Várják már olimpiát női vízilabda válogatottunk dunaújvárosi tagjai, de még elsősorban az edzéseken tesznek meg mindent azért, hogy a lehető legjobban szerepeljenek a francia fővárosban.
Dunaújvárosban, a Fabó Éva Sportuszodában edzőtáborozik az olimpiára készülő magyar női vízilabda válogatott, mely szűk másfél hét múlva, július 27-én kezdi meg szereplését az ötkarikás játékokon.
Kemény munkában a válogatott
A felkészülés tehát a véghajrájában jár, ám feladatból van még bőven, s ez nemzeti együttesünk sajtónyilvános szerda délelőtti edzésén is kiderült, melyen Mihók Attila és Cseh Sándor szövetségi kapitányok a medence partjáról adták az utasításokat sőt, előbbi még a vízbe is beugrott, hogy segítse a kapusok munkáját. A kijövetel sajnos már lényegesen nehézkesebbre sikerült, mert a folytatásban erősen sántikálva vezényelte a tréninget a dunaújvárosi szakember, ám ez az edzésmunkát szerencsére nem befolyásolta.
Eközben a játékosok a téthez méltó elszántsággal végezték a rájuk szabott feladatokat, a "bemelegítő" úszást technikai feladatok követték a sorban, majd a bő egy órás, rendkívül intenzív tréning egymás közötti játékkal, a hátrányok és az emberelőnyök gyakorlásával ért véget. Ez azonban csak az egyik fele volt a napi penzumnak, mert egy rövid csapatmegbeszélés után a konditerem felé vették az irányt nemzeti együttesünk tagjai, hogy tényleg a lehető legjobb erőállapotban vághassanak majd neki az ötkarikás játékoknak.
Még nincs itt a medve
A vizes gyakorlás és a csapatmegbeszélés között volt lehetőségünk arra, hogy megkérdezzük Mihók Attila szövetségi kapitányt arról, hol is tartanak a felkészülésben, mik voltak az elmúlt hetek legfontosabb tapasztalatai.
– Kicsit képletesen úgy fogalmaznék, körülbelül úgy állunk, ahogy az egyszeri ember, akit, amikor megtámad a medve az erdőben, nagyon gyorsan tud futni. Most nálunk nincs ugye itt a medve és nem is néz ki annyira jól, ahogy szaladgálunk, de ez valahol természetes is, mert nem kényszerítik ki belőlünk azt a teljesítményt, amit mondjuk a közelmúltban az amerikai válogatott megtett. A mögöttünk hagyott időszaknak persze megvoltak a tapasztalatai, s ezek közül a legfontosabb az volt, hogy ha nem figyelünk, akkor nagyon könnyen és nagyon hamar bajba kerülhetünk, ilyen volt például az ausztrálok elleni meccsünk első negyede. Viszont az is kiderült, ha észnél vagyunk és alázatosan, sikerorientáltan és magabiztosan vízilabdázunk, akkor bárkit legyőzhetünk, ahogy tettük ezt az amerikaiak elleni utolsó edzőmeccsünkön.
Mint azt Mihók Attila elárulta még, igyekszik nem stresszelni amiatt, hogy olimpián irányítja nemzeti együttesünket, elsősorban a munkára koncentrál.
– Én elsősorban az ellenfeleken, illetve a saját teljesítményünk miatt szoktam stresszelni, azon is leginkább a meccs előtti időszakban. Persze, óriási dolog, hogy egy olimpián ott lehetünk, de nem tudom, hogy ebből ott mennyit fogunk érzékelni, mert a szálláson beülünk a buszba, megyünk az uszodába, ahol ugyanazok az ellenfelek várnak ránk, akik a vb-n, vagy az Eb-n. A külsőségekre nem lesz időnk, szóval ezzel így nem foglalkozom, majd utána próbálom meg ezeket az élményeket a helyére tenni. Most az a cél, hogy a lehető legjobban felkészüljünk, mert ez egy olimpia, itt is nagyon könnyű elcsúszni egy-egy apró dolgon, ahogy bármilyen világversenyen, így nem foglalkozunk az esélyekkel, próbáljuk kihozni magunkból a maximumot.
Már az első meccs nagyon fontos lesz
Nagyon várják az olimpiát, de még elsősorban a munkára koncentrálnak a DFVE női vízilabdázóinak válogatott játékosai, Garda Krisztina, Horváth Brigitta, valamint Mahieu Geraldine is, akiket szintén felkértünk arra, hogy számoljanak be érzéseikről, s arról, hol is tartanak a felkészülésben.
Garda Krisztina:
– Én a munkára koncentrálok, persze nyilván tudom, hogy közeledik az olimpia, és izgatott vagyok, hogy menjünk és játsszunk, de még azért van mit elvégezni. Jó volt a mögöttünk hagyott görög és amerikai túra, de az, hogy mennyit fejlődtünk a vb óta majd az olimpián derül majd ki, ezek "tét nélküli" edzőmeccsek voltak. Ami viszont az olimpiát illeti, már az első, a hollandok elleni csoportmeccsünk nagyon fontos lesz, ráadásul a másik csoportban még ott vannak a spanyolok is, akik szintén a világ élvonalát képviselik, így nagyon oda kell figyelnünk már az elejétől mindenre. Bár lehet, hogy a fogadóirodáknál az amerikaiak számítanak a legesélyesebbnek, azért van itt jó csapat bőven, ebből a tíz együttesből többnek is van esélye az olimpia megnyerésére, szóval nagyon kemény időszak áll előttünk.
Mahieu Geraldine:
– Nem mondom, hogy nem izgulok, de még nagyon sok munka van hátra, ugyanakkor nyilván más lesz a következő hét, amikor már el kell kezdeni bepakolni a bőröndbe, akkor biztos megjön az izgalom is. A közelmúltban lejátszott sok mérkőzés nagyon hasznos volt számunkra, igyekeztünk javítani az első negyedeinken, szerintem sikerült is, de így a felkészülés hajrájában már az emberhátrányos és a fórjáték került az előtérbe. Az olimpián nagyon fontos lesz a hollandok elleni nyitómeccsünk, hogy aztán abból építkezzünk tovább, de ennél előrébb nem akarok tekinteni.
Horváth Brigitta:
– Még nem kezdtem el izgulni, de tudom, hogy fogok, főleg akkor amikor már Pesten leszünk és ahogy Zsuzsi is mondta, be kell pakolni a bőröndökbe egy jó két-két és fél hétre. A görögországi és az amerikai edzőtáborban szerintem nagyon sokat fejlődtünk mindenben. Felnőttünk az amerikaiakhoz, mert az utolsó edzőmeccsen meg tudtuk őket verni és meccsről meccsre egyre jobban játszottunk, nagyon sokat tanultunk, és ezt tovább fogjuk tudni vinni. Ezért is lesz nagyon fontos a hollandok elleni találkozónk, hogy azon miként kezdünk és hogy jövünk ki belőle, a lényegi kérdések viszont a negyeddöntőktől kezdve dőlnek el.
Végh Zoltán felvételei
