Bevallottan kedvcsináló célzattal vágok a feladatnak, drága olvasó. Az augusztus 20-án esedékes Parázs-Varázs grillpartira hangolva kerestem fel a dunaújvárosi gasztronauták közösségi felületét – hogy aztán pár perc keresgélés után nyálcsorgatva ordítsak: igen, ez az, ezt akarom, MOST!
Az volt a nem is annyira titkos terv, hogy az ünnepi grillparti előtt mintegy hangolásul keresek pár sültes cuccot – azt sejtettem, hogy a „terítékenes” csapat nem hagy cserben, de hogy a végeredmény, pontosabban a választott kollekció ennyire betalál, az azért meglepett.
Sülve, főve, együtt
A Parázs-Varázs bevallott szívügyem, persze elfogult is vagyok, hiszen mint sok minden másban, a város e téren is megelőzte korát: még a nagy közösségépítő gasztró forradalom előtt belevágott, megcsinálta, aratta is a babérokat rendesen, hiszen jöttek a vendégek, mondhatni, az illatokra – a komoly, nagy bulik emléke éppen olyan eleven, mint a, ne kerteljünk, zabálni való finomságoké.
A grillparti híre messze-messze túllépett a városhatáron, igazi nagy, meghatározó, hibátlan megmozdulás lett – a jókedv, a barátkozás, az együttlét és persze nem utolsósorban a jó kaják ünnepe. Megunhatatlan és mámorító mulatság, évről évre.
Húsimádók, előre!
Aligha véletlen, hogy éppen ez a zabolázatlan, kendőzetlen rajongás, a nettó, vállalt, büszke húsimádat köszön vissza a Terítéken Dunaújváros közösségi felületén talált remekekben. Merthogy például Farkas Dóri kacsacombja a hasselback burgonyával, tovább színezve a történetet a fűszeres ricottával töltött paradicsommal szó szerint kolosszális műremek. Az adjusztálás, a köret igényessége mellett nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy éppen a fűszerezés rafinériái teszik, tehetik különlegessé a fogást. Mert ugye kerül fűszer a húsra, a hasselback alaprecept sós, borsos és fokhagymás olajról regél, de az egyik tömbházban köménnyel variálják, a másik iskola szerint egy kis rozmaring teszi különlegessé – és akkor még nem beszéltem a töltött paradicsom (vélhetően zöld, friss) fűszerezéséről. A lényeg: a kreatív kombinációval az ízélmények végtelen variációját kapjuk – ettől lesz csodás.
Szintén telitalálat Barbola Bernadett remeke, a zöldfűszeres tarja édesburgonyával. A hús kérgessége első ránézésre feltűnik, de persze az is, hogy a jó időzítés nyomán belül szaftos és omlós maradt a tarja – e ponton persze tényleg másodpercek számítanak, vigyázat, hamar szárad! A szó legszorosabb értelmében kitűnő az édesburgonya fantasztikus színe – nem kérdés, hogy az elkészítés során szintén fontos szempont volt az időzítés; legyen al dente, de kapja meg azt a hőfokot, ami ragyogóvá teszi.
Nem cifrázom, de nem is túlzok: számomra Tóth Melinda sült oldalasa tette föl a koronát a válogatásra. A kép az elmúlt évtizedek bármelyik Parázs-Varázsán készülhetett volna, hiszen ez a nettó húsfaló-álom; a színek elképesztő kavalkádjával, a zsír fényességével és a pörzsanyag matt, picit a túlsütés határáig merészkedő, mégis szemkápráztató sötétjével.
Nyálcsordító, nem vitás – mint ahogy az sem, hogy sok ilyet szeretnék, és ha igaz, fogok is látni, kóstolni a Szalki-szigeten szombaton!
(Fotók: Terítéken Dunaújváros és környéke – facebook)

