Haltepertő (harcsából) és jegeces vihar, cápaburger és széldzseki – komoly erőpróba elé állította az időjárás a Dunaújvárosi Halfesztivál résztvevőit a Szalki-szigeten a hét végén. És persze most sem dőlt el, milyen az igazi halászlé/hallé/halleves.
A felhozatalra nem lehetett panasz, a durva légmozgás viszont megkeserítette mind a közreműködők, mind a vendégek életét az első alkalommal, de a hírek szerint deklaráltan hagyományteremtő szándékkal szervezett kavalkád során. Egyetlen sokatmondó példa: nem volt éppen laza a cucc, mégis kifújta a szél a halászlét a kanalamból. (Nem vicc, tény.)
Családi merítés
A kemping melletti placcon, a valahai fesztiválhelyszínen várták a vendégeket péntektől vasárnapig – méghozzá legalább kettő fontos és határozott céllal: az egyik a családi szórakozás és szórakoztatás volt – az ilyenkor elmaradhatatlan vurstli népszerűségéről nincs adat, de szelíden szólva is bátor, aki szélviharban bepattan egy körhintába –, a másik viszont: maga a hal.
A családi vonalat erősítette a szombat délutáni program is, amikor előbb a Dunaújvárosi Óvoda kórusa lépett színpadra egy kiváló örökzöld-összeállítással, majd óvodások csoportja mutatkozott be egy remek műsorral. Volt még egy fontos „leágazása” a familiáris jellegnek: a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség égisze alatt működő Jót szívből – Dunaújváros program összesen 200 adag halászlére szóló jegyet osztott szét az Útkeresés Segítő Szolgálat közreműködésével a rászoruló családoknak; nemes gesztus, köszönet érte mindenkinek, aki részt vállalt a lebonyolításban. A programsorozat fontos tényezője volt az állatvédelem is: bemutatkozott a Szurkolók az Állatokért Gerecse Alapítvány és a Szurkolók az Állatokért – Dunaújváros csoport, kutyasimogatással színezett programot is kínáltak, sőt, kutyusok örökbe fogadása is szerepelt a kínálatukban, de emellett folyamatosan üzemelt az adománygyűjtő pont is.
Ezt a sokféleséget emelte ki köszöntőjében Barta Endre humán ügyekért felelős alpolgármester is szombaton kora délután, és erről beszélt a DSTV stábjának Pintér Tamás polgármester is:
– A Szalki-sziget tökéletes helyszín a hasonló programokra, van elég tér, hely a családok szórakozására, kikapcsolódására, a Duna közelsége pedig evidenssé teszi, miért éppen halfesztiválnak ad otthont városunk. Nagyon örültem a szervező csapat megkeresésének, és bár az időjárás sajnos megtréfálta a résztvevőket, nagyon remélem, hogy a közönség körében is kedvező visszhangra talál a kezdeményezés.
De vissza az alapélményhez: bár sem a pénteki, sem a vasárnapi ügymenetről nincsenek személyes tapasztalataim, szombaton délután a vihar ellenére is sok família választotta egy kiadós kalandtúra helyszínéül a Szalkit – szigorúan széldzsekiben. Metsző szél nélkül még többen lettek volna, de hát nincs volna, mint tudjuk – tanulság viszont akad, éppen ezért jöjjön még egy tipp, és eskü, utána már tényleg a finom falatok ösvényére térek. Ha ismétlést, folytatást terveznek a szervezők, halasszák későbbre – április végén, május derekán vagy szeptember elején is lehet rossz idő, de ilyen hideggel garantáltan nem kell számolniuk, és ez fontos (közönségcsalogató) tényező.
Horogra akadva
A fesztivál kínálatában elsősorban a Dunában élő halakat ismerhették meg a vendégek, amelyeket jellegzetes ízesítéssel készítettek el a halünnepen résztvevő standok. Persze kivétel is akadt bőven, a hekktörzs hiába a balatoni sütödék kincse, jobbára latin-amerikai származék, és a fesztivál kínálatában szereplő cápaburger hozzávalója sem a Dunában akadt horogra (remélem).
