Ugrás a tartalomhoz Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez a honlapon
Címlap

Top nav left

  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő
2026. jan. 25. Pál
FacebookYoutube
  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
főoldal
Menü
Bartók Kamaraszínház és Művészetek háza

"... más világban szerettünk volna élni"

Kultúra
Sugárúti Fesztivál
könyvbemutató
várostörténet

facebook megosztás

doszerk - 2025. ápr. 29., 11:00

"A Volt, L-múlt című könyvem 4. Sugárúti Fesztiválon történő bemutatása elé szánom ezt a kis ajánlót – szeretettel várva mindenkit egy csipetnyi múltidézésre, régi történetekre, az elmúlt város utcáin történő barangolásra." Tóth István vendégposztja.

A minap Dula jutott eszembe, amint kockás ingben, farmerban és tornacipőben álldogál, ücsörög a Vasmű úti szökőkút környékén. Most is hallom rekedtes hangját, amint arról beszél az őt szellemi vezérüknek tekintő haveroknak, miért is a Rolling Stones a legfrankóbb. 

A szabadság vágya, álma

Aztán egyszer csak eltűnt örökké a szökőkút környékén és a Vasmű úton lófráló alakja. Ha van másvilág, minden bizonnyal első dolga volt Brian Jonest, a Stones egykori tagját felkeresni autogrammért, és egy kis baráti dumáért. 
A Rolling Stones, valamint a Beatles, magyar viszonylatban pedig az Illés és a Metro, illetve az Omega, még később az LGT, megosztotta – legalábbis ízlésben – az ifjúságot.  A jólfésült, gombafejű Beatles rajongóival szemben a Rolling Stones tábora a kissé szakadt, hosszúhajú bandát szerette. Olyasfajta tábor gyűlt köréjük, mint egy nemzedékkel később a Beatrice köré. Mick Jagger és a Stones zenéjével, megjelenésével azt a szabadságvágyat sugallta, ami olyannyira jellemző volt akkoriban a szocialista táboron kívül és belül élő fiatalok gondolkodására.
Fontos korszak volt ez. Nemcsak a zenében fogalmazódott meg az elődök világának elutasítása, hanem az irodalomban, filmekben, képzőművészetben, divatban, viselkedéskultúrában is. 
Mi sem bizonyítja jobban az emberi természet egyetemességét, mint az, hogy bár más berendezkedésű társadalomban, más országban vagy éppen más földrészen éltünk, mint az alternatív kultúra képviselői, mégis, mi, a kádári szocializmusban Magyarországon élő fiatalok is tökéletesen értettük vagy érteni véltük Salingertől a „Zabhegyező”-t, John Lennont, vagy éppen a berlini utcákon hadakozó Rudi Dutschkét.

Lenéztük szüleink konzervatív életfelfogását, másképp, más világban szerettünk volna élni. Külsőségekben is demonstráltuk ellenérzésünket, apáink vasalt nadrágja, anyáink karton ruhája helyett farmerben jártunk, és a béke jelét tűztük ki ingünkre. Ha a tiltakozó utalásokat tükröző jelvényeket nem tudtuk beszerezni, megelégedtünk a sem a rendőrök, sem az általunk nem értett angol nyelvű műanyag kitűzőkkel is.
Amikor hosszú hajjal, kockás ingben, farmerben és kitaposott surranóban, vállunkon szimatszatyorral belenéztünk a jövőbe, tudtuk, hogy az más lesz, mint anyáink, apáink világa.

A világ nem változott

Ma már tudjuk, nem lett más. A világ, bár sokat változott külsőségeiben, azonban az emberi alaptermészet, és annak megnyilvánulásai az örökkévalóságot tükrözik. 
Ugyan eltűnt a szocialista Magyarország, de mára itt van helyette valami hasonló. A tőlünk nyugatra élők sem más rendszerben élnek, mint eleik. Az ifjabb nemzedékek sem lettek mások, mint szüleik, nagyszüleik. A ruházat lezsersége, ugyanakkor uniformizáltsága manapság a világ minden táján zavarbaejtően azonos, és, bár alapvetően megváltozott a múlthoz képest, de a globalizációt fénysebességgel elősegítő technika révén azt is tudjuk, hogy aki viseli, vagyis az ember, valamint világa nem esett át semmiféle forradalmi átalakuláson.
Mindenesetre nekem, akinek az Easy Rider mindmáig nemcsak egy film, akinek John Lennon nemcsak egy zenész, és akinek a Rolling Stones ma is több mint egy zenekar, örömet szerez, hogy több évtized múltán megoszthatom emlékeimet azokkal, akik még a létező szocializmusnak nevezett társadalomban élték gyermekkorukat, fiatal éveiket. Tudom, egy-egy szó, történet elindítja majd olvasóim képzeletét, és már nem is velem lesznek, hanem ott, valahol a régmúltban, amikor még minden szépség, minden jó természetesnek tűnt – és eszünkbe sem jutott, hogy egyszer majd lehet másként is.

