Célba ért a húsvéti segítség

Húsvéti Segítség, hogy Szebb Legyen az Ünnep névvel szervezett újabb jótékonysági akciót a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség Jót, Szívből – Dunaújvárosért! akciócsoportja húsvét alkalmából. A DLSZ jótékonysági csoportjának tagjai a Hajléktalan Ellátó Centrum Kandó Kálmán téri intézményét keresték fel, s ezúttal sem érkeztek üres kézzel, hiszen támogató partnereik segítségével közel száz nehéz sorsú embertársunk számára terítettek asztalt húsvét vasárnapján.

A jótékonysági akció nyitányán Petrás Gábor, a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség főtitkára köszöntötte a jelenlévőket, majd Kovács István görögkatolikus parókus szónokolt a húsvét fontosságáról, s szentelte meg a felszolgált ételt, mely után asztalhoz hívták a menedékhely lakóit, akik őszinte hálával fogyasztották el a bőséges húsvéti lakomát.

Mint azt Petrás Gábor, a DLSZ főtitkára és a Jót, Szívből – Dunaújvárosért! akciócsoportjának vezetője elárulta ezúttal is rengeteg támogató állt melléjük, hogy ez az akciójuk is sikeres legyen.

– A húsvéti segítségünk hat éve kezdődött azért, hogy a nehezebb sorsúak számára is egy kicsit meghittebbé varázsoljuk ezt az ünnepet. A Jót, Szívből – Dunaújvárosért! akciócsoport tagjai a támogatók segítségével szerezte be a most felszolgált ételeket, szombaton elkészítettünk mindent, hogy itt már csak a felszolgálással, díszítéssel kelljen foglalkoznunk. A munkacsoportunk vezetője ezúttal Szűcsné Nagy Zsuzsanna volt, de őszintén jár a köszönet mindenkinek, aki részt vett az akcióban. Ami pedig a számokat illeti, ezúttal 26 kg sonkát, 13 kg kolbászt, rengeteg zöldséget, tormát, 210 tojást, négy óriáskalácsot és 8 kg kenyeret, egy több mint ötvenszeletes tortát tettünk le az asztalra, s természetesen jövőre folytatni szeretnék a hagyományt, mert fontosnak tartjuk, hogy húsvétkor is odafigyeljünk nehezebb sorsú embertársainkra.

Képek forrása: DLSZ/Ihász Martin

Szűcsné Nagy Zsuzsanna, az esemény főszervezője is nagy örömmel emlékezett vissza jótékonysági akciójukra.
– Nagy és örömteli feladat várt rám ezzel a projektvezetéssel. Mindenekelőtt el kellett dönteni, hogy mi legyen az a húsvéti étel, amivel megkínáljuk a menedékhely lakóit. Attól kezdve hasonlóképpen történtek a dolgok, mint ahogy a családi körülmények között zajlanak az előkészületek, csak a lépték volt más, mert nyolcvan főre kellett tervezni a "vendégséget", de már tudom, hogy személyenként mekkora adaggal kell számolni. A támogatóink jóvoltából megvolt a fedezet a bevásárlásra, utána következett a kétkezi munka a hidegtálak elkészítése, amit a barátaimmal közösen végeztünk szombat délután és vasárnap délelőtt. Minden alkalommal nagy örömmel jövök ide, mert korábban négy évig itt dolgoztam és megszerettem ezeket a hajléktalan embereket, s felül kell emelkedjünk az olyan hangulatú gondolkodástól, hogy lenézzük vagy sajnáljuk őket. Nem kell őket sajnálni, mert az nem vezet sehová, ők sem szeretik azt, úgy tekintünk rájuk, mint a többi, szerencsésebb embertársunkra. A mostani szertartás és az asztali kínálat megfogta őket, láttam a szemükön, hogy örömmel várták ezt a különleges alkalmat. Köszönet támogatóinknak és Kovács István parókusnak, aki minden évben eljön és megszenteli az ételeket és mond pár szép szót az itt lakóknak. Köszönöm mindenkinek, természetesen jövőre is itt leszünk!