Nyolc között a női válogatott

Az eddig nyeretlen Kína ellen ugrott medencébe a magyar női vízilabda válogatott a párizsi olimpia csoportkörének harmadik mérkőzésén pénteken este.

A három DFVE-játékossal felálló magyar együttes azonban nem a legjobban kezdett, két perc elteltével már kétgólos hátrányban volt, s bár Szilágyi megtörte a mieink gólcsendjét, a folytatás is inkább az ellenfélről szólt, mely újabb két találatot szerezve lépett el válogatottunktól, mely Keszthelyi és Faragó révén igyekezett befogni az ázsiai gárdát (4-3).

A második negyedet sem kezdték jól a mieink, s ahogy az első felvonásban, ezúttal is a kínaiak voltak pontosabbak az elején, így a 10. percben már 6-3-as hátrány miatt szomorkodhattunk. szerencsére nem sokáig, mert még mielőtt igazán nagy lett volna a baj, összekapta magát együttesünk, mely egy 3-0-s sorozattal egalizált sőt, Keszthelyi és Parkes góljaival már 8-7-es előnnyel vonulhatott a félidei pihenőre.

A térfélcsere után is repkedtek a kiállítások mindkét oldalon, de Vályi és Keszthelyi megint pontosan célzott, majd hiába jöttek vissza egyre a kínaiak, Szilágyi és Keszthelyi a legjobbkor akasztotta meg az ellenfél felzárkózási kísérleteit, így a záró nyolc percnek a mieink vághattak neki háromgólos fórból (9-12).

Az utolsó nyolc perc szerencsére már semmi izgalmat nem tartogatott, mert válogatottunk pillanatok alatt ötgólosra növelte vezetését, majd miután Garda is feliratkozott a gólszerzők közé, már csak az volt a kérdés, milyen arányban nyeri a meccset Mihók Attila és Cseh Sándor alakulata. Küzdöttek persze a kínaiak is, de a hajrában is jól koncentráltak a mieink, akik végül 17-11-es sikerrel szerezték meg a két pontot, s ezzel már biztosan továbbjutottak csoportjukból, de arról, hogy a második, vagy harmadik helyen, az ausztrálok elleni meccs dönt vasárnap délután kettő órától.

Főoldali és belső képek forrása: MTI/Czeglédi Zsolt

A találkozót követően Mihók Attila szövetségi kapitány a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) honlapján értékelte válogatottunk teljesítményét.
– Tovább kell vinni a lőtt gólokat, a kapott gólokat pedig itt kell hagyni – ha tanulságot akarunk levonni ebből a meccsből, akkor legyen ez. A játék nyilván onnantól kezdve működik, ha jó a védekezés. Az elején próbáltunk M-zónát játszani, ám a kínaiak egyrészt elég precízen törtek be, másrészt kockáztatás nélkül lődözték el a labdákat. Mert ugye ennek az a lényege, hogyha nem gól, mi fordulunk, ezért más ellenfél talán óvatosabb, ők viszont úgy voltak vele, ha nem megy be, legfeljebb nem öttel kapnak ki, hanem nyolccal. Kétkapuztunk velük eleget, láttuk az itteni mérkőzéseiket, azaz tudtuk, egy félidőt bírnak, azután viszont kezdenek fáradni. Ez most is így történt, ráadásul időarányosan jobban álltunk a félidőben, mint a hollandok, akik háromgólos vesztésre álltak, mi pedig már vezettünk, bár a 3-6 előtte nem esett jól. Ez annak is volt köszönhető, hogy aztán visszaálltunk a megszokott védekezésünkre, így megvoltak a blokkok, megvoltak a faultok, elöl pedig nem volt kérdés, hogy meglesz a szükséges gólszám. Viszont ez is mutatta, hogy a játékunk akkor kezd el igazán működni, ha a védekezés megvan.

Kína – Magyarország 11-17 (4-3, 3-5, 2-4, 2-5)
A magyar gólszerzők: Keszthelyi 7, Szilágyi 3, Faragó 2, Vályi 2, Parkes, Garda 2.