szavait sosem felejti: a szegénységet nem kell szégyellni; csak viselni nehéz. Szegények voltak. És ő ezt nehezen viselte.

Mint a mókus…

Mint a mókus…

2019. július 07. (vasárnap)

Az úttörő vidám. Volt, valamikor. Épp annyira volt vidám, mint aki odafönt tanyázik, a fán: a mókus. Csak hát a nevelő szándékkal megírt szöveg – Mint a mókus fenn a fán, / Az úttörő oly vidám – csapdát is rejt, s a cinikus közbeszédben rögtön megjelent a gúnyszó, a buzgómócsing szinonimája: mintamókus…

A „Jézuskéve” emléke

A „Jézuskéve” emléke

2019. június 30. (vasárnap)

Széles búzatábla aranylik. Idős gazda szemléli. Közelebb lép, kezébe vesz egy kalászt, kiperget pár szemet. Körmével kettéroppant néhányat. Ha látja, hogy kellően lisztes, adja a parancsot: aratáskezdet ekkor.

Viharűzők napja

Viharűzők napja

2019. június 26. (szerda)

Ma végre nem a szél meg a zivatar keseríti az emberek életét, „csak” a hőség: a Közép-Dunántúl, a főváros körzete és az Alföld egy része lakói részesednek az extra melegből, de tulajdonképpen az egész országra érvényes a hőségriasztás.

A ferde tengely

A ferde tengely

2019. június 23. (vasárnap)

Szeles napok jártak mostanában mifelénk is; mint szinte mindenfelé az országban. De a heves zivatar elkerült bennünket, így persze a jég is, ami kevésbé szerencsés helyeken néhol akár dió nagyságú volt, s pusztított.