Miközben a vállalatcsoport "őrlángon" üzemel és javában tart a felszámolás, a sokat emlegetett angol Liberty mellett egy másik, még komolyabb acélpiaci szereplő is versenybe szállt a Dunaferr tulajdonlásáért, értesült a DO.
A komoly krízissel fenyegető válság és a megoldás felcsillanó esélye jellemezte az elmúlt időszakot a térség legnagyobb foglalkoztatója, az ISD Dunaferr Zrt. háza táján.
Kényszerű felszámolástól a reménybeli tulajdonlásig
A legutolsó hivatalos híradások szerint – erről december derekán a DO is beszámolt – elrendelte a Dunaferr felszámolását a Fővárosi Törvényszék.
Az akkori híradás szerint a korábbi kormányrendelet nyomán másnapján fontos dunaújvárosi vonatkozású döntést hozott a Fővárosi Törvényszék. A felszámolási eljárásban hozott végzés szerint a törvényszék az ISD Dunaferr Dunai Vasmű Zrt. – mint adós – elleni felszámolási eljárásban döntött. A törvényszék a felszámolás elrendelése mellett döntött az ideiglenes vagyonfelügyelő kijelöléséről is. Itt említettük azt a fontos tudnivalót, hogy a felszámolásról és az ideiglenes vagyonfelügyelő kijelöléséről szóló végzés elleni fellebbezésnek nincs halasztó hatálya – ráadásul az ideiglenes vagyonfelügyelőt megilletik mindazok a jogok, amelyek a felszámolót megilletik.
A Székesfehérvári Törvényszék Cégbírósága a Dunaferr cégügyében a bíróság hivatalból elrendelte, hogy a vállaltcsoport vezető tisztségviselője – a cég képviseltére egyedüli jogosultként – a Honoratior Gazdasági Kft. lett.
A felszámolás kapcsán megszólalt Pintér Tamás polgármester is: mint hangsúlyozta, fontos fejlemény történt a vasmű túlélés érdekében, de a megnyugtató megoldás egy új, a működtetést hosszú távon garantáló szakmai befektető színre lépése jelenthetné:
– Az úgynevezett folyékony fázis nagyon régen áll, de igenis hiszem, hogy szükség van rá, nem szabad elengedni a felszámolás során sem. A másik nagyon fontos dolog, hogy minden munkás megkapja a teljes bérét. Itt szeretném megismételni azt, hogy annak nagyon örülünk, hogy végre a kormány lépett valamit, de a pontos szándékot azóta sem ismerjük. A vagyonfelügyelő pedig önmagában nem jelent pénzt – vagyis nem tudni, hogy a bérgarancia alapon felül miből lesz fizetés és miből lesz alapanyag. Ha sem magánbefektető nem lesz, sem állami tulajdonvásárlás, akkor a mostani lépés nem más, mint egy szimpla felszámolás – ez pedig tragédia lenne Dunaújvárosnak és egész Magyarországnak.
Színre lép a Metinvest
A vasgyár e hetekben "őrlángon" üzemel, tudtuk meg nem hivatalos, de megbízható dunaferres forrásokból, mint ahogy a kapun belül az is köztudott, hogy az alapanyag-utánpótlásról az angol Liberty cég gondoskodik – értesüléseink szerint a felszámolás idejére a cégcsoport kötött megállapodást a kormányzattal a vasgyár üzemeltetésére. (Erről ugyan hivatalos értesítést nem kaptunk, ráadásul a Dunaferr hivatalos honlapján sincs nyoma az elmúlt hetek változásainak.)
Több forrásunk kiemelte ugyanakkor, hogy a felszámolási időszaknál is fontosabb tényező, hogy ezt követően ki üzemelteti és tulajdonolja a dunaújvárosi komplexumot – és e téren az utóbbi hetekben is komoly mozgásokról hallottunk. Szintén nem hivatalos, de megbízható kormányzati forrásokból értesültünk például, hogy új kérő tűnt föl a radaron. A Metinvest Holding a világ acélpiacának fontos szereplője – az ukrán székhelyű cégcsoport jelentős bázisokat működtet a régióban is, de olasz, spanyol és holland érdekeltségei is számottevőek. És éppen a hollandiai központban kelt az a levél – a dátum is fontos: már december 15-én, vagyis a felszámolás elrendelésének napján! –, amelynek címzettje Orbán Viktor miniszterelnök, és amelynek másolatát Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter, Varga Mihály pénzügyminiszter és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is megkapta.
A DO birtokába jutott, angol nyelvű dokumentumot Yuriy Ryzhenkov, a Metinvest vezérigazgatója látta el kézjegyével.
Eljött az idő, komoly a szándék, távlatos a terv
A levél a szokásos udvariassági formulák – köszönik, hogy kifejezhetik az érdeklődés szándékát – után azonnal fontos tételeket említ: egy rövid bemutatkozás során hangsúlyozzák, hogy a Metinvest komoly acélpiaci szereplő, félkész és késztermékeikkel számos ország piacán jelen vannak, és hogy a teljes acélpiaci vertikumban – beleértve a bányászattól a szén- és ércfeldolgozás folyamatáig – érdekelt a társaság. A levél nem kertel: tudomással bírnak a Dunaferr nehéz helyzetéről, és azt is hangsúlyozzák, hogy már korábban igyekeztek lépéseket tenni annak érdekében, hogy a vasmű a Metinvest kötelékében működjön, keresték a korábbi tulajdonost, ám a kezdeményezéseik nem jártak sikerrel.
A Metinvest szándékának komolyságát jelzi a kétoldalas dokumentum következő nagyobb fejezete, amelyben rögzítik: számításaik szerint nemcsak elképzelhető, de részükről vállalható is lenne a vasgyár üzemeltetése. Igaz, roppant költséges a mutatvány: a kokszoló mellett a kohó újraindítása révén a teljes folyékony fázis üzembe állítása, majd a 60 százalékos kapacitás elérése számításaik szerint 150 millió eurós költséggel jár – de ezt azzal együtt vállalnák, hogy az újraindítással párhuzamosan 55 százalékkal csökkenne az eddigi károsanyag-kibocsátás. (Vagyis komoly környezetvédelmi beruházással is számolnak.)
A DO birtokába került vezérigazgatói levélben hangsúlyozzák: a Metinvest nemcsak határozott szándékkal bír, de megfelelő erőforrásokkal – bányák, alapanyag – is rendelkezik a vasgyár talpra állítása érdekében.
A szándék tehát komoly – most persze még nagy kérdés, milyen válaszban bízhat a Metinvest a kormányzati térfélről; úgy tudjuk, hamarosan, akár napokon belül erre is választ kaphatunk. És várjuk is nagyon!
(Címlap és nyitókép: Németh Zsolt; belső oldali illusztrációk: részletek a Metinvest leveléből)