A halászléfőző verseny alaphala viszont a ponty volt, és bár csak négy együttes versengett – e téren is van, lesz hova kifutnia az eseménysorozatnak –, a megméretés alapélménye mégis a sokféleség volt. Persze nem vállalkoznék arra, hogy igazságot tegyek, melyik az igazi hallé és/vagy halászlé és/vagy halleves, vagy legalább rendet vágjak a receptek, tudnivalók, trükkök és eljárások dzsungelében, de tény, ha néha becsempésznek egy kis húslevest a sorba (na jó, meg palacsintát), életem végéig ellennék a különféle halételekkel. A négy formáció közül három a klasszikus hagymás, passzírozott alaplé, piros paprika, halszeletek vonalat vitte – a későbbi győztes nógrádi alakulat, a Pásztói Kolbászolók visszafogottabb színvilággal, de magasan a legsűrűbb lével rukkoltak ki. Nem véletlenül büszkélkedett a csapatot irányító Varga József a DSTV kamerája előtt azzal, hogy lelkes családi formációjuk már több főzőversenyen is jeles eredményeket ért el.
Nógrádból haza, de mégsem a klasszikus pentelei tradíciók vidékére: a közelmúltban rendezett kolbásztöltő verseny győztese, a Főkoholisták gárdája ezúttal is merészet húzott. Paprika nélküli, ellenben rafinált ízesítésű korhely halászlét remekeltek – a viadal leginkább megosztó, de nagyon különleges és nagyon finom produkciója volt az övék.
A hal adja a másikat
Mindebből eredően viszont nemcsak a halak, de a zsűri tagjainak feje is főhetett – ennek ellenére persze nagy ügybuzgalommal kóstolgattak. Ám mint az eredményhirdetéskor kiderült, a Szabó Zsolt alpolgármester, Tóth Imre, a DLSZ társadalmi felelősségvállalás bizottság elnöke, a már említett karitatív kezdeményezés egyik motorja, Bogdán Csaba, a Corso Étterem vezetője, Kovács Zsolt séf és Sosi-Marczis Zoltán szervező alkotta testület hosszú és komoly vita után hozta meg döntését, és hozta ki győztesnek a már említett pásztói alakulatot.
Miután átfújt rajtam a szél, még gyorsan végigmustráltam az epres ínyencségek és a sajtpult kínálatát, kicsavartam a saját kezemből a pénztárcát a kézműves sörök standjánál, viszont elcsábultam a harcsából készült haltepertő látványától és illatától. Az esti Curtis-koncertet már kihagytam (és a másnapi bulit is a T.S.W.R főszereplésével) , de ha lesz még halfeszt, és de pláne ha jobb időben rendezik, garantáltan visszatérek jövőre!
Addig is: aki teheti, vallasson vizet, vegyen, egyen sok-sok halat – a Szalki-szigeti mutatványról meg meséljenek a képek!
(Fotó: DO)
A kemping melletti placcon, a valahai fesztiválhelyszínen várták a vendégeket péntektől vasárnapig – méghozzá legalább kettő fontos és határozott céllal: az egyik a családi szórakozás és szórakoztatás volt – az ilyenkor elmaradhatatlan vurstli népszerűségéről nincs adat, de szelíden szólva is bátor, aki szélviharban bepattan egy körhintába –, a másik viszont: maga a hal.
A családi vonalat erősítette a szombat délutáni program is, amikor előbb a Dunaújvárosi Óvoda kórusa lépett színpadra egy kiváló örökzöld-összeállítással, majd óvodások csoportja mutatkozott be egy remek műsorral.
A Dunaújvárosi Önkormányzat támogatásával megvalósuló eseménysorozat kínálatát családi programok, halászléfőző verseny és koncertek színesítették. És sok, nagyon-nagyon sok halétel!
(Fotó: DO)
