Újabb szépkorú polgárt köszöntött az önkormányzat: Siposné Jánvári Irén, Irénke néni 90 éves lett. A születésnapost Barta Endre alpolgármester és Szántó Péter önkormányzati képviselő köszöntötte otthonában.
Irénke néni a Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Döge községben született 1934-ben; tanulmányait Kisvárdán végezte, az Állami Óvónőképzőben.
Négy évtized óvónőként
– 1951-ben végeztem óvónőként, és még abban az évben kineveztek Rácalmásra. Beosztott óvónő voltam, viszont akkoriban itt nem napközi otthonos óvoda volt, így a kérésemre áthelyeztek az akkor még Sztálinvárosba, a 8-as számú óvodába, amely ma az Aprók Háza. Itt már vezető óvónő voltam és negyven évet dolgoztam a pályán. Kimondani is sok, de imádtam a gyerekeket!
Egykori, katona férjét még Rácalmáson ismerte meg; két gyermekük született.
Az unoka mindenre gyógyír
Irénke néni ma már öt unoka és négy dédunoka boldog mamája. Azt mondta: imádja Őket, és bár 90 évesen már az egészsége sem úgy szolgál, mint egykoron, de mégis boldog, és vallja: nem szabad panaszkodni, Ő sem teszi.
– Imádom az unokákat, isteni aranyosak, szépek, érdemes értük élni, kitöltik az életemet. Hálát adok a jó Istennek, hogy ezt a kort megéltem. Van néhány bajom, de mégsem panaszkodom. Boldog vagyok, és nem vágyom meghalni. Sokan mondják ennek az ellenkezőjét a korombéliek közül, állandóan panaszkodnak; én is szedek nyolc gyógyszert, de nem panaszkodom! Nem szabad, mert amikor az unoka megpuszil, és azt mondja: Mama, szeretlek – az minden bajra gyógyír! – tette hozzá vidáman Irénke néni.
Kerek évforduló, nagy család
Irénke néni mindennapjai ma már csendesen, nyugalomban telnek. Azt mesélte, hogy minden nap van egy kis rutinja, tesz-vesz a lakásban. Ellátja magát, még meg is főz, de a mindennapokban a bevásárlást már vagy a lánya, Ircsi, vagy a fogadott gondozónője intézi.
– Mindig meg van a kis rutinom, amíg tudom, csinálom. Reggel fölkelek, megiszom egy kávét, addig semmit! Aztán a hétköznapokban hozzák az ebédet, de azért én még szombat-vasárnapra főzök valamit. Reggelizek, megágyazok, ilyesmik.
Irénke néni 90. születésnapja nagy családja körében telt, akiknek még egy verset is szavalt.
– A család az ünnepségen azt mondta: találkozunk a 100. születésnapomon is. Én megfogadtam: amíg a jó Isten megtart, amíg akarja, hogy éljek, én élni fogok!
DMJV Önkormányzata
(Fotó: Végh Zoltán)
!["Nem engedhetünk a fenyegetésnek és a rettegésnek!"](/sites/all/files/styles/rovat/public/images/news/bev/13997.jpg?h=77deef6e ""Nem engedhetünk a fenyegetésnek és a rettegésnek!"")
