Előtérben a háttér, avagy hogyan tovább, DO?

Hosszú ideig az utolsó nettó politikai szempontú megnyilatkozásom lesz e hasábokon, ígérem, de most, itt rögvest az elején elkerülhetetlen rögzíteni a tényt: nemcsak szeretett városunk, de szeretett városunk nyilvánossága, közösségi platformjai, sajtója számára is gyökeres változást hozott az október 13-ai választás. A főként Cserna Gábor, de még inkább dr. Dorkota Lajos nevével fémjelzett hatalmi centrum megsemmisítő veresége ugyanis új helyzetet teremtett a médiafronton (is). Ennek egyik fontos tényezője tételesen az, hogy az eddigi, közpénzből üzemeltetett  propagandagépezet részeként működő Dunaújváros Online (DO) új útra vált. Illetve vissza a régire: mostantól újra a tiszta (köz)beszéd fontosságát hangsúlyozó sajtóorgánumként működik. Sorolom.

Gyors, pontos, hiteles tájékoztatást nyújt a városban történt, illetve a városlakókat érdeklő és érintő eseményekről. Nem a pártok (vagy főleg: a Párt), hanem az olvasók igényeire fókuszál, ergo nem a pártok (vagyis inkább: a Párt), hanem a fogyasztók kegyeit keresi. A közszolgálat esetünkben valóban a köz szolgálata kíván lenni – az egyetlen érték, amit magunkra nézve kötelezőnek ismerünk el, az egy-egy tartalom hírértéke lesz, ezen belül (és túl) nyitott, a közösségi aktivitásokra is építő, derűs, szórakoztató, a helyi közösségek és teljesítmények iránt mélyen elkötelezett platform meg- illetve újrateremtése a cél. Nem titok, nekem 2000-2014 között a harmadik gyermekem volt a DO (ezért is tartottam megbocsáthatatlan bűnnek az akkori időszak várostörténeti szempontból is jelentős archívumának eltüntetését), így a feladat számomra is adott: szeretném visszaállítani, és ha lehet, tovább erősíteni a független, kritikus, nyitott, függetlenségére, kritikai szellemére és nyitottságára büszke DO nimbuszát.

Itt fontos nyomatékosítani: bár a DO továbbra is az önkormányzati fennatartású média-konglomerátum részeként üzemel, ha tetszik, önkormányzati csatornaként (is) fungál, nem szervilis kiszolgálója kíván lenni a jelenlegi többségnek. Sőt: a Castellum.do hasábjain már értekeztem arról, hogy milyen necces helyzetbe kormányozta az önkormányzatiság hajóját a Fidesz azzal, hogy képviselői nem vesznek részt a testület munkájában, illetve nem delegáltak tagokat a bizottsági színtérre. Ezzel nemcsak a győztesek, vagyis a "Rajta, Újváros!" Egyesület járt rosszul, de – szent meggyőződésem – a város is, a demokratikus berendezkedés is megsínyli a levitézlett hatalmi tábor döntését. Ennek nyomán ugyanis a jelenlegi döntéselőkészítő és döntéshozó folyamatból hiányzik az ellenzéki szerepvállalás, de egyúttal hiányzik a fék és az ellensúly is. Márpedig ebben az alaphelyzetben mindenképpen felértékelődik a sajtó szerepe – hiteles és hatékony ellenzéki képviselet helyett a sajtóra hárul a nemes feladat; egyszerűen nincs, nem lesz más, aki rákérdez egy-egy vitatható döntés okaira, követi a közpénzek sorsát, és ha kell, esetenként éles kritikát fogalmaz meg egy-egy kérdés kapcsán. 

Még egyszer idevésem: ez az alapvető, ha tetszik, stratégiai városérdek, és a DO csapata mától minden és mindenki elé helyezi ezt.

A fentiekből eredeztethetően bátran vállalom: nemcsak lehetnek, de lesznek is meredek kérdések, komoly viták – az is szent meggyőződésem ugyanis, hogy éppen a meredek kérdések, a komoly viták, esetenként az éles konfrontációk lódítják mindig előrébb a város szekerét. Most az a szerencsés helyzet állt elő, hogy a városvezetés partner egy ilyen platform megteremtésében és fenntartásában. Amíg az marad, addig itt maradok én is – ezzel meg is válaszoltam a nagy kérdést, hogy mi lesz a Castellum.do sorsa: igen, igen, megmarad egyfelől hátországnak, másrészt meg menekülőpályának, ha nagyon nagyot fordul a szél.

Van még egy szempont, amit rögtön az elején rögzíteni kell. A DO nem zárt burokban, de pláne a városlakóktól, a helyi közösségektől, a városi intézményektől és műhelyektől távoli elefántcsonttoronyban képzeli a tartalomszolgáltatást. Hiszünk abban, hogy színes, vonzó, derűs, a kifejezés összes értelmében nyitott lapot csak közösen, a lehető legszélesebb merítéssel dolgozva lehetünk képesek létrehozni és fenntartani. Azaz: drága böngészők és aranyos mindenki, írjatok, szóljatok, üzenjetek nekünk – minden tartalmi vonatkozású javaslatot, témát, ötletet szívesen veszünk! És ha érdemes a közfigyelemre, akkor természetesen meg is zengetünk!

Hirtelen jött a lehetőség, nem mondom azt, hogy váratlanul, de az is hazugság volna, ha azt állítanám, hogy minden lépést hónapokra előre megtervezhettünk. Biztató, hogy pimaszul fiatal, őszinte reményem szerint ütőképes csapattal vágunk a feladatnak; az elején még lehetnek, borítékolhatóan lesznek is döccenők, mert nem megy, nem is mehet egyik napról a másikra az átállás – de biztos vagyok benne, hogy napról napra, hétről hétre jobbak leszünk.

Olvassátok, szeressétek a DO-t – tartsatok minden nap velünk!
 

(Öcaline)