Parádés eredményt ért el a jesolói kvalifikációs versenyen, s kijutott a finnországi ironman világbajnokságra Füzesy Dávid, a Dunaújvárosi Triatlon Sportegyesület versenyzője.
Kép forrása: Füzesy Dávid
Remekül sikerült Füzesy Dávid a 2022-es esztendeje, ugyanis a Dunaújvárosi Triatlon Sportegyesület (DTSE) versenyzője saját bevallása szerint is megkoronázta eddigi triatlonos pályafutását azzal, hogy kijutott a 2023-as ironman világbajnokságra. A sportágat hét éve űző fiatalember azért nem előképzettség nélkül vágott neki a triatlonnak, árulta el érdeklődésünkre, mikor pályafutásáról kérdeztük.
– Úszóként kezdtem, s körülbelül húszéves koromig versenyszerűen úsztam a Dunaferrnél, serdülő és ifjúsági szinten jónak mondható eredményeim voltak, eljutottam a serdülő válogatottságig, ám ezt követően nem úgy fejlődtem, ahogy szerettem volna, ráadásul az iskola elvégzése után munkába is álltam, s nem tudtam volna olyan szinten úszni, ahogy azt a profi sport megkívánja. A munka mellett persze azért hiányzott a mozgás, s az egyszerűsége miatt is végül a futás mellett döntöttem, de viszonylag hamar teljesítménysporttá vált ez is, kihívást kerestem benne, s körülbelül két évig ez töltötte ki az életemet. Miután megalakult a Dunaújvárosi Triatlon Sportegyesület, s megszervezte az Aquarius Triatlon versenyeket, a másodikra már beneveztem, mert úgy gondoltam, úszni és futni tudok, biciklizni mindenki tud, s egy viszonylag rövid, pár hónapos biciklis felkészülés után nekivágtam a versenynek, s itt lettem igazából triatlonos.
Új sportágában is kereste a kihívásokat, idővel már profi edző irányításával készült versenyeire, tudatosan, egyre javuló eredményekkel, ám a 2020-as esztendőben mégis nagy váltásra szánta el magát.
– Az első pár évben egy-két versenyre jártam el hobbiból, szórakozásból, de 2017-ben úgy döntöttem, hogy edzővel fogok felkészülni, s miután Flander Márton "tanítványokat" toborzott, felkerestem, hogy a szárnyai alá venne-e, ő igent mondott, így 2017 szeptemberétől három éven keresztül együtt készültünk. Ebben a három évben nagyon sokat köszönhettem Marcinak, megtanította hogyan is kellene kinéznie egy rendes edzéshétnek, felállítottunk egy rendszert, amit többé-kevésbé a mai napig is követek. Ennek köszönhetően már 2018/2019-ben voltak viszonylag szebb eredményeim itthon, top tízes helyezések országos bajnokságokon, illetve dobogós helyezések jobb hazai versenyeken, például a tatai Old Lake Man-en voltam második és harmadik. 2020-ban azonban bejött a covid, úgy beszéltük Marcival, hogy nélküle készülök tovább, s annyira bejött ez a saját magamat edzem dolog, hogy így is maradtam, megegyeztünk, hogy nem folytatjuk együtt a közös munkát. Szépen váltunk el, harag nélkül, sokat köszönhettem neki, ráadásul az a rendszer, amit három év alatt felépítettünk, működik nekem egyedül is, tudom csinálni, mellette képzem is magam, s egyelőre elégedett vagyok azzal az iránnyal, ami felé fordultam.
Kép: Old Lake Man
Fejlődése így is látványos, hiszen 2022-ben pályafutása eddigi legnagyobb sikerét elérve tudta kiharcolnia világbajnoki szereplés jogát.
– A 2021-es év eltelt, kisebb versenyeket nyertem, ugyanakkor a tavalyi év nagyon jól sikerült, egyértelműen eddigi pályafutásom csúcsát jelentette. Júniusban volt a keszthelyi középtávú országos bajnokság, ott abszolút harmadik helyen végeztem a profi versenyzőket is felvonultató mezőnyben, majd a tatai rövidpályás országos bajnokságon negyedik lettem, de ott is három profi versenyző előzött meg. Az évet október 9-én, Olaszországban, Jesolóban koronáztam meg, életem első külföldi ironman-versenyén, melynek fő célja az volt, hogy kvalifikáljam magam a 2023-as világbajnokságra. Már korábban is terveztem, hogy nekivágok ennek, de 2020-ban a covid, 2021-ben pedig munkahelyi elfoglaltság akadályozta meg az indulást. Tavaly végre el tudtam utazni a versenyre, s minden remekül sikerült, egy viszonylag jó úszással, egy jó biciklizéssel, illetve egy szenvedős, de mégis jó futással a 25-29 évesek mezőnyében a harmadik helyet értem el, amivel kvalifikáltam magam a 2023-as világbajnokságra, melyet Finnországban, Lahtiban rendeznek meg augusztus 26-án és 27-én, s mivel idén lettem harminc, ezért ott már a 30-34 évesek kategóriájában indulok. Mint minden sportágban, kijutni egy világbajnokságra, óriási dolog, különösen egy olyan népesben, mint a triatlon, mely az utóbbi időben nagyon fel lett kapva, s nagyon sokan művelik a világon, főleg nyugaton. Természetesen én is nagyon büszke voltam arra, hogy sikerült megvalósítani, amit kitűztem magam elé, aztán persze azon kezdtem gondolkozni, hogy ha már kijutottam, szeretném életem legjobb formáját nyújtani. Ebbe sokan bele is bukhatnak azzal, hogy mindent másként csinálnak az addig megszokottól, én viszont ennek ellenkezőjét próbálom csinálni, s maradok annál, amit eddig is csináltam, s ami eddig is bevált, mert úgy gondolom, hogy ha egy kicsit feljebb tudom tolni a szintemet, akkor kihozhatom magamból a legtöbbet. Ennél nincs nagyobb célom a vb-n sem, szeretném kiadni magamból a maximumot fizikálisan a világbajnokságon, s ha ez sikerül, akkor elégedetten jöhetek haza, akár egy szép eredménnyel is.
Kép: Vanik Zoltán/keszthelytriathlon.hu)
Dávid eredményeinek értékét növeli, hogy amatőrként, munka mellett készül versenyeire, s mint azt elmondta, igyekszik úgy alakítani mindennapjait, hogy magánéletére és a triatlonra is legyen ideje.
– Ketten vagyunk a párommal, így tudunk sportosabban élni, a párom is szokott futni velem, s ha nem is együtt, de egy időben tudunk sportolni, melybe sok időt beleölünk. A napi két edzés hétköznap állandó, reggel úszom és erősítek, délután vagy bicikli, vagy futás szerepel a programban, míg hétvégén a hosszabb edzések vannak, három-négyórás biciklizéssel és másfél-két óra futással. Ez nyilván a munka mellett megterhelő, de igyekszünk megtalálni az egyensúlyt a magánélet és az edzések között, hogy ne menjen a családi béke rovására. Az eddigi szép eredmények persze nem jöhettek volna létre támogatóim nélkül, óriási köszönet illeti a DTSE-t, az Aquarius Kerékpárboltot és a Somilog Kft-t, hogy évek óta hisznek bennem, a jövőben is igyekszem meghálálni a segítségüket.
