Az állami vásárlás bevallottan kudarcot vallott, de van létjogosultsága a Vasműnek, nyilatkozta lapunknak Kálló Gergely, a térség országgyűlési képviselője. Interjú.
– Tíz nap telt el a kollektív szerződés felmondása és a sajtótájékoztatója között. Mi tartott ennyi ideig?
– Sokszor elmondtuk már: ha lehetséges, akkor igyekszünk úgy időzíteni a megszólalásainkat, amikor minden információnak a birtokában vagyunk. Ez a mostani 24 órás hírciklusban furcsa lehet, de most is úgy tartottam helyesnek, ha akkor állok a városlakók elé, miután találkoztam a cég és a szakszervezet vezetőivel is. Az, hogy nem szólaltunk meg, most sem azt jelentette, hogy nem dolgoztunk: a háttérben egyeztettünk és amint lehetett, be is számoltunk a városlakóknak az eredményekről. Egyébként ismét emlékeztetnék mindenkit, hogy a felmondott kollektív szerződés fél évig még változatlanul érvényben van, tehát ebből a szempontból nem is kellett kapkodni.
– Milyen légkörben zajlottak a tárgyalásai a Vasmű és a szakszervezetek részéről?
– Partneri légkört tudtunk kialakítani, és úgy érzem, hogy őszintén tudtunk beszélni a problémákról. Az ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a menedzsment és a szakszervezet között kimondottan elmérgesedett a viszony. Ezt a helyzetet nekik kell megoldaniuk, én arra kértem őket: ne felejtsék el, hogy az érdekük ugyanaz: a gyárnak működnie kell.
– Akkor miért fontos mégis, hogy legyen kollektív szerződés; a gyár e nélkül is tud termelni!
– Mert a dolgozókat sem szabad csak gépeknek tekinteni. A Vasmű egy nehéz terep, a dolgozók sokszor komoly veszélynek teszik ki magukat, ezt pedig különleges jogokkal kell megbecsülni, erről szól a kollektív szerződés. A megbecsülésre azért is szükség van, mert sajnos az Orbán-kormány nem vette figyelembe a vasműsök különleges helyzetét – és persze sok más munkásét az országban –, és a korkedvezményes nyugdíj lehetőségét is elvette ezektől a emberektől. Azt látjuk, hogy nagyon sok munkahelyen, multiknál a dolgozókra csak munkaeszközként tekintenek, ez pedig helytelen. A Vasműben nagy hagyománya van a munka és a munkás tiszteletének, én ezt értéknek tekintem, amiért fontos és érdemes küzdeni, hát ezért kell a kollektív szerződés. Bízom benne, hogy a kormánypárti többség az Országgyűlésben végre tettekben is a gyár mellé áll, és megszavazzák a javaslatomat, hogy egyoldalúan ne lehessen felbontani a kollektív szerződéseket.
– Milyen viszonyban van a Vasmű és a város vezetése?
– Úgy gondolom sikerült korrekt, partneri viszonyt kialakítani. Végre elindult a párbeszéd a két fél között. Néha máshogy látjuk a dolgokat, de az nem megoldás, ha szóba sem állunk egymással.
– Továbbra sem akarja elárulni, hogy az önkormányzat ad-e könnyítést az iparűzési adó befizetésében, és ha igen, akkor ez mekkora összeget jelent?
– Tényleg én lennék a legboldogabb, ha erről bármit mondhatnék, de az, hogy ki, mikor és mennyit adózik, az egyik legszigorúbban védett adat, adótitok. Ahogy elmondtam korábban is, ha kell, az önkormányzat tud segíteni, és egy 100-200 milliárd forintos bevételű cégnél jelentős összegről beszélünk.
– A sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a kormány hallgat az ügyben, pedig Szijjártó Péter júniusban nyilatkozott a Dunaferről.
– Az két hónappal ezelőtt volt, jóval a kollektív szerződés felmondása előtt. A kormány tagjai beszéltek már a Dunaferről, nem állítottam ennek ellenkezőjét, ebben az új helyzetben azonban nem szólaltak meg. Ami pedig Szijjártó Péter júniusi nyilatkozatát illeti: e felett igencsak elsiklott a nyilvánosság, pedig nagyon fontos, a miniszter ugyanis kimondta, hogy a magyar állam letett a Vasmű megvásárlásáról. Évekig csodafegyverként beszéltek erről, végül kiderült, hogy ebben is kudarcot vallottak.
– Mit tud, hogy állnak a tárgyalások az új tulajdonossal?
– Dunaújvárosban a Vasmű érzelmi kérdés, és még mindig nehéz elfogadni, hogy itt magán szereplőkről van szó, ezért a részletekről ők tudnak beszámolni. Én csak ismételni tudom magam: az, hogy a tulajdonosváltás napirenden van, azt jelenti, hogy igenis van létjogosultsága a gyárnak, és mások is érdekeltek a termelésben, a gyár működtetésében.
(Címlap- és nyitókép: ISD Dunaferr/Dunaferr Magazin – Németh Zsolt fotója; belső oldali képek: DO-archív)