Tóth István
(Fotók: illusztrációk a kötetből)

(A Volt, L-múlt című könyv dedikálással és beszélgetéssel körített bemutatója a Sugárúti Fesztiválon lesz május 1-jén, csütörtökön 13 órakor!)

A rovat további hírei: Kultúra

Asszonymese egy részben

Asszonymese egy részben

2017. nov. 15.

Márai Sándor 1980-ban megjelent története elevenedik meg a Bartók színházban, méghozzá nem más, mint a Jászai Mari-díjas Vándor Éva tolmácsolásában. A rendező, Szemán Béla a darabbal kapcsolatban elmondta, színházi értelemben véve a nők nincsenek elkényeztetve, ritka, hogy ennyire mély, ennyire nagy szerep jut valakinek, az előadás tehát ebben is kicsit más lesz, mint amit megszokhattunk.

Napbúcsúztató Ábel-mesével

Napbúcsúztató Ábel-mesével

2017. nov. 13.

Esténként, elalvás előtt mindig teszek egy kört a világhálón, hogy tudjam, milyen hírek zárják a napot. De csakis a híreket olvasom, a szabad fórum, a közösségi „csevegő” portál ilyenkor már kerülendő: nem izgatom föl magam azon, hogy miként törik kerékbe oly sokan anyanyelvünket. A közös kincset.

Múzeumi Őszbúcsúztató

Múzeumi Őszbúcsúztató

2017. nov. 12.

Ismeretterjesztő előadásokkal, őszies hangulatú kézműves programokkal és Márton napi hagyományokra épülő foglalkozásokkal várta az érdeklődőket az Intercisa Múzeum szombaton a családi napon.

Üzenet a múltból

Üzenet a múltból

2017. nov. 12.

Rég volt. Egy barát házaspár nekivágott Ausztriának. Építészként egy nemes feladat jutott nekik, nem állhattak ellen a kísértésnek. Mentek, terveztek, aztán odakint ragadtak. Kisfiuk akkor hat-hétéves lehetett. Rajzkészségét az óvoda csodálta, megkönnyezték, amikor a szeretnivaló kissrác elment. Ritkán jöttek haza, szülei egyvégtében az új kihívásokat keresték.

Jazzy Stripe a Művészben

Jazzy Stripe a Művészben

2017. nov. 10.

Folytatódik a Művész Presszó péntek esti jazz-sorozata, ma a könnyedebb, populárisabb műfajokat is előszeretettel megszólaltató Jazzy Stripe lép a közönség elé.

Elhunyt Florosz Szpirosz

Elhunyt Florosz Szpirosz

2017. nov. 09.

Hetvennyolc éves korában elhunyt Florosz Szpirosz keramikus, grafikusművész, aki a nyolcvanas években Dunaújvárosban telepedett le családjával és itt is alkotott.

Értékteremtő konferencia

Értékteremtő konferencia

2017. nov. 07.

A Dunaújvárosi Egyetem ezúttal egy olyan konferenciának adott otthont, ami merőben eltér az eddigiektől. Kedden délelőtt ugyanis nem egy szakma újításai, vagy kutatási eredményei voltak terítéken, hanem a Duna-motívumok a magyar irodalomban, filmművészetben.

  • További hírek

Friss hírek

  1. Mesékkel startolt a "Jószoli" új sorozata

  2. Újabb játékost igazolt a DFC

  3. Petárda helyett újra kutyatápot vásároltak!

  4. DKIK: tárgyalástechnika – generációs határok nélkül

  5. Miskolci öröm a jégcsarnokban

Videók

Embedded thumbnail for DSTV: nagy csaták az asztaloknál

DSTV: nagy csaták az asztaloknál

Embedded thumbnail for DSTV: újra üzemel a Zenélő Cukrászda

DSTV: újra üzemel a Zenélő Cukrászda

Embedded thumbnail for Megválasztották a választási bizottságot, majd esküt is tettek a testület tagjai

Megválasztották a választási bizottságot, majd esküt is tettek a testület tagjai

Top hírek

  1. Ütközés a 6-os főúton – forgalmi akadállyal

  2. Tragikus becsapódás, végzetes ütközés

  3. Szabadkori a Szalkin – amikor a tél újra olyan, mint régen

  4. Megválasztották a választási bizottságot, majd esküt is tettek a testület tagjai

  5. Jégpályák Éjszakája Dunaújvárosban is (videóval, galériával)

Galéria

Kenguru Kupa (2026)

Jégpályák Éjszakája (2026)

Esküvő kiállítás (2026)

Dunaújváros Hetilap

XV. évfolyam 3. szám - 2026.01.23.

2025. © DS Média Kft. •  Médiaajánlat • Szerzői jogok • Adatvédelem • Impresszum • Közéleti hetilap • RSS

  • Közélet
  • Sport
  • Sziréna
  • Dunaferr
  • Mozaik
  • Kultúra
  • Oktatás
  • Friss hírek
  • Galériák
  • Videók
  • Hetilap
  • Távhő