Kimaxolta a befogadó színház gondolatát a Bartók Kamaraszínház még pénteken: a Bartók éjszakája című évadköszöntő éjszakába nyúló összművészeti programözönt hozott. Jó volt, legyen még, sok ilyet!
Első nekifutásra soha rosszabbat, de az időtényezővel jobban kell számolni, állapítottam meg szombaton hajnali 1.38 perckor, amikor a zsongító élményektől boldogan, de már alvajáró üzemmódban elhagytam a Bartók Kamaraszínház bázisát.
Szép gesztus, remek nyitány
Oké, az is igaz, hogy egy programtól, aminek a címében is benne foglaltatik az "éjszaka" frázis, dőreség lenne elvárni, hogy sötétedésre érjen véget – pláne, hogy valóban érdekes, izgalmas, ráadásul műfaji szempontból is roppant sokszínű kulturális kavalkáddal köszöntötte a Bartók az új évadot. Erről Őze Áron igazgató is beszélt a DSTV kamerája előtt:
– Mindenféleképpen szeretnénk hagyományt teremteni ezzel a kezdeményezéssel, és az Egymásra találás évadának eleje remek alkalmat biztosított erre. Az is feltett szándékunk volt, hogy a Bartók éjszakája kínálatában mindenki megtalálja a számára kedves és vonzó programelemet: a zene és a jelmeztervezés, a drámairodalom és a fényfestés, a táncszínház és a műhelybeszélgetés egyformán helyet kapott a mai történetben. Nem véletlenül: azt szeretnénk újra és újra igazolni, hogy a Bartók nyitott, a társművészetek képviselőinek is otthont adó, a szó legnemesebb értelmében befogadó intézményként üzemel.
Szép gesztussal és két nemes akcióval, majd kitűnő koncerttel kezdődött az éjszakai repülés: az intézmény előtti parkban adománygyűjtő és örökbefogadó napot tartott a Dunaújvárosi Állatvédő Egyesület, a Jószolgálati Otthon Közalapítvány képviselői papírvirágokkal készültek a Dunaújváros 70 jegyében rendezett közös fotózásra – a virágokat tartva állhatott a közönség a számot formázó rajzba, és a Bartók tetejéről meg is örökítették az összeállást.
A kültéri nyitány után beltéri csoda: a szintén jubiláló, fennállása 10. évfordulójára készülő Quintia zenekar adott borzongatóan emelkedett pillanatokkal bőven pettyezett, ihletett-szép koncertet a Bartók aulájában.
Mindenből jó sokat!
A folytatás is remek volt: arra a kérdésre, hogyan lesz egy dunaújvárosi gimizenekarból országos viszonylatban is jegyzett banda, illetve mit tesz egy pszichológus-perkás vagy egy ötvös/ezüstműves-basszgitáros akkor, amikor a pandémia miatt lehúzzák a rolót, Varga Livius és Mikuli Ferenc, a Quimby zenekar két alapembere válaszolt a színházteremben. Szórakoztató és hangulatos, olykor időutazást, olykor élveboncol(gat)ást hozó beszélgetés lett a vége – igaz, itt dőlt meg a program előre eltervezett menetrendje.
Beszélgetésből beszélgetése: az aulában a Hamlear című könyv dedikálással egybekötött bemutatója következett – a két Shakespeare-dráma összegyúrásából keletkezett, különleges humorú és atmoszférájú darab szerzőivel, Győrei Zsolttal és Schlachtovszky Csabával Csadi Zoltán készített vidám élő életútinterjút, nem csak a Hamlear kötetére koncentrálva. Ez után maradt/jutott idő egy röpke kiszaladásra, hogy élőben is lássam a színház homlokzatának esti fényfestését. Pazar volt!
Vidám pillanatok után a gyász percei – Őze Áron érzelmektől fűtött köszöntővel búcsúzott Böröcz György Gyugyótól; majd ünnepélyesen a Bartók alapembereként dolgozó munkatárs nevét vette föl az intézmény stúdióterme. (Mellékszál, de fontos mellékszál: ahogy máig a Laci Bácsi emlékparkon vágok át, ha a Béke tér felől az egyetem előtt visz el az utam, úgy kamaraszínházi előadásokra sem a Böröcz György Stúdióterembe, hanem a Gyugyó Stúdióterembe megyek majd.)
A stúdióterem azonnal egy kiváló beszélgetés és egy interkatív (ékszerkészítő) foglalkozás helyszíne lett – a főszerepben a "Hamlear" jelmezeiért felelős Matyi Ágota díszlet-, jelmez-, báb- és divattervezővel, valamint sokszínű pályájával. A műhely még véget sem ért, de már kezdődött a színházteremben Vári Bertalan és a paksi Tűzvirág Táncegyüttes bemutatója: a táncszínházi próba és koreográfia-készítés metszéspontjában kivitelezett akció is megérdemelten aratott nagy sikert.
És ezzel még nem volt vége, hiszen a színházteremben a Mézing Színész Zenekar koncertje kényeztette a legkitartóbb vendégeket – a klasszikus slágerek és az igazi örömzene révén remek hangulat kerekedett a finálés során.
Őze Áron folytatást ígért, hiszen a Bartók éjszakája című programot bevallottan hagyományteremtő szándékkal szervezték – legyen így, az első kísérlet szép pillanatairól meg még meséljenek a képek!
(Fotó: Bartók Kamaraszínház – Ónodi Zoltán képei)
Kimaxolta a befogadó színház gondolatát a Bartók Kamaraszínház még pénteken: a Bartók éjszakája című évadköszöntő éjszakába nyúló összművészeti programözönt hozott. Jó volt, legyen még, sok ilyet! Első nekifutásra soha rosszabbat, de az időtényezővel jobban kell számolni, állapítottam meg szombaton hajnali 1.38 perckor, amikor a zsongító élményektől boldogan, de már alvajáró üzemmódban elhagytam a Bartók Kamaraszínház bázisát.
(Fotó: Bartók Kamaraszínház – Ónodi Zoltán képei)
