Tragikus sorsok, tragikus korszak, vészterhes történet: a holokauszt időszakának dunapentelei eseményeire fókuszál Kronászt Margit történész-muzeológus vendégposztja.
A II. világháború eseményei közvetlenül érintették Dunapentelét, a falu frontvonalba esett; és a zsidó hitközség is szomorú sorsra jutott. Farkas Sámuel, hitközségi elnök 1940-es halála után utódjául Bruck Ernő gőzmalom tulajdonost választották.
Az Öreg Malom birtokosa
Bruck Ernő 1877-ben született Dunavecsén. Az ipariskola elvégzése után néhány évig Budapesten dolgozott, majd Paizs Gyula gazdaságában helyezkedett el. 1906-ban építtette fel malmát és annak magtárát a Kertekköze, később Gőzmalom utcában (ma Baracsi út). A penteleiek csak úgy emlegették, hogy Öreg Malom.
Dunapentele köztiszteletben álló polgára volt, kivette a részét a helyi és a megyei közéletből egyaránt. Malma nagy forgalmat bonyolított, reklámja pedig így hangzott: "Tudja azt civil és tiszt/legjobb a Bruck-féle korpa és liszt." 1940 és 1944 között a hitközség elnöki tisztségét is betöltötte, a német bevonulás után pedig a helyi Zsidó Tanács elnökévé választották.
Út a végzetbe
A hitközség sorsa 1944 májusában pecsételődött meg, amikor megkezdődött a megyében a zsidó vallású lakók összegyűjtése. Dunapentelén a források szerint 56 főt, valamint a környező települések (Rácalmás, Baracs, Perkáta és Hercegfalva) 100 lakóját zárták a Bruck malomba és annak magtárába a tulajdonossal együtt. Egyes visszaemlékezések több, összeköltözésre kijelölt sárga csillagos házat is említenek, annyi azonban bizonyos, hogy a helyiek igyekeztek segíteni például élelmiszerrel az itt lévőket.
Dunapenteléről Székesfehérvárra szállították az embereket, több helyi is felidézte később ezt a napot. Itt a vasútállomás melletti Szabó-féle téglagyárban helyezték el őket – akárcsak a megye többi zsidó vallású lakóját, közel 2900 főt. A haláltáborba június 14-én vitték el az embereket, Székesfehérvárról Auschwitz-Birkenauba kerültek, ahova június 17-én érkeztek meg. 1944. szeptember végéig tudjuk nagyjából nyomon követni sorsukat. Szeptember végén a még életben lévő, munkaképes emberek különböző németországi munkatáborokba kerültek.
A háború európai vége után, 1945 nyarán több csoportban tudott hazatérni a kisszámú túlélő – Dunapentelére mindössze egy fő.
A források eltérően vélekednek a helyi áldozatokról: a deportálás áldozatainak számában nincs nagy eltérés, általában 55, 56 és 57 főre teszik az elhunytak számát. Eltérés abban mutatkozott, hogy a Dunapenteléről korábban elköltözött lakókat is feltüntették a helyi áldozatok között – noha sorsuk ismeretlen; illetve találkoztam olyan forrással is, mely ide számítja például az 1940-ben elhunyt Farkas Sámuelt.
A háború után a hitközségi élet felélesztése lehetetlenné vált, néhány évvel később a zsinagógát is eladták, majd elbontották. A Bruck malom az 1980-as években a Kenyérgyár tulajdonában volt, többek között lisztet és sót raktároztak itt.
Kronász Margit
(A címlap- és nyitókép egy ritka képes levelezőlap, amelyen távolról, de felfedezhető a zsinagóga épülete a kép bal oldalán, szemben az iskolával; valamint a Bruck malom 2023-ban)

